7. fejezet - Minden megváltozik

Klaus szinte egész éjszaka azon rágódott, hogy vajon hogy kerülhetett Roger Caroline közelébe. Talán ők ketten ismerik egymást? Klaus ezt az ötletet gyorsan el is hesegette, hiszen nem éppen egy barátságos helyzetben találta őket együtt. Viszont talált egy ésszerű magyarázatot. Talán Roger továbbra is meg akarta ölni őt, ezért, követte és kiderítette, hogy a hibridnek immár van egy gyenge pontja, és ott akarta megbosszúlni. Ez már sokkal valóságosabb volt a férfinak, de akkor eszébe jutott, hogy Roger talán ezúttal sem egyedül volt. Elképzelhető, hogy ebben a pillanatban is egy csapat vámpír Caroline életére akar törni. Klaus ezt nem hagyhatta. Folyton csak a lányt nézte, és arra gondolt, hogy mennyire szereti őt, és belepusztulna, ha valami baja esne. Csinálhatta volna azt, hogy megszakít minden kapcsolatot a lánnyal, és akkor talán nem gondolnák őt a gyenge pontjának, de erre nem volt képes. Minden megváltozott azóta a csók óta, és hogy tegnap este arra kérte Caroline, hogy ne menjen el. Tudta, hogy a lány szereti őt, de nem akarta ezt kimondatni vele, mert félt, hogy ezzel mindent tönkretesz. Caroline ébredezni kezdett.
-Jó reggelt, kedvesem. -mondta nyájasan Klaus.
-Jó reggelt. Nem gondoltam volna, hogy még itt talállak a nagy gonosz terveid közepette. -mondta a lány eléggé álmosan, de mosolyogva.
-Megígértem, nem? Én sosem szegem meg az ígéretem. -azzal Caroline ágyára ült, és homlokoncsókolta őt. Caroline-nak ez nagyon jólesett. Ennél jobb ébresztést nem is kaphatott volna. -Mit hozhatok reggelire? -kérdezte udvariasan a férfi.
-Haza kéne mennem. -mondta lelombozódva a lány.
-Csak van még egy kis időd egy finom reggelire. Ismerek egy nagyon jó éttermet, ahol fantasztikus omlettet csinálnak.
-Szóval mostmár a gasztronómiai hozzáértéseddel akarsz meggyőzni, nemde? -nevetett a lány.
-Előtted nyitott könyv vagyok, kedvesem. Gyere velem. -végül meggyőzte Caroline-t, hogy tartson vele, elmentek az étterembe.
-Két omlettet kérünk. -rendelt a férfi. -Mit iszol? -kérdezte a lányt. Caroline csak nézett a férfire. Olyan természetes volt számára ez a kis reggeli. Minden percet élvezte, amit a férfival töltött. Mostmár biztos volt az érzelmeiben, de azon kívül minden más Klaus ellen szólt. Miközben elbambult, Klaus megpróbálta visszarángatni a földre.
-Minden rendben? -aggódott a férfi.
-Persze. Persze. Egy narancslevet kérek. -mosolygott Caroline. Miután a pincérnő felvette a rendelésüket, Klausnak muszály volt megkérdeznie valamit:
-Nem szívesen akarlak emlékeztetni a tegnap estére, de valamit muszály tudnom. Hogy történt? Miért bántott téged az a férfi? -Caroline ezt a kérdést akarta elkerülni. Most újra hazudnia kellett a férfinak.
-Fogalmam sincs. Én csak.......mentem az utcán és rámtámadt. -Klaus pont erre a válaszra számított. -Miért kérdezed? Talán ismered a férfit?
-A neve Roger. Egy csapatot szervezett ellenem még nagyon régen. Meg akart ölni, és most nagyon furcsálltam, hogy együtt találtalak titeket. -Caroline érezte, hogy a férfi gyanakszik, így hát megpróblta eljátszani a sértődöttet.
-Hogy érted ezt? Azt hiszed, hogy én kértem arra, hogy öljön meg? -lepődött meg a lány.
-Nem. Dehogyis. Félreértesz. Én csak tudni akarom az okát, hogy miért bántott. Nem akarom, hogy újra megismétlődjön.
-Hogy-hogy megismétlődjön? Nem ő az egyetlen, aki meg akar ölni engem? -Car továbbra is kiválóan játszott a szerepét.
-Attól tartok, hogy nem. Így azt hiszem, talán az lenne a legjobb, ha most nem mennél vissza Mystic Fallsba, hanem jó messzire elvinnélek. -Caroline azonnal felfigyelt az ajánlatra, de tudta, hogy ezt nem teheti.
-Klaus...-.a lány megrázta a fejét. -Nem tehetem. -Klaus tudta előre, hogy a lány nemmel fog válaszolni.
-Nem akarok erőszakoskodni veled, de így nem tudlak megvédeni.
-Megvédeni? -kapta fel a vizet a lány. Igyekezett gyorsan kilábalni a helyzetből. -Ha jól emlékszem nem a te kötelességed, hogy megvédj engem! -fakadt ki a lány. Nem akart ilyet mondani, de teljesen el akarta magáról terelni a gyanút. -Van egy barátom, aki szeret engem, és mindentől megvéd!
-Kedvesem, mostmár egyáltalán nem tudom követni a hangulatváltozásaidat. -Klaus nagyon meglepődött azon, amit Caroline mondott neki. El sem akarta hinni, hogy a lány most szöges ellentéte annak, aki tegnap este volt.
-Pedig én idáig sem titkoltam előtted az érzéseimet. Nem is tudom, hogy miért jöttem utánad, de már megbántam! És most ha megbocsájtasz. -Caroline felállt, és kisétált az étteremből. -nagyon megbánta az iménti tettét, de nem mehetett vissza. Remélte, hogy a férfi nem jön utána, és nem nehezíti meg a helyzetét.
-Várj, Caroline! -kiáltotta utána a férfi. -Sajnálom, ha megbántottalak valamivel, én csak.....aggódom miattad. -a lány szíve megszakadt, hogy most nem mehet oda a férfihez és nem csókolhatta meg most azonnal. -Azt hittem, hogy talán  megváltoztak az érzéseid. -reménykedett továbbra is a férfi.
-Klaus..-rázta meg a fejét. -Haza akarok menni. -mondta Klausnak a lány, Klaus pedig kénytelen volt belenyugodni. Elkísérte a lányt a kocsiáig.
-Te nem térsz vissza Mystic Fallsba? -kérdezte a Caroline.
-Talán. De az előbbi mondatodból azt vettem le, hogy nincs szükséged rám. -monda kissé sértődötten a hibrid. Caroline erre nem tudott mit válaszolni. De amellett, hogy terv ráeső részét is teljesítenie kellett, nem tudta elképzelni az életét Klaus nélkül.
-Értem, hát akkor viszlát. -azzal a lány már épp az autó kilincséhez nyúlt, de akkor arra gondolt, hogy ha most elmegy, Klaus talán lemond róla. -Hé...öm várj egy pillanatot. Igazad van. Teljesen hülye vagyok, furán viselkedem veled, pedig ez csak egy álca. -nyökögött a lány. Hiába próbáltam, nem tudom leplezni az érzelmeimet. Talán nem hiszed el.....de azt szeretném, hogy visszagyere. -mikor Klaus ezt meghallotta, többé már nem tudott parancsolni magának. Olyan szenvedélyes csókolta meg a lányt, hogy egyensen a kocsinak nyomta. Caroline-t, mikor újra megérezte a férfi ajkait a száján, teljesen elborította a rózsaszín köd. Nem akart mást, csak hogy Klaus ne engedje el. Hosszú ideig csüngtek egymás száján, mikor Klaus véget vetett a csóknak. Csak nézett a lány szemébe, aki nem szólt egy szót sem. Most mit mondjon, vagy tegyen? Caroline-ban is pont ezek a dolgok játszódtak le.
-Most mennem kell. -mondta a lány végül, majd újra megcsókolta a férfit, hogy mégegyszer átérezze azt a forróságot, amit akkor érzett, mikor a férfi megcsókolta. Majd beült a kocsiba, és elhajtott.

-Úristen Caroline mi ütött beléd? -hajtogatta a lány egész hazaúton. -Hogy tehetted ezt Tylerrel, és a barátaiddal? Hogy szerethettél bele a legádázabb ellenségedbe? -Caroline elképesztően ideges volt, hiszen élete legnagyobb hibáját követte el, mégis most volt a legboldogabb. Mikor végre hazaért Tyler ült a tornácon, aki amint meglátta a lányt, azonnal odarohant hozzá.
-Hát veled meg mi történt? Hol voltál? Minden rendben? Nagyon megijedtem, hogy talán... -Tyler be sem fejezte a mondatot, azonnal magához ölelte a lányt, aki köpni nyelni nem tudott.
-Persze, hogy minden rendben, csak elmentem vadászni, hogy kicsit kitisztítsam a fejemet.
-És az erdőben aludtál, vagy mi? -mondta kissé hitetlenül a férfi.
-Ez meg mit jelentsen? Talán minden egyes tettemet be kell jelentenem neked? Tudni akarod, hogy hol voltam? Éppen a kis terveden agyaltam, és azon, hogy hogy valósítsam meg. -szidta le a férfit.
-Hé, Car. Jólvan. Nagyon sajnálom, igazad van. -mondta bűnbánóan Tyler. -És mire jutottál?
-Csak...Nem vagyok biztos benne, hogy sikerülni fog. De kigondoltam mindent. Megvan a terv. Sikerült elég közel kerülnöm Klaushoz, hogy tudjam, nem fog hagyni meghalni. Három nap múlva rajtakapsz engem és Klaust, és égtelen haragra fogsz gerjedni. Olyannyira, hogy bosszúból megharapsz engem. És hogy Klaus ezek után miért ne öljön meg téged? Összekapcsoljuk magunkat Bonnie-val. Rád nem hat a farkasharapás, és ha elmondod Klausnak, hogy össze vagyunk kapcsolva, nem fog bántani.
-Te egy zseni vagy Car! -örvendezett, majd megcsókolta a lányt, aki azonban hamar véget vetett neki.
-Most pedig, elég fáradt vagyok, szóval szia. -mondta elkenődötten a lány.
-Én arra gondoltam, hogy talán megünnepelhetnénk, hogy a terv készenáll. -mosolygott Tyler Carolinera. A lány csak úgy nézett a fiúra, akit legszívesebben pofántörölt volna, de csak ennyit mondott: -Fáradt vagyok. Szia. -majd bement a házba, felrohant a lépcsőn be a szobájába, és az ágyára ugrott. A párnái közé nyomta a fejét, és arra gondolt, hogy már nem szereti Tylert, és csak Klaussal akar lenni. Elhatározta, hogy nem fog részt venni Klaus megölésében, csak úgy tesz, mintha meg akarná ölni, de csak megakadályozza a tervet. Már most hiányzott neki Klaus, így hát nem tudta elképzelni az életét nélküle. El sem hitte, hogy pár nap alatt így megváltoztak az érzései.

