7. fejezet - Minden megváltozik

Klaus szinte egész éjszaka azon rágódott, hogy vajon hogy kerülhetett Roger Caroline közelébe. Talán ők ketten ismerik egymást? Klaus ezt az ötletet gyorsan el is hesegette, hiszen nem éppen egy barátságos helyzetben találta őket együtt. Viszont talált egy ésszerű magyarázatot. Talán Roger továbbra is meg akarta ölni őt, ezért, követte és kiderítette, hogy a hibridnek immár van egy gyenge pontja, és ott akarta megbosszúlni. Ez már sokkal valóságosabb volt a férfinak, de akkor eszébe jutott, hogy Roger talán ezúttal sem egyedül volt. Elképzelhető, hogy ebben a pillanatban is egy csapat vámpír Caroline életére akar törni. Klaus ezt nem hagyhatta. Folyton csak a lányt nézte, és arra gondolt, hogy mennyire szereti őt, és belepusztulna, ha valami baja esne. Csinálhatta volna azt, hogy megszakít minden kapcsolatot a lánnyal, és akkor talán nem gondolnák őt a gyenge pontjának, de erre nem volt képes. Minden megváltozott azóta a csók óta, és hogy tegnap este arra kérte Caroline, hogy ne menjen el. Tudta, hogy a lány szereti őt, de nem akarta ezt kimondatni vele, mert félt, hogy ezzel mindent tönkretesz. Caroline ébredezni kezdett.
-Jó reggelt, kedvesem. -mondta nyájasan Klaus.
-Jó reggelt. Nem gondoltam volna, hogy még itt talállak a nagy gonosz terveid közepette. -mondta a lány eléggé álmosan, de mosolyogva.
-Megígértem, nem? Én sosem szegem meg az ígéretem. -azzal Caroline ágyára ült, és homlokoncsókolta őt. Caroline-nak ez nagyon jólesett. Ennél jobb ébresztést nem is kaphatott volna. -Mit hozhatok reggelire? -kérdezte udvariasan a férfi.
-Haza kéne mennem. -mondta lelombozódva a lány.
-Csak van még egy kis időd egy finom reggelire. Ismerek egy nagyon jó éttermet, ahol fantasztikus omlettet csinálnak.
-Szóval mostmár a gasztronómiai hozzáértéseddel akarsz meggyőzni, nemde? -nevetett a lány.
-Előtted nyitott könyv vagyok, kedvesem. Gyere velem. -végül meggyőzte Caroline-t, hogy tartson vele, elmentek az étterembe.
-Két omlettet kérünk. -rendelt a férfi. -Mit iszol? -kérdezte a lányt. Caroline csak nézett a férfire. Olyan természetes volt számára ez a kis reggeli. Minden percet élvezte, amit a férfival töltött. Mostmár biztos volt az érzelmeiben, de azon kívül minden más Klaus ellen szólt. Miközben elbambult, Klaus megpróbálta visszarángatni a földre.
-Minden rendben? -aggódott a férfi.
-Persze. Persze. Egy narancslevet kérek. -mosolygott Caroline. Miután a pincérnő felvette a rendelésüket, Klausnak muszály volt megkérdeznie valamit:
-Nem szívesen akarlak emlékeztetni a tegnap estére, de valamit muszály tudnom. Hogy történt? Miért bántott téged az a férfi? -Caroline ezt a kérdést akarta elkerülni. Most újra hazudnia kellett a férfinak.
-Fogalmam sincs. Én csak.......mentem az utcán és rámtámadt. -Klaus pont erre a válaszra számított. -Miért kérdezed? Talán ismered a férfit?
-A neve Roger. Egy csapatot szervezett ellenem még nagyon régen. Meg akart ölni, és most nagyon furcsálltam, hogy együtt találtalak titeket. -Caroline érezte, hogy a férfi gyanakszik, így hát megpróblta eljátszani a sértődöttet.
-Hogy érted ezt? Azt hiszed, hogy én kértem arra, hogy öljön meg? -lepődött meg a lány.
-Nem. Dehogyis. Félreértesz. Én csak tudni akarom az okát, hogy miért bántott. Nem akarom, hogy újra megismétlődjön.
