2. fejezet - Egy új terv

A behúzott függönyön levő résen keresztül bejutott egy kis napsugár Caroline szobájába, éppen a lány szeméhez. Ez elég volt ahhoz, hogy a lányt felébressze. Ő azonban nemhogy felkászálódott volna, fogta a párnáját, és a fejére tette. Forgolódott még jó 5 percet, amikor ráeszmélt, hogy a találkozót beszélt meg Bonnie-val, aki az egyik legjobb barátnője. Gyorsan felpattant, csak 20 perce volt elkészülni. A fejéhez kapott, és arra gondolt, hogy vámpírként hogy lehet valaki másnapos. Gyorsan elszaladt zuhanyozni. Mikor kijött, kissé kitisztult a feje és eszébe jutott a tegnap este. Az, hogy Tyler nem állt mellette, és hogy Klaus gyengének látta őt. Caroline utálta ezt a gondolatot. Ráadásul eszébe jutott, hogy Klaus itt járhatott a szobájában. De ez furcsa módon nem rémísztette meg a lányt. Klaus hiába egy gyilkos, Caroline érezte, hogy sosem kell félnie attól, hogy a férfi tiszteletlenül bánik vele. Aztán az éjjeliszekrényére pillantott. Egy boríték volt az. Gyorsan odament, felvette, és kibontotta. Egy rajz volt benne, ami őt ábrázolta, ahogy az igazak álmát alussza.
"Azt hittem, hogy a mosolyodnál nincs szebb látvány a világon. Tévedtem. Sajnálom, ha tegnap este kicsit túlságosan is tolakodó voltam. Remélem, hogy még jóvátehetem." Klaus -állt a rajz hátoldalán. Caroline-nak elállt a lélegzete a rajz láttán. Még sosem csináltak neki ilyen szépet, és az az üzenet...
-Várj! Várj! Várj! De hülye vagy, Caroline! Ő Klaus! Tudod, az ezeréves hibrid, aki számtalan embert gyilkolt már meg, és aki majdnem elválaszott attól a fiútól akit szeretsz! Igen! -Caroline leállította magát, mielőtt még tiltott helyekre szárnyaltak volna a gondolatai. Ránézett az órájára, gyorsan felöltözött, majd elindult a Mystic Grillbe.


Bonnie 5 perce várt rá.
-Bonnie! -hangosan üdvözölte barátnőjét, aki középmagas volt, barnabőrű, barnahajú és barnaszemű. Igazán csinos lány. Caroline már kiskora óta ismerte. Ő nem volt se hibrid, se vámpír. Boszorkány volt az egyik legerősebb vérvonalból. Caroline odarohant hozzá és jó szorosan átölelte.
-Jólvan, Caroline. Én is szeretlek. Csak...tudod én nem vagyok szupererős és a csontjaim sem azok! -nyögögte a lány.
-Jajj ne haragudj, kissé elragadtattam magam. Csak eléggé egyedül voltam, amíg ti Elenával, Damonnel és Stefannal elvoltatok.
-Egyedül? És Tyler? -lepődött meg a boszi.
-Valami barátjának segít. Jó is, hogy mondod, a következő utam hozzá vezet. Na és hogy ment a fegyver utáni keresés?
-Kudarc. El sem hiszem. Pedig a nagyi egyik varázsigekönyvében olyan valóságosnak tűnt. Biztos valami szélhámos találta ki. És ez azt jelenti, hogy Elena és mindnyájan veszélyben vagyunk. Most mit csináljuk Caroline? -szomorkodott a lány.
-Létezik valami amivel ezt a levakarhatatlan hibridet ki lehetne vonni a forgalomból? -mondta reménytvesztve Car.
-Levakarhatatlan? Ezt úgy mondod, mintha üdözne. -csodálkozott Bonnie.
-Nos, valami hasonló. -sóhajtott a lány.
Megcsörrent Caroline telefonja.
Tyler egy sms-t küldött neki: "Gyere a Lockwood pincébe amilyen gyorsan csak lehet. A többit majd meglátod."
-Ki az? -kérdezte a boszi.
-Tyler azt kéri, hogy menjek a Lockwood pincébe. -avatja be barátnőjét.