A következő két napban igyekezett minden lehetséges módon elkerülni a Tylerrel való találkozást. Csak egyszer beszélt vele telefonom, mikor megbeszélték a részleteket. Klaus visszatért Mystic Fallsba, azonban a lány arra kérte, hogy hagyjon neki egy kis időt gondolkodni. Caroline-nak az volt a terve, hogy az üstökös napján felhívja Klaust, és elhívja magához, elmondja neki, hogy szereti. Tyler pedig majd ott találja őket kettesben és megharapja a lányt. Ez volt az, amit Tylernek mondott. De valójában el akarta lopni a mérget, vagyis megkérni Tylert, hogy had adhassa oda ő Klausnak. Úgy tesz, mintha a férfi meghalna és elégeti őt, hogy Tyler ne akarja látni a holttestét. Így el tudott menekülni Klaussal, anélkül, hogy Tyler gyanakodna. Csak később jönne rá, hogy a lány elhagyta őt. Nem volt a legtökéletesebb terv, de lány még életében nem eszelt ki ehhez hasonlót. Tisztában volt vel, hogy cserben hagyja a barátait, de nem volt képes megölni Klaust. Talán majd egyszer megbocsájtanak neki, hiszen az öröklét áll előtte. A harmadik nap reggelén Caroline így ébredt:
-Mostmár nem hátrálhatsz meg Caroline Forbes. Ideje végrehajtani életet legörültebb tettét!

6. fejezet - A terv kezdetét veszi

Caroline alig aludt az éjjel, nagyon megviselte a tegnapi nap. Egész éjszaka csak rágódott, hogy vajon hogy tudná kivitelezni a tervet. Végül napkeltekor úgy döntött, hogy levezeti a sok feszültséget, ami benne van, és elmegy vadászni. Még Stefan tanította meg a vadászat fortélyaira, és számára ez nem csak táplálkozás volt, ilyenkor kikapcsolt, és csak a prédájára koncentrált. Caroline el is kapott egy vaddisznót, amiből éppen annyi vért szívott ki, hogy az életben maradhasson. Hiába volt vámpír, de sosem volt képes szerencsétlen állatokat gyilkolni. Mikor jóllakott, akarva akaratlanul elindult valahova. Az érzékei vezették. Nagyon tetszett neki az erdő látványa. Itt minden olyan nyugalmas volt, pont, mint Klaussal. Mikor ismét a férfi felé terelődtek a gondolatai, már meg is érkezett a Mikaelson házhoz. Fogalma sem volt, hogy hogy került ide, csak sétálgatott az erdőben, vagy talán a tudatalattia vezérelte ide. Minden esetre úgy döntött, hogy beszélni akar Klaussal. Nem akarta bevallani az érzéseit a férfinak, mert akkor lehet, hogy Klaus gyanakodni kezdett volna a tegnapi jelenet után. Inkább csak meg szerette volna köszönni, hogy a hatalmas gyűlölete ellenére nem ölte meg Tylert, és bocsánatot is szeretett volna kérni, amiért kihasználta a férfit. Bekopogott a ház hatalmas ajtaján, de nem Klaus nyitott ajtót, hanem a testvére, Elijah.
-Jó reggelt! Miben segíthetek? -mondta udvariasan a szintén ős vámpír.
-Én csak...Klaushoz jöttem. -nyökögte ki végre a lány.
-Ő most nincs itthon. Caroline, ha jól sejtem, ugye?
-Igen, a nevem Caroline Forbes. -mutatkozott be a férfinak. A férfin látszott, hogy nem volt olyan ördögi, mint Klaus.
-Elijah Mikaelson. Klaus az én mindenre elszánt bátyám. Gondolom a megjelenésednek köze van ahhoz, hogy a fivérem tegnap elképesztő haraggal tért haza, és azután kiitta a bárszekrényt. -Caroline kissé elszégyelte magát.
-Nem tudod, hogy hol van? -érdeklődött a lány.
-Gondolom keresett magának valami mást, ami lefoglalja a gondolatait. Tudod, ő nem az az érzelemkifejezős tipus. Inkább csendben szenved. De figyelj rám. A bátyám már nagyon régóta nem érzett szeretetet senki iránt. Ha te valóban jelentesz neki valamit, és te viszonzod az érzéseit, akkor ne hallgass semmi másra csak a szívedre.
-Bárcsak az olyan könnyű lenne. -hajtotta le a fejét a lány.
-Hidd el, hogy az. Én egy ezeréves vámpír vagyok. Ha mondhatok valamit neked, akkor az az, hogy hiába mond bárki bármi mást, sosem leszel anélkül boldog, akit igazán szeretsz.
-Köszönöm. Akkor majd esetleg később........-Várj! -szólt közbe a férfi. -Ha adhatok egy tippet, akkor talán keresd New Orleansban. A Bourbon Street-en van egy bár, a neve Dark Ladies. Klaus minden este ott mulatott az '70-es években. Azóta, ha egy kis szünetet tart két gonoszkodás között, odamegy. Sok szerencsét! -mondta a férfi, majd rámosolygott a lányra és becsukta az ajtót.
Caroline még egy ideig állt, majd elviharzott. Elhatározta, hogy megkeresi a férfit, egyrészt, mert elő kellett készítenie a tervet, másrészt borzasztóan bántotta, amit a férfi a levélben írt: "Soha többé nem akarlak látni". Mindenképp beszélnie kellett Klaussal. Hazament, majd beült a kocsijába és elindult New Orleans felé. Már másodszor hagyja el a férfi miatt Mystic Fallsot, és ezúttal is jó messze kellett mennie. Mire végre odatalált, leparkolt valahol a városban, és a telefonja alapján próbált tájékozódni, hogy merre menjen. Az idő már délután 2 óra volt. Bár nem nagyon tudott nézelődni, Caroline-t ez a város is elvarázsolta. A sok gyönyörű épület, a rengeteg turista... El sem tudta képzelni, hogy pár évvel ezelőtt egész New Orleans-ot letarolta a Katrina hurrikán. Caroline össze-vissza bolyongott a városban, de nem találta a Bourbon Street-et. Egyszercsak megállt egy régiségbolt előtt, és meglátott egy gyönyörű arany órát. Rá volt gravíroztatva egy K és egy M betű. Caroline nem hisz a véletlenekben, de erről mi más is juthatott volna eszébe, mint az, hogy Klaus Mikaelson. Arra gondolt, hogy ez talán tökéletes bocsánatkérő ajándék lehetne, így hát bement és az eladót kérdezgette.
-Jó napot! Érdeklődni szeretnék a kirakatban levő óráról.
-Ó igen. -mondta az idős asszony. Gyönyörű darab. -majd idehozta. Ez már jó régi darab, de nem lehet pontosan megállapítani a korát. Egy tűzoltó találta a romok alatt, amit a Katrina okozott, a férfi azonban azóta elhunyt. -Caroline-nak azonnal bevillant, hogy talán Klaus-é lehetett ez az óra, de tudta, hogy ennek alig van esélye.
-Rendben. Megveszem. -Az asszony becsomagolta az órát. -Elnézést! Nem tudná véletlenül megmondani, hogy merre találom a Bourbon Street-et?
-Na de kisasszony! Hiszen pontosan ott vagyunk. -mosolygott a nő.
Mikor Caroline kilépett az üzletből, megpillantotta a Bourbon Street táblát. Az egész napi kóválygás után végre megérkezett. Elindult megkeresni a bárt, de volt egy olyan furcsa érzése, hogy követik. Folyamatosan hátra tekintgetett, de nem látott senkit, elég nagy volt a tömeg. Végül megtalálta a Dark Ladies nevű helyet. Mély levegőt vett, és bement. Hangulatos kis hely volt rengeteg emberrel, zenével, tánccal. Sehol sem látta Klaust, így hát odament a bárpulthoz.
-Hello. -köszönt Caroline a bultosnak.
-Hozhatok valamit? -kérdezte a pultos.
-Én csak azt szeretném kérdezni, hogy öm......ismered Klaus Mikaelsont?
-Mármint Nik-et? -nevetett a nő. -Nos, ami azt illeti, elég jól ismerem. -a csinos, fiatal nő rákacsintott Caroline-re, amitől ő akaratlanul féltékeny lett.
-Áh, értem. -esett le Caroline-nak a helyzet. -És miközben a közös kis kalandjaitokról ábrándozol, meg tudnád mondani, hogy merre találom? -mondta Caroline kissé cinikusan.
-Ott megtalálod. -a nő értette a célzást, így hát gyorsan az asztalhoz mutatott.
- Köszönöm. -Caroline elindult, majd Klaust egy pincérnő társaságában találta meg, akinek éppen a vérét itta.
-Szervusz Klaus! -üdvözölte a lány. Klaus azonnal felismerte a lány édes hangját és felnézett. Mikor megpillantotta a lányt érzelmek tömegei rohamozták meg. Megigézte a pincérnőt, hogy felejtsen el mindent, majd Caroline-ra nézett.
-Drága Caroline, azt hiszem kissé alábecsülted a soha szót. -lett kissé ideges a férfi. -Mit akarsz itt? -Klaus az asztalon levő pohárhoz nyúlt.
-Én csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. -a lány zavarában az egyik hajtincsét a füle mögé tűrte. -Kihasználtalak és ezt nagyon sajnálom. Minden az én hibám. -szabadkozott Caroline.
-Nos, ez igaz. Vagy várj! Mégsem. Az én hibám, hogy bármilyen reményt is fűztem ahhoz, hogy valaha legyen köztünk valami. És most ha megbocsájtasz...-Caroline ügyet sem vetett Klaus célzására, és leült.
-Nézd, én köszönöm, hogy elvittél New York-ba, és egy csodálatos élményt adtál. Már nagyon régóta nem éreztem magam ilyen jól. De értsd meg, hogy nem szegülhetek szembe az összes barátommal, és Tylerrel, akit szeretek. És egyszerűen nem tudom elfeledni mindazt, amit ellenem tettél. Mindezek ellenére, mikor tegnap felbontottam a levelet, borzasztóan fájt. -a lány rátette a kezét Klauséra. -Azt akarom, hogy megbocsájts. -Klaus még egy ideig bámulta a lányt. Nagyon meglepte, hogy utána jött, és most a bocsánatáért esedezik.
-Nem hiszek neked, Caroline. Nem jöttél volna el egészen New Orleans-ig, ha csak ezt akarod mondani. -nézett bele mélyen a lány szemébe Klaus.
-Nem tudom,csak...ide kellett jönnöm. Nem értem, de minden egyes porcikám azt súgta, hogy keresselek meg. -ez a lány számára gyakorlatilag felért egy vallomással, de a férfi kihúzta a kezét a lány kezei közül. -Bárcsak hihetnék neked. -azzal elfordult a lánytól. Caroline látta, hogy Klaus hajthatatlan.
R-endben. Ha azt akarod, hogy elmenjek, hát legyen. De még mielőtt elmennék, hoztam neked valamit. Remélem tetszeni fog. -azzal Caroline az asztalra tette az órát, és elment. Tudta, hogy ez az utolsó esélye. Mikor Klaus az órára pillantott az arca teljesen ellágyult. Caroline a rég elveszett óráját hagyta itt, amit Elijah csináltatott neki. Sokat jelentett számára ez a tárgy, de miután el kellett hagynia New Orleans-t, hátrahagyta. Feltette a kezére, és arra gondolt, hogy nem engedheti el Caroline-t.
Miután a lány kilépett a bárból, már jó késő volt, nem sok ember járt az utcán. Elindult megkeresni az autóját, de ismét olyan érzése volt, mintha követnék, de mikor hátrafordult, nem látott senkit. Ezúttal már hangokat is hallott a háta mögül, megfordult, de egy lélek sem volt ott. Amikor viszont visszafordult hirtelen ott támadt előtte egy régi ismerős, Roger. Caroline halálra rémült a férfi láttán, arra gondolt, hogy ő követte őt egész nap.
-Szóval Klaus Mikaelson, ha? -mondta közel sem barátságos hangon a férfi.
-Te meg mit keresel itt? -faggatózott a lány.
-Azt hiszem, erre te is tudod a választ. Elég régóta követlek már ahhoz, hogy tudjam, hogy veszélybe akarod sodorni a tervünket. Hirtelen támadt érzéseket táplálsz Klaus iránt. Tudod, nem is értem, hogy mit esznek rajta a nők. -mondta cinikusan Roger. Ebből Caroline-nak egyből leesett, hogy nem békével jött, és ráadásul ő jóval idősebb, mint a lány, ezáltal erősebb is.
-Mit akarsz tőlem? -értetlenkedett továbbra is Caroline.
-Nem hagyhatom, hogy egy olyan kis ostoba liba, mint te, meghiúsítsa életem célját! -Caroline ebből már tudta, hogy a férfi meg akarja őt ölni, így hát megpróbált elfutni, de ez nem sikerült neki, mert a férfi eléugrott és elkapta a nyakát. Felemelte, majd egy villanyoszlophoz szorította. A lány alig kapott levegőt. A férfi betört a kezével Caroline mellkasába, ki akarta tépni a szívét, azonban amint megtehette volna, hirtelen fuldokolni kezdett majd holtan elterült. Klaus még idejében érkezett. Elkapta a fuldokló lányt, és jó szorosan magához ölelte.
-Jól vagy, kedvesem? -aggódott a férfi. A lány csak a férfi karkai között nyugodott meg.
-Klaus? -a lány jó szorosan a férfiba kapaszkodott, és visszaölelte. A férfi karjai között újra biztonságban érezte magát, mintha sosem bánthatná senki.
-Köszönöm. -hálálkodott a lány, és megsimogatta a férfi arcát.
-Majdnem meghaltál. Miattam. Én.....nagyon sajnálom. -mondta Klaus, miközben arra gondolt, hogy gyakorlatilag pár másodpercen múlt, hogy elveszítse Caroline-t. -Mit keresett itt ez a féreg? -mondta dühösen Klaus. Egyből eszébe jutott, hogy Roger volt az, aki jópár éve megpróbálta megölni.
-Fogalmam sincs. -Caroline kénytelen volt hazudni. Így is tudta, hogy vékony jégen táncol most, hogy Klaus meglátta őt Rogerrel. Egyszerűen csak megpróbált úgy tenni, mintha nem ismerné. De most valahogy csak arra tudott gondolni, hogy Klaus utánajött, és megmentette. -Ez most akkor azt jelenti, hogy megbocsájtasz? -kérdezte a lány.
-Megbántottál, de rád sosem tudnék haragudni, Caroline. -mondta őszintén Klaus, amitől a lány teljesen elolvadt. Legszívesebben azonnal a nyakába ugrott volna, de nem akarta ilyen könnyen adni magát. -Ez az óra, amit adtál....ez az enyém volt. Elijah adta nekem, és nagyon sokat jelentett, hogy megtaláltad. Köszönöm. -rémosolygott Caroline-ra. -Azt hiszem, hogy már túl késő van, hogy hazamenj. Van itt egy kis panzió, ha gondolod elvihetlek. -már tényleg nagyon későre járt az idő, így hát Caroline beleegyezett. Mikor odaértek, Klaus felkísérte a lányt a szobájába, majd mikor meggyőződött róla, hogy Caroline biztonságban van, el akarta hagyni a szobát.
-Várj! Nem akarom, hogy elmenj! -mondta Caroline, és még ő maga is meglepődött a kijelentésén, de azt akarta, hogy Klaus vigyázzon rá. A férfi megfordult, és látta, hogy Caroline komolyan gondolja, így hát becsukta az ajtót, és odasétállt az ágy melletti fotelhoz, és leült.
-Nem hagylak itt. -mondta szeretetteljes hangon Klaus, és megsimogatta a lány arcát.
-Itt leszel, mikor felkelek? -mondta már nagyon álmos hangon Caroline.
-Ígérem. -amint ezt a szót kimondta, Caroline már el is aludt. A férfi hosszú ideig nézte még a lányt, majd őt is elnyomta az álom.