-Hogy-hogy megismétlődjön? Nem ő az egyetlen, aki meg akar ölni engem? -Car továbbra is kiválóan játszott a szerepét.
-Attól tartok, hogy nem. Így azt hiszem, talán az lenne a legjobb, ha most nem mennél vissza Mystic Fallsba, hanem jó messzire elvinnélek. -Caroline azonnal felfigyelt az ajánlatra, de tudta, hogy ezt nem teheti.
-Klaus...-.a lány megrázta a fejét. -Nem tehetem. -Klaus tudta előre, hogy a lány nemmel fog válaszolni.
-Nem akarok erőszakoskodni veled, de így nem tudlak megvédeni.
-Megvédeni? -kapta fel a vizet a lány. Igyekezett gyorsan kilábalni a helyzetből. -Ha jól emlékszem nem a te kötelességed, hogy megvédj engem! -fakadt ki a lány. Nem akart ilyet mondani, de teljesen el akarta magáról terelni a gyanút. -Van egy barátom, aki szeret engem, és mindentől megvéd!
-Kedvesem, mostmár egyáltalán nem tudom követni a hangulatváltozásaidat. -Klaus nagyon meglepődött azon, amit Caroline mondott neki. El sem akarta hinni, hogy a lány most szöges ellentéte annak, aki tegnap este volt.
-Pedig én idáig sem titkoltam előtted az érzéseimet. Nem is tudom, hogy miért jöttem utánad, de már megbántam! És most ha megbocsájtasz. -Caroline felállt, és kisétált az étteremből. -nagyon megbánta az iménti tettét, de nem mehetett vissza. Remélte, hogy a férfi nem jön utána, és nem nehezíti meg a helyzetét.
-Várj, Caroline! -kiáltotta utána a férfi. -Sajnálom, ha megbántottalak valamivel, én csak.....aggódom miattad. -a lány szíve megszakadt, hogy most nem mehet oda a férfihez és nem csókolhatta meg most azonnal. -Azt hittem, hogy talán  megváltoztak az érzéseid. -reménykedett továbbra is a férfi.
-Klaus..-rázta meg a fejét. -Haza akarok menni. -mondta Klausnak a lány, Klaus pedig kénytelen volt belenyugodni. Elkísérte a lányt a kocsiáig.
-Te nem térsz vissza Mystic Fallsba? -kérdezte a Caroline.
-Talán. De az előbbi mondatodból azt vettem le, hogy nincs szükséged rám. -monda kissé sértődötten a hibrid. Caroline erre nem tudott mit válaszolni. De amellett, hogy terv ráeső részét is teljesítenie kellett, nem tudta elképzelni az életét Klaus nélkül.
-Értem, hát akkor viszlát. -azzal a lány már épp az autó kilincséhez nyúlt, de akkor arra gondolt, hogy ha most elmegy, Klaus talán lemond róla. -Hé...öm várj egy pillanatot. Igazad van. Teljesen hülye vagyok, furán viselkedem veled, pedig ez csak egy álca. -nyökögött a lány. Hiába próbáltam, nem tudom leplezni az érzelmeimet. Talán nem hiszed el.....de azt szeretném, hogy visszagyere. -mikor Klaus ezt meghallotta, többé már nem tudott parancsolni magának. Olyan szenvedélyes csókolta meg a lányt, hogy egyensen a kocsinak nyomta. Caroline-t, mikor újra megérezte a férfi ajkait a száján, teljesen elborította a rózsaszín köd. Nem akart mást, csak hogy Klaus ne engedje el. Hosszú ideig csüngtek egymás száján, mikor Klaus véget vetett a csóknak. Csak nézett a lány szemébe, aki nem szólt egy szót sem. Most mit mondjon, vagy tegyen? Caroline-ban is pont ezek a dolgok játszódtak le.
-Most mennem kell. -mondta a lány végül, majd újra megcsókolta a férfit, hogy mégegyszer átérezze azt a forróságot, amit akkor érzett, mikor a férfi megcsókolta. Majd beült a kocsiba, és elhajtott.