-Ó, már értem. -mosolyodott el a lány. -Siess! -biztatta Caroline-t.
-Szia Bonnie! -megölelték egymást, majd a lány elindult.


Később a Lockwood pincében:
-Tyler! Tyler! Hol vagy? -üvöltött a lány. -Valami baj van?
-Caroline, Atlantáig elhallatszik a hangod! -jött elő az egyik alagútból. -Szia szerelmem! -odament a lányhoz és megcsókolta.
-Várj, Tyler! Hova tűntél este? Milyen barátodnak segítettél? Valami baj történt? -vonta kérdőre a fiút.
-Egyszerre csak egy kérdést Car! -nevetett a fiú. -Nos, először is mondtam már, hogy egy barátomnak segítettem, vagyis mondhatjuk, hogy ő segített nekem. Roger-nek hívják, és New Orleansból jött. De tudod mit? Jobb, ha ő meséli el a részleteket. Roger, gyere ide!
Ugyanabból a barlangból egy magas, feketehajú, kissé már ijesztő, de annál jóképűbb férfi lépett elő.
-Hello, Caroline, Roger vagyok. -nyújtotta a kezét a férfi.
-Hello. -lepődött meg kissé a lány. Óckodott a kézfogástól. -Elmondanátok, hogy mi folyik itt? -sürgette őket Caroline.
-Nos, mint Tyler mondta, New Orleansból jöttem. Azért jöttem, mert hallottam, hogy Tylernek sikerült megtörnie a köteléket közte és Klaus közt, és hogy azóta a többi hibridnek segít. Klaus régi ellenségem még abból az időből, mikor New Orleansban élt. Tudod az emberek szerettek vele jóban lenni. Én viszont mindig is utáltam. Ő is engem. -taglalta a férfi.
-Honnan ismered egyáltalán? -érdeklődött Caroline.
-Én voltam a csapos abban a bárban ahova iszogatni és szórakozni járt a húgocskájával. Mindig játszotta a nagymenőt, azt hitte, hogy ő az úr a városban, én pedig megelégeltem. Embereket kezdtem el gyűjteni, akik hasonlóképpen vélekedtek róla, mint én. Bosszút akartunk állni, kerestünk minden lehetséges módot amivel meg lehet ölni egy ősi vámpírt. Csakhogy azzal nem számoltam, hogy egy barátom elárul minket. Klaus egyszercsak berontott a pincébe, ahol gyülekeztünk, és....gondolom innentől el tudjátok képzelni. Nekem azonban sikerült elmenekülnöm. Megfogadtam ,hogy megbosszulom azt, amit a barátaimmal tett.
-Várj! És nem keresett? Klaus nem arról híres, hogy hagyja az ellenségeit szabadon rohangálni. -kérdezte kissé hitetlenül a lány.
-Amikor az apja a városba érkezett, valószínűleg akadt nálam nagyobb gondja is. Én viszont nem felejtek. Éppen ezért vagyok itt. Még mielőtt Klaus megtudta volna, hogy szervezkedünk ellene, találkoztam egy boszorkánnyal, aki ismert egy nagyon erős varázsigét. Csakhogy ő nem tudta elvégezni, mivel egy olyan dologhoz van kötve, ami csak 650 évenként jelenik meg. És idén, augusztus 27-én újra megjelenik majd.
-A Halley-üstökös. Az üstökösváró ünnepség augustus 27-én lesz. -eszmélt rá Caroline. Persze, hogy tudta, hiszen ezt is ő szervezi majd.
-Pontosan. -tette hozzá Tyler. A varázsige segítségével létre lehet hozni egy mérget. De ez egyfajta természetfeletti méreg. Képes végezni bármilyen lénnyel. Még egy ezeréves hibriddel is. Mindössze annyi a teendő, hogy keresnünk kell egy nagyon erős boszorkányt.
-Bonnie! Ő elég erős egy ilyen varázslathoz, nem? -bizakodott Caroline.
-Igen. De ez sajnos nem minden. Mindössze 5 perc áll rendelkezésünkre, és a méreg elkészítéséhez szükségünk van Klaus vérére.