5. fejezet - Árulás

Már jó hajnali egy körül járhatott az idő, mikor Klaus autója leparkolt Caroline háza előtt. A hazaúton nem igazán beszélgettek, mindketten zavarban érezték magukat. Főleg Caroline. Ő eléggé el is fáradt. Klaus kinyitotta a lánynak az ajtót, majd egészen az ajtóig kísérte. Legszíveseben újra és újra megcsókolta volna a lányt, de nem akarta kihasználni Caroline-t. A lány idáig gyűlölte őt. Idáig. Olyan hosszú volt az az időszak, amikor gyűlölte a férfit, hogy ő el sem akarta hinni, hogy pár órája még egy romantikus teraszon csókolóztak. Nem akarta egy pillanat alatt semmissé tenni a lány amúgy is gyenge lábakon álló bizalmát, így hát csak a homlokára adott egy puszit.
-Jó éjt, Caroline! -miután ezt kimondta, már el is viharzott a hibrid.
Caroline még néhány percig az ajtó előtt állt gondolkodva, majd bement a házba, ahol anyukája meg is rohamozta.
-Jézusom Caroline, te meg hol a francban voltál? -aggódott Liz. -Jól vagy? Történt valami? Mondj már valamit!
-Hé anyu. Nyugalom! -nyugtatta az anyukáját. -Amint látod jól vagyok, nincs semmi bajom, de már reggel is elmondtam, hogy miattam ne aggódj!
-Már hogy a fenébe ne aggódjak, amikor hajnal egy órakor állítasz haza, mikor odakinn egy gyilkos hibrid mászkál. -Caroline legszívesebben megvédte volna Klaust, de nem akarta elárulni az anyjának, hogy hol járt.
-De mégis hol voltál? -aggodalmaskodott tovább a nő.
-Nos...öm... -gondolkodott sokáig Caroline, mert egyszerűen semmi nem jutott az eszébe. Ám egyszer csak bevillant neki a tökéletes fedősztori.
-Elena áthívott mindket Bonnie-val, hogy aludjunk ott nála, azonban az egész kudarcba fulladt, mikor Bonnie egyik varázslata rosszul sült el, és tűz ütött ki a Gilbert házban. -Liz szeme tüzet szórt. -De nyugi anyu, még idejében sikerült eloltanunk. Csak eléggé megijedtünk, így hát megbeszéltük, hogy inkább jöjjünk haza.
-Ó, hála istennek. A reggeli beszélgetésünkből már azt hittem, hogy Klaussal kapcsolatos, hogy nem találtalak itthon. Ő mindenre képes, kicsim, és borzasztóan féltem.... -Liz szeme könybe lábadt.
-Jajj, anyuci, semmi baj, itthon vagyok! Ígérem többé nem csinálok ilyet. -ölelgette a lány Liz-t. -Jóéjt anyu, kérlek próbálj meg aludni. Szeretlek! -azzal felrohant Caroline az emeletre. Vett egy forró zuhanyt, ami nagyon jól esett neki. Mikor kitámolygott, már nagyon fáradt volt, és bevetette magát az ágyba. Mielőtt még az este történéseire gondolt volna, elnyomta az álom.