-Úristen Caroline mi ütött beléd? -hajtogatta a lány egész hazaúton. -Hogy tehetted ezt Tylerrel, és a barátaiddal? Hogy szerethettél bele a legádázabb ellenségedbe? -Caroline elképesztően ideges volt, hiszen élete legnagyobb hibáját követte el, mégis most volt a legboldogabb. Mikor végre hazaért Tyler ült a tornácon, aki amint meglátta a lányt, azonnal odarohant hozzá.
-Hát veled meg mi történt? Hol voltál? Minden rendben? Nagyon megijedtem, hogy talán... -Tyler be sem fejezte a mondatot, azonnal magához ölelte a lányt, aki köpni nyelni nem tudott.
-Persze, hogy minden rendben, csak elmentem vadászni, hogy kicsit kitisztítsam a fejemet.
-És az erdőben aludtál, vagy mi? -mondta kissé hitetlenül a férfi.
-Ez meg mit jelentsen? Talán minden egyes tettemet be kell jelentenem neked? Tudni akarod, hogy hol voltam? Éppen a kis terveden agyaltam, és azon, hogy hogy valósítsam meg. -szidta le a férfit.
-Hé, Car. Jólvan. Nagyon sajnálom, igazad van. -mondta bűnbánóan Tyler. -És mire jutottál?
-Csak...Nem vagyok biztos benne, hogy sikerülni fog. De kigondoltam mindent. Megvan a terv. Sikerült elég közel kerülnöm Klaushoz, hogy tudjam, nem fog hagyni meghalni. Három nap múlva rajtakapsz engem és Klaust, és égtelen haragra fogsz gerjedni. Olyannyira, hogy bosszúból megharapsz engem. És hogy Klaus ezek után miért ne öljön meg téged? Összekapcsoljuk magunkat Bonnie-val. Rád nem hat a farkasharapás, és ha elmondod Klausnak, hogy össze vagyunk kapcsolva, nem fog bántani.
-Te egy zseni vagy Car! -örvendezett, majd megcsókolta a lányt, aki azonban hamar véget vetett neki.
-Most pedig, elég fáradt vagyok, szóval szia. -mondta elkenődötten a lány.
-Én arra gondoltam, hogy talán megünnepelhetnénk, hogy a terv készenáll. -mosolygott Tyler Carolinera. A lány csak úgy nézett a fiúra, akit legszívesebben pofántörölt volna, de csak ennyit mondott: -Fáradt vagyok. Szia. -majd bement a házba, felrohant a lépcsőn be a szobájába, és az ágyára ugrott. A párnái közé nyomta a fejét, és arra gondolt, hogy már nem szereti Tylert, és csak Klaussal akar lenni. Elhatározta, hogy nem fog részt venni Klaus megölésében, csak úgy tesz, mintha meg akarná ölni, de csak megakadályozza a tervet. Már most hiányzott neki Klaus, így hát nem tudta elképzelni az életét nélküle. El sem hitte, hogy pár nap alatt így megváltoztak az érzései.

A következő két napban igyekezett minden lehetséges módon elkerülni a Tylerrel való találkozást. Csak egyszer beszélt vele telefonom, mikor megbeszélték a részleteket. Klaus visszatért Mystic Fallsba, azonban a lány arra kérte, hogy hagyjon neki egy kis időt gondolkodni. Caroline-nak az volt a terve, hogy az üstökös napján felhívja Klaust, és elhívja magához, elmondja neki, hogy szereti. Tyler pedig majd ott találja őket kettesben és megharapja a lányt. Ez volt az, amit Tylernek mondott. De valójában el akarta lopni a mérget, vagyis megkérni Tylert, hogy had adhassa oda ő Klausnak. Úgy tesz, mintha a férfi meghalna és elégeti őt, hogy Tyler ne akarja látni a holttestét. Így el tudott menekülni Klaussal, anélkül, hogy Tyler gyanakodna. Csak később jönne rá, hogy a lány elhagyta őt. Nem volt a legtökéletesebb terv, de lány még életében nem eszelt ki ehhez hasonlót. Tisztában volt vel, hogy cserben hagyja a barátait, de nem volt képes megölni Klaust. Talán majd egyszer megbocsájtanak neki, hiszen az öröklét áll előtte. A harmadik nap reggelén Caroline így ébredt:
-Mostmár nem hátrálhatsz meg Caroline Forbes. Ideje végrehajtani életet legörültebb tettét!