-Hogy mi? Ezt miért nem mondtad? Talán azt hiszed, hogy csak úgy bármit elvehetsz tőle? Főleg nem a vérét. -Caroline ideges lett.
-Nyugi, Car. Én már erre is gondoltam. Itt jössz a képbe te. Arról van szó...szóval, arról, hogy meg kéne harapnom téged. Klaus biztos megmentene. Megitatna a véréből, és akkor már benned is lenne. Az is megfelel a méreg elkészítéséhez. -taglalta Tyler.
-Tyler! Mond te normális vagy? Képes lennél veszélybe sodorni az életem csak ezért, hogy bosszút állhass rajta? -a lány már nagyon ideges volt.
-Nem, dehogyis Car. De tudom, hogy Klaus szeret téged. Utálom ezt, de ezúttal a hasznunkra fordíthatnánk. Hidd el, sosem tennék veled ilyet, ha nem ez lenne az egyetlen esélyünk. Talán te nem akarod holtan látni azt a férget?
Caroline szóhoz sem jutott. Csak gondolkozott.
-Nézd, Tyler, hidd el, hogy mindennél jobban szeretném ha végre eltűnne az életünkből, de ez...Kezdem azt hinni, hogy a bosszúvágy teljesen elhatalmasodott rajtad. Nem gondoltam volna, hogy idáig süllyedsz. De tudod mit? Átgondolom. Ha ez az egyetlen mód, akkor átgondolom. De benned nagyot csalódtam. Viszlát Roger. -Caroline dühösen elviharzott.


Már javából este volt, mikor Caroline hazaért. Az anyukája ma is éjszakás volt, így egyedül volt a házban. Nagyon csalódott volt. A gondolatai csak úgy cikáztak a fejében. Nem akart mást tenni, csak venni egy jó forró fürdőt. Azonban mikor belépett a szobájába borzalmasan megijedt. Klaus áll ült az ablak előtti fotelben.
-Úristen, te meg mi a francot keresel itt? -rémült halálra a lány.
-Én is üdvözöllek, kedvesem. -állt fel a hibrid. -Nos, amint olvashattad, szeretném jóvá tenni a tegnap estét. Szeretnélek elvinni valahova. Persze most már túl késő van hozzá, előbbre vártam az érkezésed. De ha esetleg holnap ráérnél... -kérdezte elbűvölő akcentussal a férfi.
-Mi? Nem voltam elég világos tegnap? És tegnapelőtt? És az előtt? Nem akarok tőled semmit, jó?! Nincs szükségem a jóvátételeidre, egyszerűen csak...hagyj békén. -Caroline hangja kissé elvékonyodott, mintha sírni készülne.
-Hé, kedvesem, minden rendben? -kérdezte aggódva a férfi, kicsit közelebb lépett.
Caroline ekkor már nagyon visszafogta a könnyeit. Nagyon megviselte, hogy Tyler őt akarja felhasználni a bosszúja eléréséhez.
-Igen. Minden rendben, csak fáradt vagyok. -mondta eggyel kedvesebb hangon a lány.
-Nekem nem úgy tűnik. -Klaus előtt nyitott könyv volt a lány. -Éppen ezért gondolom, hogy szükséged van egy kis kimozdulásra. Van egy meglepetésem. Emlékszem, mikor a bálon azt mondtad, hogy még sosem jártál Mystic Fallson kívűl. Talán most teljesíthetem az álmodat. -Klaus elbűvölő mosolyt mutatott a szomorú lány felé.
-Rendben. Elmegyek veled. De ígérd meg, hogy ezek után többé nem fogsz követni és zaklatni sem engem, sem a barátaimat! -kérte meg a lány, persze tudta, hogy mi lesz a válasz.
-Kedvesem, tudod, hogy ezt nem tehetem! De hidd el, hogy nem fogod megbánni! -Klaus közelebb lépett a lányhoz, és megsimogatta az arcát. Meglepődötten látta, hogy a lány nem húzódzkodott el. Miután ezt elkönyvelte magában a férfi, már ki is suhant a szobából.
Caroline pedig hosszú percekig csak állt, és állt, mire felfogta, hogy mire is mondott igent.