Caroline-t egy Tylertől kapott sms ébresztette fel reggel, amiben ez állt: "Szia, Car. Régen nem beszéltünk, és én csak azt akarom mondani, hogy hiányzol, és szeretném ha beszélni tudnánk. 10-kor a Grillben?"
Caroline még eléggé kába volt, mikor megnyitotta az üzenetet, de miután elolvasta, azonnal felébredt. Minden eszébe jutott. Az utóbbi napok történései egyszerre zúdultak rá. Az, hogy a barátja arra kérte, hogy sodorja veszélybe az életét egy terv miatt, ami egy olyan ember megölésért van, akivel tegnap este csókolózott.
-Ezt nem hiszem el. -kapott a szájához a lány. -Hogy tehettem ezt? Tyler..és Klaus..Klaus és Tyler! -motyogta össze-vissza ezt a két nevet a lány. -Tyler ezt sohasem bocsájtja meg nekem. És én se magamnak! -de aztán hirtelen valami történt a lánnyal, teljesen elenyhült az arca. A csókra gondolt, és hogy a tegnapi nap milyen tökéletes volt. Még sosem érezte magát ilyen jól senkivel. Még Tylerrel sem. Caroline fejében így cikáztak össze-vissza a gondolatok. Az órájára nézett. Már fél 10 volt. Nem szeretett volna Tyler szemébe nézni, de valamiért mégis el akart menni. Így hát gyorsan felöltözött, és elindult a Grillbe. Mikor odaért, Tyler még sehol sem volt. Azonban megjelent egy olyan ember, akinek a társaságára most a legkevésbé vágyott.
-Jó reggelt, Caroline! -ment oda a lányhoz Klaus. -Jól aludtál? -mondta nagyon kedvesen a férfi. Látszott rajta, hogy mennyire örül a lánynak.
-Klaus! -ijedt meg a lány. Belegondolt abba, hogy Tyler pillanatokon belül itt lesz, és megtudja, hogy mit tettek ők ketten. Így hát nem jutott más eszébe, csak hogy villámsebességgel lerázza a férfit. -Nézd, Klaus, kérlek most menj el,  jó! Tudom, hogy mi történt tegnap este köztünk, de az csak egy pillanatnyi gyengeség volt a részemről. A lelki állapotom a földön hevert, és te csak jöttél és megvígasztaltál. Ezt köszönöm, de ne hidd, hogy bármi megváltozott bennem. Még mindig az a megvetendő hibrid vagy, aki voltál, és én soha nem lennék képes szeretni téged! Életem legnagyobb hibája volt a tegnapi nap. -ripakodott rá erőteljesen a lány Klausra. A férfi el sem akarta hinni a lány iménti szavait. Nem hitte el, hogy ennyire félreértette a lányt. Sőt, biztos volt benne, hogy Caroline szereti őt.
-Nekem nem úgy tűnt, hogy közömbös vagyok irántad, amikor szinte majdnem a nyakamba ugrottál, kedvesem. És ha jól emlékszem, nem volt ellenvetésed, mikor átöltelek és úgy csókolóztunk! -abban a pillanatban viszont Tyler jelent meg Caroline háta mögött, és amint meghallotta, hogy mi történt Caroline és Klaus között, égtelen haragra gerjedt.
-Hogy mit csináltatok? -Caroline hátranézett és halálra ijedt, mikor meglátta a barátját a háta mögött. Gyorsan felpattant a székről, és nyugtatni kezdte, magyarázkodott össze vissza, azonban a férfi ellökte magától, felburított az asztalt, és nekiment Klausnak. Egy ideig ütötte-verte, de mivel ő jóval gyengébb volt az ősi hibridnél, Klaus hamar felülkerekedett. A Grill összes vendége sikítva az utcára rohant, Caroline pedig próbálta szétválasztani a két hibridet kevés sikerrel. Klaus egy falhoz nyomta Tylert a nyakánál fogva, aki alig kapott levegőt.
-Te idegesítő kis féreg! Már rég meg kellett volna ölnöm téged! -és abban a pillanatban behatolt Tyler szívéhez.
-Klaus, ne! Kérlek ne tedd! Nem teheted ezt velem. -Caroline üvöltött torka szakadtából. Klaus pedig hátranézett és látta, hogy a lány könyörög neki. Visszanézett Tylerre, majd fogta, és kitörte a nyakát. Caroline odaszaladt a holtan fekvő Tylerhez, Klaus pedig még vetett egy utolső dühös pillantást a lányra, majd kiviharzott a Grillből. Caroline sírt, de ugyanakkor nagyon boldog volt, hogy Tyler ilyen könnyen megúszta.
Hazacipelte a fiút a Lockwood házba, és lefektette a kanapéra. Csak ekkor volt ideje belegondolni, hogy Klaus az imént majdnem megölte a szerelmét, és ez a ő hibája. Betakarta a fiút, és számolta a perceket, hogy mikor tér magához a fiú. És akkor egyszer csak felriadt Tyler.
-Mi történt? -nyelt nagyot, majd a nyakához kapott a férfi. -Az a rohadék elmenekült? -ült fel azonnal a fiú.
-Tyler, cssss cssss -csitítgatta a férfit, majd jó szorosan átölelte. Tyler azonban gyorsan levetette magáról a lány kezeit.
-Megcsaltál! Pont vele! Ezt el sem hiszem. Hogy tehetted ezt Caroline? Azt akarom, hogy azonnal takarodj el innen, és soha többé nem akarlak látni! -úgy üvöltött a fiú, hogy még a ház falai is beleremegtek. Caroline nagyon megijedt, még sohasem látta ilyennek Tylert.
-Megölöm! Megölöm, csak kerüljön a kezeim közé a szemét! -üvöltötte ismét Tyler. Caroline sírva fakadt a fiú örült dühe láttán.
Rövid gondolokodás után Caroline nem tehetett mást, minthogy kimondja azt, amivel talán mindent helyrehozhat. -Megteszem! -üvöltötte a lány. -Megteszem! Segítek Klaus megölésében, mert téged szeretlek, és senki mást. Bármit megtennék érted Tyler.
Tyler a lány szavai hallatán kissé lenyugodott. -Mi? -nézett kérdőn a fiú. Megtennéd? -Tyler nagyon meglepődött a lány szavain, aki két nappal ezelőtt még sértődötten rohant el a terv hallatán.
-Érted bármit...bármit megtennék. Az a csók csak azért történt, hogy elhitessem Klaussal, hogy szeretem. Sosem lennék képes önszántamból megcsókolni azt a férfit, aki tönkretette az életünket. -jelentette ki a lány, és ő maga is tudta, hogy hazudik.
Tyler szívéről hatalmas kő esett le, megöltelte, majd megcsókolta a lányt.
-Nagyon sajnálom, Car. Ne haragudj, hogy így neked ugrottam, csak elborult az agyam, ahogy meghallottam, hogy megcsókolt az a rohadék. -Caroline a férfi bűnbánatát kihasználva gyorsan még egyszer megölelte Tylert.
-Ma majdnem megöletted magad. Miattam. Én sajnálom. Szeretlek. -a lány is kezdett megnyugodni, hogy végre lecsillapította a fiút.
-És most hogyan tovább? -kérdezte Tyler.
-El kell érnünk, hogy Klaus semmiképpen ne hagyjon engem meghalni. Bonnie-t fel kell készítenünk a varázslatra, és nem hagyhatjuk, hogy Klaus megsejtsen valamit.
-Hogyan? -kérdezte a fiú.
-Caroline Forbes vagyok, akit sors kiváló színésztehetséggel áldott meg. -mosolygott a lány.
-Jólvan, bízom benned. -a fiú megcsókolta lányt.

Mikor Caroline hazaért este nyolc körül, arra gondolt, hogy ez nap volt élete legrosszabb napja. Ma majdnem elvesztette Tylert, ráadásul hazudnia is kellett neki. Arra gondolt, hogy tegnap ilyenkor milyen jól érezte magát, és milyen gondtalan volt. De azzal, hogy egy pillanatra átadta magát az érzéseinek, óriási bajt okozott, amivel majdnem megölte a szerelmét. Szerelmét? Caroline már közel sem volt biztos abban, hogy Tylert a szerelmének nevezheti. Annak ellenére, hogy beleegyezett a tervbe, még mindig ott volt a szívében a tüske. És már a Klaussal kapcsolatos érzéseiben sem volt biztos. Idáig tiszta szívével gyűlölte, most pedig nem tudta feledni a férfi ajkának ízét. És most segétkezni fog a megölésében. De ekkor az is eszébe jutott, hogy csak Klausnak köszönheti azt, hogy Tyler ilyen bosszúszomjassá vált. Mindenki utálja Klaust, aki éppen a legjobb barátnője megölését tervezgeti. Hát hogy szerethetne bele egy ilyen férfiba?! Caroline-ban ezek a dolgok egy pillanat alatt játszódtak le, teljesen össze volt zavarodva. Végül elhatározta, hogy meg fogja ölni a férfit. Egyszerűen nem volt más lehetősége.
Azonban mikor épp le akart feküdni, meglátott egy borítékot az ágyán. Tudta, hogy Klaus rakta oda. Félt kinyitni, de nem bírta ki, így hát felbontotta a levelet, amiben ez állt:

 

"Caroline, sajnálom, hogy ennyire félreismertelek. Tegnap úgy megnyíltam előtted, mint még soha ezelőtt senki másnak, és te eltiportál. Igen, egy halhatatlan hibridet is le lehet győzni. Sosem foglak sértegetni, vagy bántani, de soha többé nem akarlak látni. Kívánom, hogy legyen jó életed azzal a fiúval, akit állítólagosan szeretsz, de nekem az a csók és a tegnap este egészen mást mondott. ~Klaus."

Caroline szíve vadul verdesni kezdett, amikor felolvasta a férfi levelét. Lefeküdt az ágyára, és arra gondolt, hogy vajon, hogy lesz képes véghezvinni egy tervet, amikor hiába minden ellenérv, minden egyes percben Klaus jár a fejében. Továbbra sem akarta beismerni magának, de tudta, hogy beleszerett a férfiba. Egy könnycseppel az arcán aludt el.

4. fejezet - Még a lélegzet is eláll

Caroline kérésére hátrahagyták a kocsit, mert a lány inkább sétálni akart a gyönyörű városban. Mindenhol emberek, üzletek, felhőkarcolók, teljesen ámulatba ejtették a lányt. Klaus olyan volt, mint egy idegenvezető. Elmondta az épületek neveit, történeteket mesélt, Caroline-t pedig egyáltalán nem untatta. Kezdte élvezni ezt a kis kirándulást. Klaus már jópárszor járt New York-ban, és lassan úgy ismerte, mint a tenyerét.
6 óra tájékán lassan bejárták az egész várost. Voltak a Central parkban, a Times Square-n is megnézték a csodás fényeket. Klaus azonban egyszer csak megállt az utca közepén egy üzlet előtt, de nem akármilyennél, hanem Sebastian Dior divatházánál.
-Hé, nem jössz? -kérdezte Caroline.
-Nos, az igazság az, hogy a meglepetéshez kell némi előkészület. -rámutatott az üzletre.
-Miféle előkészületre? -majd Caroline az üzletre pillantott, ami kedvenc divattervezőjé-é volt.
-Szükséged van egy ruhára. És ha az információim jók, akkor imádod Dior márkát. -Klaus büszkén mosolygott. Ezzel most tényleg nagyon meglepte a lányt, aki nagyon izgatott lett. Betessékelte az üzletbe, és megigézett egy eladót, hogy teljesítse Caroline minden kérését, és hogy hozzon a férfinak egy pohár pezsgőt, amíg várakozik. Caroline elindult körülnézni. A lány végre hazai terepen volt, hiszen imádta a divatot. Most azonban a bőség zavarában szenvedett, annyi gyönyörű ruhát látott. El sem hitte, hogy most itt van. Felpróbált vagy száz ruhát, de egyik sem nyerte el a tetszését. Az egyik próbababán azonban megpillantotta a legcsodálatosabb ruhát, amit valaha látott. Fel is próbálta azonnal, és egyszerűen elállt a lélegzete. A koktélruha, amit viselt tengerkék volt, mell alatt kis redőkkel, középen pedig csillogó gyémántszerű kövekkel. Mesésen állt neki, kiemelte a lány irigylésre méltó alakját, és a kék szemeit.
-Na, akarod látni, amit kiválasztottam? -kiáltotta a tükör elől Klausnak.
-Természetesen, kedvesem. -mondta elbűvölő akcentussal Klaus. Időközben ő is kiválasztott egy elegáns öltönyt, és már egy kanapén üllt egy pohár pezsgő társaságában. Neki hamarabb sikerült választania. Caroline egyszer csak előlépett a gyönyörű ruhában, és hozzá még választott egy hasonló színű cipőt is. Klausnak elállt a lélegzete, mikor megpillantotta a lányt.
-Caroline... -a férfi nem igazán jutott szóhoz. -Idáig is gyönyörű voltál, de most egyszerűen lenyűgöző vagy. -bókolt Klaus.
-Köszönöm. -harapott a szájába a lány. Nagyon jól esett neki a hibrid dícsérete. -És egyébként te is.....szóval te is egész jól nézel ki. -mondta hebegve-habogva a lány, aki eléggé zavarba volt. Klaus ebből már látta, hogy kezdi megtörni a jeget Caroline-nál. Elment kifizetni a kiválasztott holmikat Caroline nagy meglepetésére, mert a hibrid általában nem fizet semmiért.
-Indulhatunk? -nyújtotta kezét Caroline-nak, a lány pedig belekarolt. Mikor kiléptek az üzletből, Caroline-t ismét egy hatalmas meglepetés várta. A bolt előtt egy gyönyörű fehér limuzin állt.
-Azta! Ezen már meg sem lepődök. -mosolygott a lány, és Klausra pillantott. Sosem gondolta volna, hogy a mai nap ilyen tökéletes lesz.
Beültek a limuzinba, iszogattak, beszélgettek, Caroline teljesen megfeledkezett róla, hogy ki is ül vele szemben. Aztán egyszer csak megálltak egy étterem előtt. Klaus kinyitotta az ajtót a lánynak, Caroline pedig nagyon értékelte a férfi udvariasságát. Mikor bementek az étterembe, Caroline -ezen a napon nem először- nem jutott szóhoz, pedig ez ritka volt tőle. Az étterem nagyon elegáns volt, tele emberrel. Odalépett hozzájuk egy hosztesz, aki azonnal megkérdezte, hogy milyen néven foglaltak asztalt. Klaus azonban nem mondott semmit, csak belesúgott valamit a hosztesz fülébe. Caroline a vámpírhallás ellenére nem tudta kivenni, hogy mit mondott a nőnek.
-Gyere, kedvesem! -ezúttal nemcsak egymásba karoltak, hanem megfogták egymás kezét. Caroline nem értette, hogy mi folyik itt, mert Klaus kivezette az éttermi részlegről, és az egyik falhoz vitte, ahol volt egy ajtó. Caroline-t borzasztóan kiváncsivá tette, hogy vajon hova viszi a férfi. Hosszas lépcsőzés után végre felértek, de Klaus előtte megkérte Caroline-t, hogy csukja be a szemét. Klaus irányította lányt, hogy merre menjen.
-Kinyithatom már? -kérdezte türelmetlenül a lány.
-Várj még egy kicsit! -Klaus még egy kicsit arrébb vezette a lányt.
-Ugye nem akarsz lehajítani a tetőről? -nevetett a lány. Ugyanis csak úgy megsúgom, hogy nem lehet ám olyan könnyen kiiktatni!
-Gondolod, hogy elhoztalak volna egészen New York-ig, ha végezni akarék veled? És amúgy is bánt a feltételezés. -nevetett a hibrid. Most már kinyithatod. -Klaus elengedte a lány kezét.
Caroline kinyitotta szemét, és egyszer csak elé tárult egész New York és annak fényei. Teljesen elámult. A panoráma egyszerűen mesés volt. Egy ideig csak bámult előre, mikor pedig megfordult, egy csodálatosan feldíszített teraszt látott tele fényfüzérekkel, egy asztallal, ami meg volt terítve, két gyertya volt a közepén. Ilyen fantasztikus meglepetésre nem is számított. Klaus egyszer csak a háta mögött termett, és a kezében volt egy gyönyörű vörös rózsa. Ez a kis kirándulás kezdett hasonlítani egy romantikus film forgatásához.
-Úgy gondoltam, hogy egy étterem csalódást okozott volna neked. -átnyújtotta a virágot a még mindig katarzis alatt lévő Caroline-nak.
-Még soha...soha nem tettek értem ilyet. -mondta a lány. Ez tökéletes. Köszönöm. -Klaust ez a kijelentés véglegesen megerősítette abban, hogy nem közömbös a lány számára. A hibrid az asztalhoz vezette a lányt és igazi úriemberként viselkedett, még a széket is kihúzta Caroline előtt. A finomabbnál finomabb fogások sorra érkeztek, és annak ellenére, hogy Caroline már régóta vámpír volt, most egy kicsit újra emberként érezte magát. Sokat beszélgettek Klaussal mindenféléről. Elmesélte a lánynak a szenvedéssel teli gyerekkorát, az apja által elszenvedett megaláztatásokat. Caroline kezdte megsajnálni a férfit. A hallottak alapján lassan kezdte megérteni a sok gonoszság okát.
-Még meg sem kérdeztem, hogy fázik-e, kedvesem? Elég hűvös az este. -mondta eléggé mély hangon a férfi.
-Ha-ha. Öm...Igen, fázom. Köszönöm a figyelmességét uram. -folytatta a lány.
-Akkor ez ellen azonnal tennünk kell. -Klaus levette az öltényét, odavitte Caroline-hoz, és a vállára terítette. Majd mind ketten nevetni kezdtek ezen a kis színjátékon, hiszen egy vámpír sosem fázik. De Caroline-nak jól esett a gesztus, és nem mellesleg a férfi illata is, ami az öltönyből áradt. 
-Gyönyörű ez a rózsa. -bámulta a lány az asztal szélén heverő rózsát.
-Nálad nem gyönyörűbb. -mosolygott a férfi. Caroline nem szokott hozzá, hogy egy nap ennyit bókoljanak neki. Teljesen zavarba jött.
-És most van még egy kis meglepetésem. -Klaus felállt, odasétált a lányhoz, és a kezét nyújtotta neki.
Caroline eléggé meglepődött, mert nem gondolta volna, hogy ezt a meglepetést lehet tetőzni. Felállt, Klaus pedig egyszer csak behívott egy fiút hegedűvel a kezében. A lánynak lassan kezdett leesni, hogy mire készül a férfi.
-Komolyan? Táncolni akarsz? Nem volt elég az a két alkalom, amikor faképnél hagytalak? -nevetett a lány.
-Azt reméltem, hogy ezúttal talán nem ismétlődik meg az az eset. -a férfi is mosolygott, majd elindult a zene. Megfogta a lány derekát és a kezét, a lány pedig a vállát. Sokáig szótlanul táncoltak a lassú zenére, és egyre közelebb húzódtak egymáshoz. Nagyon romantikus volt. Caroline-nak eszébe sem jutottak az otthoni dolgok, és Tyler sem. Minden olyan egyszerű volt, de csak mert Caroline nem gondolkodott, csak az érzései vezették. Végül Caroline feltette azt a kérdést, amit már egész nap fel akart tenni.
-Tudod, hogy mit nem értek? Miért viselkedsz folyamatosan úgy, hogy az emberek gyűlöljenek? Miért csinálsz szörnyű dolgokat, amikor ilyen is tudsz lenni? Velem. -nézett a lány Klaus szemébe. Az arcuk csak pár centire volt egymástól.
-Mert még sosem találkoztam olyan emberrel, aki miatt megérte jónak mutatni magam. Te vagy az egyetlen, aki valaha így látott, Caroline. -mondta elképesztően lágy hangon Klaus. Erre a válaszra nem számított a lány, de ez volt a tökéletes számára. Caroline szíve vadul kezdett verdesni, ahogy a férfi egyre közelebb ment hozzá. Mélyen belenéztek egymás szemébe, a lány pedig egyáltalán nem zavartatatta magát Klaus közelsége miatt. Ez pedig a Klaus számára egyértelmű jelzés volt. Megsimogatta a lány arcát, majd a kezét a nyakára csúsztatta. És a következő pillanatban összeértek az ajkaik, lehunyták a szemüket. Klaus fantasztikusan csókolt, a lány pedig nem tudott neki ellenállni. Össze-vissza repdestek gyomrában a pillangók. Klaus nagyon gyengéden csókolta. Belekapaszkodott a férfi nyakába és hosszú percekig nem tudtak elszakadni egymástól.Végül Klaus vetett véget a csóknak.
-Azt hiszem, ideje hazamenni. -mondta úriember módjára, pedig legszívesebben el sem engedte volna a lányt.

Caroline ruhája

3. fejezet - Kiruccanás

Caroline aznap éjszaka nyugtalanul aludt. Egy nagyon furcsa álma volt. Az álomban Klaus egy szobába ment, Caroline is vele tartott, de a férfi tudomást sem vett róla, mintha ott se lett volna. A szobában Tyler várta Klaust. Rövid beszélgetés után Caroline összerakta a képet. Klaus és Tyler alkut akarnak kötni. Klaus azt mondta Tylernek, hogy megbocsátja minden egyes tettét, amit ellene elkövetett és nem öli meg, ha a fiú elhagyja Mystic Fallsot és Caroline-t. Caroline nagy meglepetésére Tyler elfogadta az ajánlatot, és még meg is köszönte a hibrid nagylelkűségét. Erre Klaus odament hozzá, és beleszúrt egy karót. -Mekkora egy féreg vagy. A saját bőrödet mentenéd, de az nem zavarna, ha Caroline szíve megszakadna. -Tyler haldoklott. Caroline pedig üvöltött és sírt, pedig nem tehetett semmit. Tyler meghalt. Ebben a pillanatban a lány felriadt. Már hajnalodott. Caroline-t teljesen kiverte a víz. Azt hitte, hogy az álom valóság volt. Lement inni egy kis vizet. Aztán megrezzent egy neszre, de csak az anyukája, Liz érkezett meg a munkából.
-Szervusz kincsem! Hát te már ilyen korán felébredtél? -mondta szeretetteljesen az anyukája.
-Anyu!! -Caroline odarohant hozzá, és megölelte.
-Hé, kicsim, minden rendben? -kérdezte a nő aggódva.
-Persze, minden rendben. Vagyis.. Történt valami. -kissé szipogva mondta a lány.
-Valami baj van?
-Tyler... -jelentette ki a lány. -És Klaus...
-Klaus? Hogy érted azt, hogy Klaus? -értetlenkedett Liz.
-Mi, milyen Klaus? Stefant mondtam nem? -pirult el Caroline. Stefan szintén egy jó barátja volt.
-Nem kicsim, Klaust mondtál. Bántott téged? Mit akar tőled az a rohadék?
-Semmit anyu, csak....Bonnie-ék nem találták meg a fegyvert, amivel megölhetnénk. Így mindnyájan veszélyben vagyunk. -talált ki egy gyors hazugságot a lány. Persze nem volt ez olyan nagy hazugság, de Caroline inkább a mai kis kiruccanásukra gondolt Klaussal.
-De téged nem bántott? -aggódott Liz.
-Nem, miattam ne aggódj, meg tudom védeni magam. De most megyek, még egy kicsit visszaalszom, nagyon korán van még. Szia! -köszönt el Caroline.
-Szia, kicsim, de vigyázz magadra! Nem bocsájtanám meg magamak, ha történne veled valami.
Caroline visszament a szobába, de persze nem aludni, csak nem akart tovább hazudozni az anyukájának. El akarta kerülni, hogy faggatozzón, mert ha egyszer Liznél bekapcsol a nyomozóreflex, akkor a nő mindenre fényt derít.

Dél körül járhatott az óra, és Caroline már kezdett megnyugodni hogy Klausnak akadt fontosabb teendője, amikor egy gyanús fékcsikorgást hallott a ház elől. Kinézett az ablakon és egy vadonatúj olasz fekete sportkocsit látott a házuk előtt parkolni, benne pedig Klaus ült. Caroline-nak még a szava is elállt. Sosem tudta volna a férfit egy ilyen járgányban elképzelni, inkább közelebb állt hozzá valami őskőkori szekér. De kétség sem fért hozzá, hogy Klausnak nagyon jól állt ez a stílus, na és persze a napszemüveg. Caroline, miután abbahagyta a csodálkozást, ráeszmélt, hogy nem menekülhet Klaus elől. Gyorsan felkapott magará valami csinosnak épphogy csak nevezhető ruhát, leszaladt a lépcsőn és megkönnyebülve látta, hogy anyja nincs otthon. Ami azt illeti, Liz sosem állt le a munkával, hiába járt le a munkaideje. Kiviharzott a sportkocsihoz.
-Caroline, kedvesem, milyen csinos vagy ma! -kezdett kedvesen a férfi.
-Ó igen? Pedig a lehető legrusnyább ruhámat vettem fel. Csak neked! -mondta cinikusan a lány.
-Látom a rossz modorodat ezúttal sem hagytad otthon, kedvesem. Nem baj. Biztos vagyok benne, hogy a kis kirándulásunk végére feloldódsz majd. -azzal kiszállt a kocsiból és kinyitotta az ajtót Caroline-nak. A lány beszállt. Klaus pedig beindította a kocsit.
-És egyébként ez valami új hódítási taktika? Drága kocsi, drága napszemcsi... Nincs itt valahol egy csivava? -mondta mosolyogva a lány.
Klaus is elmosolyodott, és levette a napszemüvegét.
-Csak gondoltam ideje szakítani a hagyományokkal. És egy olyan lány, mint te. megérdemel minden luxust. -a lány erre rámosolygott Klausra, őszintén.
Már az út felénél jártak, mikor Caroline ráeszmélt, hogy még azt sem tudja, hogy hova viszi a férfi.
-És beavatnál végre, hogy hova szándékozol vinni? -mondta elbűvölően a lány.
-Hamarosan rá fogsz jönni kedvesem. Csak annyit mondhatok el fog állni a szavad.
Az úton, bár nem sokat beszélgettek, nem volt kellemetlen. Klaus csak élvezte Caroline társaságát, s szavak nélkül is belelátott. Caroline pedig egy kissé kellemetlenül érezte magát, és ami még furább volt számára, végig zavarban volt.
-Nos hamarosan meg is érkezünk. -mutatott a táblára a hibrid.
-New York? New York-ba hoztál? -ámult el Caroline. Nem sok helyen járt eddig Mysic Fallson kívül, és New York egyértelműen álmai városai közé tartozott.
-Remélem nem okoztam csalódást. -mosolygott a férfi.
-Ez.....fantasztikus. -Klaus látta Caroline-on, hogy mennyire örül.
Mikor a beértek a sürgő-forgó városba, Caroline már nagyon izgatott volt a sok felhőkarcoló látványától.
-És most hova viszel. -érdeklődött a lány.
-New York hatalmas..és én oda viszlek, ahova csak szeretnél. -Klaus akkora mosolyt villantott a lány felé, hogy Caroline majdnem elolvadt.
-Akkor menjünk a Szabadság Szoborhoz. -mondta izgatottan a lány. Elvégre az New York egyik legnagyobb nevezetessége!
A hatalmas szobor látványa teljesen ámulatba ejtette a lányt.
-Mindjárt jövök! -mondta Klaus.
-Hé várj, hova mész? -kérdezte a lány, de a férfi olyan gyorsan elsuhant, hogy meg sem hallotta. Caroline pedig elővette a mobilját, és képeket kezdett el csinálni.
-Már itt is vagyok, jelent meg a lány mögött Klaus, kezében két hot doggal.
-Ezt nem hiszem el. -harapott bele Caroline. -Pár órája még Mystic Fallsban voltam, most pedig New Yorkban vagyok és new york-i hot dogot eszem! -ettől a kijelentéstől csak még jobban felvillanyozódott a lány.
-Várj, itt egy kis ketchup az arcodon. -azzal odalépett a lányhoz és az ujjával lepiszkálta Caroline szájáról a ketchupot. Ettől a lány egy kicsit elkomolyodott és hátralépett. Hiába ez a sok meglepetés, nem felejtette el, hogy ki áll vele szemben.
-Öm..sajnálom. -szabadkozott a hibrid.
-Na és most hova? -terelte el a témát a lány.
-De hisz még nem is láttad teljes egészében ezt a gyönyörű szobrot. -Caroline gyanúsan nézett Klausra.
-Hogy érted.. -de Caroline még be sem tudta fejezni a mondatot, a következő pillanatban már fenn is volt a Szabadság Szobor fákjájának markolatában.
-Hé Klaus! Mondtam már, hogy tériszonyom van. -lépett egy kicsit túl közel a férfihoz.
-Tériszonyod? Egy vámpírnak tériszonya? -nevetett fel hangosan a hibrid. -Szerintem ez csak valami ürügy az iménti közeledésedre. -mosolygott még mindig a férfi.
-Mivan? -húzodott el gyorsan a lány, de azért kicsit komolytalan volt a hangja.
-Én nem mondtam semmit. -mosolygott a férfi.
-Igazad van, így tényleg egészen más. -Caroline egy kicsit körülnézett. -És most hova? Gondolom nem akarsz egész nap itt lenni. -érdeklődött Caroline.
-Nos, ami azt illeti..van egy meglepetésem.
-Ó-Ó! Egy kissé tartok attól, hogy neked mi számít megpetésnek. Például elmegyünk egy koncertre és felfaljuk a nézőket? -mondta megint egy kissé komolytalanul a lány.
-Én benne lennék..de amit terveztem, azt talán egy kicsit jobban élveznéd. -mosolygott a férfi. -Csak gyere velem. Egy pillanat alatt újra a földön voltak. És elindultak Klaus meglepetése felé.

2. fejezet - Egy új terv

A behúzott függönyön levő résen keresztül bejutott egy kis napsugár Caroline szobájába, éppen a lány szeméhez. Ez elég volt ahhoz, hogy a lányt felébressze. Ő azonban nemhogy felkászálódott volna, fogta a párnáját, és a fejére tette. Forgolódott még jó 5 percet, amikor ráeszmélt, hogy a találkozót beszélt meg Bonnie-val, aki az egyik legjobb barátnője. Gyorsan felpattant, csak 20 perce volt elkészülni. A fejéhez kapott, és arra gondolt, hogy vámpírként hogy lehet valaki másnapos. Gyorsan elszaladt zuhanyozni. Mikor kijött, kissé kitisztult a feje és eszébe jutott a tegnap este. Az, hogy Tyler nem állt mellette, és hogy Klaus gyengének látta őt. Caroline utálta ezt a gondolatot. Ráadásul eszébe jutott, hogy Klaus itt járhatott a szobájában. De ez furcsa módon nem rémísztette meg a lányt. Klaus hiába egy gyilkos, Caroline érezte, hogy sosem kell félnie attól, hogy a férfi tiszteletlenül bánik vele. Aztán az éjjeliszekrényére pillantott. Egy boríték volt az. Gyorsan odament, felvette, és kibontotta. Egy rajz volt benne, ami őt ábrázolta, ahogy az igazak álmát alussza.
"Azt hittem, hogy a mosolyodnál nincs szebb látvány a világon. Tévedtem. Sajnálom, ha tegnap este kicsit túlságosan is tolakodó voltam. Remélem, hogy még jóvátehetem." Klaus -állt a rajz hátoldalán. Caroline-nak elállt a lélegzete a rajz láttán. Még sosem csináltak neki ilyen szépet, és az az üzenet...
-Várj! Várj! Várj! De hülye vagy, Caroline! Ő Klaus! Tudod, az ezeréves hibrid, aki számtalan embert gyilkolt már meg, és aki majdnem elválaszott attól a fiútól akit szeretsz! Igen! -Caroline leállította magát, mielőtt még tiltott helyekre szárnyaltak volna a gondolatai. Ránézett az órájára, gyorsan felöltözött, majd elindult a Mystic Grillbe.


Bonnie 5 perce várt rá.
-Bonnie! -hangosan üdvözölte barátnőjét, aki középmagas volt, barnabőrű, barnahajú és barnaszemű. Igazán csinos lány. Caroline már kiskora óta ismerte. Ő nem volt se hibrid, se vámpír. Boszorkány volt az egyik legerősebb vérvonalból. Caroline odarohant hozzá és jó szorosan átölelte.
-Jólvan, Caroline. Én is szeretlek. Csak...tudod én nem vagyok szupererős és a csontjaim sem azok! -nyögögte a lány.
-Jajj ne haragudj, kissé elragadtattam magam. Csak eléggé egyedül voltam, amíg ti Elenával, Damonnel és Stefannal elvoltatok.
-Egyedül? És Tyler? -lepődött meg a boszi.
-Valami barátjának segít. Jó is, hogy mondod, a következő utam hozzá vezet. Na és hogy ment a fegyver utáni keresés?
-Kudarc. El sem hiszem. Pedig a nagyi egyik varázsigekönyvében olyan valóságosnak tűnt. Biztos valami szélhámos találta ki. És ez azt jelenti, hogy Elena és mindnyájan veszélyben vagyunk. Most mit csináljuk Caroline? -szomorkodott a lány.
-Létezik valami amivel ezt a levakarhatatlan hibridet ki lehetne vonni a forgalomból? -mondta reménytvesztve Car.
-Levakarhatatlan? Ezt úgy mondod, mintha üdözne. -csodálkozott Bonnie.
-Nos, valami hasonló. -sóhajtott a lány.
Megcsörrent Caroline telefonja.
Tyler egy sms-t küldött neki: "Gyere a Lockwood pincébe amilyen gyorsan csak lehet. A többit majd meglátod."
-Ki az? -kérdezte a boszi.
-Tyler azt kéri, hogy menjek a Lockwood pincébe. -avatja be barátnőjét.
-Ó, már értem. -mosolyodott el a lány. -Siess! -biztatta Caroline-t.
-Szia Bonnie! -megölelték egymást, majd a lány elindult.


Később a Lockwood pincében:
-Tyler! Tyler! Hol vagy? -üvöltött a lány. -Valami baj van?
-Caroline, Atlantáig elhallatszik a hangod! -jött elő az egyik alagútból. -Szia szerelmem! -odament a lányhoz és megcsókolta.
-Várj, Tyler! Hova tűntél este? Milyen barátodnak segítettél? Valami baj történt? -vonta kérdőre a fiút.
-Egyszerre csak egy kérdést Car! -nevetett a fiú. -Nos, először is mondtam már, hogy egy barátomnak segítettem, vagyis mondhatjuk, hogy ő segített nekem. Roger-nek hívják, és New Orleansból jött. De tudod mit? Jobb, ha ő meséli el a részleteket. Roger, gyere ide!
Ugyanabból a barlangból egy magas, feketehajú, kissé már ijesztő, de annál jóképűbb férfi lépett elő.
-Hello, Caroline, Roger vagyok. -nyújtotta a kezét a férfi.
-Hello. -lepődött meg kissé a lány. Óckodott a kézfogástól. -Elmondanátok, hogy mi folyik itt? -sürgette őket Caroline.
-Nos, mint Tyler mondta, New Orleansból jöttem. Azért jöttem, mert hallottam, hogy Tylernek sikerült megtörnie a köteléket közte és Klaus közt, és hogy azóta a többi hibridnek segít. Klaus régi ellenségem még abból az időből, mikor New Orleansban élt. Tudod az emberek szerettek vele jóban lenni. Én viszont mindig is utáltam. Ő is engem. -taglalta a férfi.
-Honnan ismered egyáltalán? -érdeklődött Caroline.
-Én voltam a csapos abban a bárban ahova iszogatni és szórakozni járt a húgocskájával. Mindig játszotta a nagymenőt, azt hitte, hogy ő az úr a városban, én pedig megelégeltem. Embereket kezdtem el gyűjteni, akik hasonlóképpen vélekedtek róla, mint én. Bosszút akartunk állni, kerestünk minden lehetséges módot amivel meg lehet ölni egy ősi vámpírt. Csakhogy azzal nem számoltam, hogy egy barátom elárul minket. Klaus egyszercsak berontott a pincébe, ahol gyülekeztünk, és....gondolom innentől el tudjátok képzelni. Nekem azonban sikerült elmenekülnöm. Megfogadtam ,hogy megbosszulom azt, amit a barátaimmal tett.
-Várj! És nem keresett? Klaus nem arról híres, hogy hagyja az ellenségeit szabadon rohangálni. -kérdezte kissé hitetlenül a lány.
-Amikor az apja a városba érkezett, valószínűleg akadt nálam nagyobb gondja is. Én viszont nem felejtek. Éppen ezért vagyok itt. Még mielőtt Klaus megtudta volna, hogy szervezkedünk ellene, találkoztam egy boszorkánnyal, aki ismert egy nagyon erős varázsigét. Csakhogy ő nem tudta elvégezni, mivel egy olyan dologhoz van kötve, ami csak 650 évenként jelenik meg. És idén, augusztus 27-én újra megjelenik majd.
-A Halley-üstökös. Az üstökösváró ünnepség augustus 27-én lesz. -eszmélt rá Caroline. Persze, hogy tudta, hiszen ezt is ő szervezi majd.
-Pontosan. -tette hozzá Tyler. A varázsige segítségével létre lehet hozni egy mérget. De ez egyfajta természetfeletti méreg. Képes végezni bármilyen lénnyel. Még egy ezeréves hibriddel is. Mindössze annyi a teendő, hogy keresnünk kell egy nagyon erős boszorkányt.
-Bonnie! Ő elég erős egy ilyen varázslathoz, nem? -bizakodott Caroline.
-Igen. De ez sajnos nem minden. Mindössze 5 perc áll rendelkezésünkre, és a méreg elkészítéséhez szükségünk van Klaus vérére.
-Hogy mi? Ezt miért nem mondtad? Talán azt hiszed, hogy csak úgy bármit elvehetsz tőle? Főleg nem a vérét. -Caroline ideges lett.
-Nyugi, Car. Én már erre is gondoltam. Itt jössz a képbe te. Arról van szó...szóval, arról, hogy meg kéne harapnom téged. Klaus biztos megmentene. Megitatna a véréből, és akkor már benned is lenne. Az is megfelel a méreg elkészítéséhez. -taglalta Tyler.
-Tyler! Mond te normális vagy? Képes lennél veszélybe sodorni az életem csak ezért, hogy bosszút állhass rajta? -a lány már nagyon ideges volt.
-Nem, dehogyis Car. De tudom, hogy Klaus szeret téged. Utálom ezt, de ezúttal a hasznunkra fordíthatnánk. Hidd el, sosem tennék veled ilyet, ha nem ez lenne az egyetlen esélyünk. Talán te nem akarod holtan látni azt a férget?
Caroline szóhoz sem jutott. Csak gondolkozott.
-Nézd, Tyler, hidd el, hogy mindennél jobban szeretném ha végre eltűnne az életünkből, de ez...Kezdem azt hinni, hogy a bosszúvágy teljesen elhatalmasodott rajtad. Nem gondoltam volna, hogy idáig süllyedsz. De tudod mit? Átgondolom. Ha ez az egyetlen mód, akkor átgondolom. De benned nagyot csalódtam. Viszlát Roger. -Caroline dühösen elviharzott.


Már javából este volt, mikor Caroline hazaért. Az anyukája ma is éjszakás volt, így egyedül volt a házban. Nagyon csalódott volt. A gondolatai csak úgy cikáztak a fejében. Nem akart mást tenni, csak venni egy jó forró fürdőt. Azonban mikor belépett a szobájába borzalmasan megijedt. Klaus áll ült az ablak előtti fotelben.
-Úristen, te meg mi a francot keresel itt? -rémült halálra a lány.
-Én is üdvözöllek, kedvesem. -állt fel a hibrid. -Nos, amint olvashattad, szeretném jóvá tenni a tegnap estét. Szeretnélek elvinni valahova. Persze most már túl késő van hozzá, előbbre vártam az érkezésed. De ha esetleg holnap ráérnél... -kérdezte elbűvölő akcentussal a férfi.
-Mi? Nem voltam elég világos tegnap? És tegnapelőtt? És az előtt? Nem akarok tőled semmit, jó?! Nincs szükségem a jóvátételeidre, egyszerűen csak...hagyj békén. -Caroline hangja kissé elvékonyodott, mintha sírni készülne.
-Hé, kedvesem, minden rendben? -kérdezte aggódva a férfi, kicsit közelebb lépett.
Caroline ekkor már nagyon visszafogta a könnyeit. Nagyon megviselte, hogy Tyler őt akarja felhasználni a bosszúja eléréséhez.
-Igen. Minden rendben, csak fáradt vagyok. -mondta eggyel kedvesebb hangon a lány.
-Nekem nem úgy tűnik. -Klaus előtt nyitott könyv volt a lány. -Éppen ezért gondolom, hogy szükséged van egy kis kimozdulásra. Van egy meglepetésem. Emlékszem, mikor a bálon azt mondtad, hogy még sosem jártál Mystic Fallson kívűl. Talán most teljesíthetem az álmodat. -Klaus elbűvölő mosolyt mutatott a szomorú lány felé.
-Rendben. Elmegyek veled. De ígérd meg, hogy ezek után többé nem fogsz követni és zaklatni sem engem, sem a barátaimat! -kérte meg a lány, persze tudta, hogy mi lesz a válasz.
-Kedvesem, tudod, hogy ezt nem tehetem! De hidd el, hogy nem fogod megbánni! -Klaus közelebb lépett a lányhoz, és megsimogatta az arcát. Meglepődötten látta, hogy a lány nem húzódzkodott el. Miután ezt elkönyvelte magában a férfi, már ki is suhant a szobából.
Caroline pedig hosszú percekig csak állt, és állt, mire felfogta, hogy mire is mondott igent.

1. fejezet - Elbizonytalanodás

-Tyler, mond létezik annál jobb dolog, minthogy vámpírok vagyunk? -mondta Caroline önelégülten Tyler mellett feküdve.
-Nos, ha arra gondolsz, hogy sosem kell aludnunk, akkor a válasz nem. -majd a lány felé fordult és homlokon csókolta. -Most mennem kell, úgy hallom anyukád hazaért a műszakjából.
-Neki van a világon a legjobb időzítése. Szeretlek Tyler! -mondta a lány kissé szomorkásan.
-Én is téged, Car. -majd elviharzott.
Miután Tyler kisuhant a szobából, Caroline végiggondolta, hogy milyen boldog Tyler mellett. A kapcsolatuk rengeteg mindenen keresztülment. Tylernek sikerült megszakítani a köteléket közte és Klaus között, így már semmi sem állhat az útjukban. Azt szerette volna, ha a kapcsolatuk örökké tartana. Volt benne némi bizonytalanság, hiszen mikor Tyler szembeszegült Klaussal, elhatározta, hogy megbosszúlja a hibrid tetteit. Persze Caroline is haragudott Klausra, de félt, hogy Tyler-en teljesen eluralkodik a bosszúvágy. Ezt a gondolatot gyorsan el is hesegette, felöltözött és lement reggelizni. Aznap volt a nyári napforduló, ilyenkor a város főterén összegyűlnek a lakók, esznek, isznak, beszélgetnek. A parkban egy mozit építenek, ahol egész este '60-as évek beli filmeket vetítenek. A szervezési munkálatokban természetesen Caroline is részt vett. Mikor a lány végzett a reggelijével, ami egy tasak vér volt, elindult még egyszer ellenőrizni mindent, hogy minden zökkenőmentes legyen.


-Nem! Nem! És nem! Megmondtam, hogy vásznat északi irányban kell felrakni! Mégis mit csináljunk ha a My Fair Lady közben elfújja a szél? Kérem, ezt azonnal tegye oda! Meg azt is! Istenem, miért fizetem magukat?! -kiabált dühösen Caroline.
-Nyugalom, édesem. -szólalt meg egy ismerős hang Caroline mögül.
-Ó, tökéletes! Klaus! A napom ennél már nem is lehetne jobb. -mondta cinikusan a lány.
-Mire ez a nagy felhajtás, csak nem az elnök érkezik? Vagy talán ez is a nagy Caroline-féle bulik egyike lesz? -mondta elbűvölő akcentussal Klaus.
-Ma van a nyári napforduló, de gondolom ez téged nem érdekel. Most megint min töröd a fejed, amivel tönkreteheted a boldogságomat? -mondta dühösen a lány.
-Caroline, a szavaid bántanak. Tudod, hogy sosem tennék olyat...
-Amivel megbánthatnálak.. Igen, persze blablabla. Nézd Klaus, nekem még ezer dolgot kell elintéznem, szóval.. -azzal sarkon fordult és elindult.
-Várj Caroline. - ragadta meg a lány kezét. -Tudom, hogy sok hibát követtem már el ellened, de igyekszem jóvá tenni. Azért jöttem most ide, hogy megkérdezzem, este nem néznél-e meg velem egy filmet. A '60-as években készültek a legjobb musical-ek. Imádtam azt az évtizedet. Igazán boldoggá tennél, ha velem tartanál.
Caroline egy pillanatra belenézett a férfi gyönyörű kék szemeibe, de aztán a varázs gyorsan elillant. -Csak tudod, Klaus, nem igazán akarlak boldoggá tenni...most megyek. -kikapta a kezét Klauséból és otthagyta.
Klaus csak mosolygott. Nem volt az a könnyen feladó típus. Élvezte, hogy Caroline-t nem lehet könnyen megszerezni. De érezte azt a pillanatot, amikor mindketten mélyen egymás szemébe néztek. Tudta, hogy bár a lány nem mutat felé semmilyen érzelmet, nem közömbös számára a férfi.

Este:
"Sajnálom Car, de nem tudok elmenni veled mozizni. Az egyik barátom idejön Mystic Fallsba, és segítenem kell neki. Imádlak." -olvassa csalódottan Caroline a Tylertől kapott sms-est.
-Ezt nem hiszem el. Ez a nap már nem is lehetne szörnyűbb. -bánkódott a lány. Tudta, hogy Tyler sosem volt az a megbízható típus, ha valamilyen eseményről volt szó, de Caroline ezúttal nem csak megbántott volt, hanem félt is, hogy egyedül kell megjelennie. Tudta, hogy Klaus is ott lesz, és nem akarta, hogy a hibrid azt higyje, hogy talán valami gond van közte és Tyler között. Mert ez nem így volt, ő igenis boldog volt Tyler mellett. Csakhogy ő ezúttal is cserben hagyta a lányt.


-Szia Caroline! Hozhatok valamit?- mondta egy férfihang, ami egy magas, szőke hajú, kék szemű sráchoz tartozott. Matt volt az. Ő Caroline egyik legjobb barátja, és nem mellesleg az ex-pasija.
Caroline csak nézett maga elé.
-Min gondolkozol ilyen elmélyülten? -nevetett a srác.
-Hé, szia Matt. Ne haragudj, csak egy kicsit elbambultam. -mondta zavartan a lány.
-Azt hiszem ennek a kis bambulásnak köze van ahhoz, hogy nincs itt Tyler. Mióta megszakította a köteléket, nem vagytok sülve-főve együtt? -mondta kérdőn a fiú.
-Halaszthatatlan dolga akadt. Ha mindig együtt lennénk, előbb utóbb megunnánk egymást, nem? -még Caroline sem hitte el a saját szavait.
-Minden rendben köztetek?
-Persze. Minden a legnagyobb rendben.
-Érezni a hangodon a bizonytalanságot, kedvesem. -szakította félbe a beszélgetést Klaus. -Hol van a testőröd? Csak nem máris véget ért a nagy szerelem? -mondta cinikusan a férfi.
-Ki kell vinnem egy pár rendelést. -Matt otthagyta őket.
-Már épp mondani is akartam, hogy van itt egy felesleges hátvéd. -mondta fenyegetően Klaus.
-Azt hiszem inkább egy felesleges hibrid. -jelentette ki magabiztosan Caroline, majd felállt és kiviharzott a Mystic Grillből.
-Kérek egy whiskyt! -rendelt a hibrid, kicsit megbántódva.

Később:
Caroline egy üveg alkohol társaságában egy fának támaszkodva nézte a filmet. Nem volt rá jellemző az ivászat, de most nagyon egyedül érezte magát, a barátai a Whitmore főiskolán nyomoznak egy fegyver után, amivel talán elpusztíthatják Klaust. Caroline legszívesebben hazament volna, de nem tehette, mert biztos volt benne, hogy amint lelépne, minden a feje tetejére állna.
-Nem hinném, hogy egy ilyen fiatal és csinos lánynak az italba kéne folytania a bánatát. -hirtelen megjelenik Klaus a lány mellett.
-Te követsz engem? Nézd, Klaus, fogalmam sincs, hogy milyen mocskos kis tervedhez kellek, de ne kövess, ne akarj velem találkozni, és maradj távol tőlem, jó? -mondta már-már üvöltve a lány, aki mostanra eléggé az ital hatása alatt volt.
-Valószínűleg nem mehetnek jól a dolgok közted és Tyler között, ha egyedül vagy itt, és még iszol is.
Caroline meglepődött a férfi kijeletésén. Pont azt akarta elkerülni, hogy Klaus lássa rajta a gondjait. Kiitta az üvegből a maradék alkoholt is.
-Úgy látszik, te levakarhatatlan vagy. -mondta idegesen a lány.
-Kedvesem, nem tetszik ez a hangnem. Talán nem emlékszel, hogy megmentettem az életed? -mondta kissé emelkedett hangon a férfi.
-Igen, megmentetted. Miután a közted és Tyler között lévő kötelék kihasználásával rávetted, hogy harapjon meg. -a lány szeme ekkor már szikrákat szórt.
Klaus erre nem tudott mit válaszolni, csak nézte a lányt. Tudta, hogy igaza van. Közelebb húzodott Caroline-hoz. -Igazad van, kedvesem. Sajnálom. -mondta őszintén a hibrid.
Még Caroline is melepődött, hogy a férfi őszinte megbánást tanusít. Azonban nem sok ideje volt feldolgozni a hallottakat, mert abban a pillanatban elájult a rengeteg alkoholtól. Klausnak sikerült elkapnia, mielőtt a földre esett volna. Felvette, majd elsuhant vele.

A blog indulása

Még sosem írtam blogot, de úgy gondoltam, hogy mivel nagyon szeretek történeteket kitalálni, miért is ne kezdjek bele egy blog írásába? Karoline fanfictionöket fogok írni.


Alaptörténet: Klaus Mikaelson egy ezeréves vámpír-vérfarkas, azaz hibrid. A történelem során sok mindenen keresztül ment, a szíve csaknem kővé változott, bármire képes a céljai elérésért. Caroline Forbes Mystic Fallsban él. Ő a gimnázium legmenőbb csaja, pompomlány, plázacica, azonban miután vámpírrá változik, az élete gyökerestől megváltozik. Caroline megkomolyodik és egy erős nő válik belőle, aki nagyon jó barát, kedves és megértő. Tyler, a barátja, vérfarkas. Car mindig kitart mellette, a kapcsolatuk sok nehézséget áthidallt már. Azonban az életük egy pillanat alatt a felfordul, mikor Klaus a városba érkezik, és hosszas nehézségek után létrehozza az első hibridet, Tylert. Tyler miután megszakította a Klaus és közte lévő köteléket, elhatározza, hogy bosszút fog állni Klauson, azonban a férfi legyőzhetetlen. Vajon Tyler hogyan tud bosszút állni, mikor a dolgok egyre jobban kicsúsznak a kezei közül, és az eltökéltsége teljesen tönkreteszi Caroline-nal való kapcsolatát? Klaus tudja, hogy csak akkor tud Tyleren revansot venni, ha annak árt, akit Tyler a legjobban szeret, Caroline-on. Azonban ahogy tellik az idő, egyre jobban belehabarodik a lányba. Vajon képes-e a lány végleg felolvasztani a megkövesedett szívét?
Főszereplők:


Klaus Mikaelson



Caroline Forbes

Tyler Lockwood