3. fejezet - Kiruccanás

Caroline aznap éjszaka nyugtalanul aludt. Egy nagyon furcsa álma volt. Az álomban Klaus egy szobába ment, Caroline is vele tartott, de a férfi tudomást sem vett róla, mintha ott se lett volna. A szobában Tyler várta Klaust. Rövid beszélgetés után Caroline összerakta a képet. Klaus és Tyler alkut akarnak kötni. Klaus azt mondta Tylernek, hogy megbocsátja minden egyes tettét, amit ellene elkövetett és nem öli meg, ha a fiú elhagyja Mystic Fallsot és Caroline-t. Caroline nagy meglepetésére Tyler elfogadta az ajánlatot, és még meg is köszönte a hibrid nagylelkűségét. Erre Klaus odament hozzá, és beleszúrt egy karót. -Mekkora egy féreg vagy. A saját bőrödet mentenéd, de az nem zavarna, ha Caroline szíve megszakadna. -Tyler haldoklott. Caroline pedig üvöltött és sírt, pedig nem tehetett semmit. Tyler meghalt. Ebben a pillanatban a lány felriadt. Már hajnalodott. Caroline-t teljesen kiverte a víz. Azt hitte, hogy az álom valóság volt. Lement inni egy kis vizet. Aztán megrezzent egy neszre, de csak az anyukája, Liz érkezett meg a munkából.
-Szervusz kincsem! Hát te már ilyen korán felébredtél? -mondta szeretetteljesen az anyukája.
-Anyu!! -Caroline odarohant hozzá, és megölelte.
-Hé, kicsim, minden rendben? -kérdezte a nő aggódva.
-Persze, minden rendben. Vagyis.. Történt valami. -kissé szipogva mondta a lány.
-Valami baj van?
-Tyler... -jelentette ki a lány. -És Klaus...
-Klaus? Hogy érted azt, hogy Klaus? -értetlenkedett Liz.
-Mi, milyen Klaus? Stefant mondtam nem? -pirult el Caroline. Stefan szintén egy jó barátja volt.
-Nem kicsim, Klaust mondtál. Bántott téged? Mit akar tőled az a rohadék?
-Semmit anyu, csak....Bonnie-ék nem találták meg a fegyvert, amivel megölhetnénk. Így mindnyájan veszélyben vagyunk. -talált ki egy gyors hazugságot a lány. Persze nem volt ez olyan nagy hazugság, de Caroline inkább a mai kis kiruccanásukra gondolt Klaussal.
-De téged nem bántott? -aggódott Liz.
-Nem, miattam ne aggódj, meg tudom védeni magam. De most megyek, még egy kicsit visszaalszom, nagyon korán van még. Szia! -köszönt el Caroline.
-Szia, kicsim, de vigyázz magadra! Nem bocsájtanám meg magamak, ha történne veled valami.
Caroline visszament a szobába, de persze nem aludni, csak nem akart tovább hazudozni az anyukájának. El akarta kerülni, hogy faggatozzón, mert ha egyszer Liznél bekapcsol a nyomozóreflex, akkor a nő mindenre fényt derít.

Dél körül járhatott az óra, és Caroline már kezdett megnyugodni hogy Klausnak akadt fontosabb teendője, amikor egy gyanús fékcsikorgást hallott a ház elől. Kinézett az ablakon és egy vadonatúj olasz fekete sportkocsit látott a házuk előtt parkolni, benne pedig Klaus ült. Caroline-nak még a szava is elállt. Sosem tudta volna a férfit egy ilyen járgányban elképzelni, inkább közelebb állt hozzá valami őskőkori szekér. De kétség sem fért hozzá, hogy Klausnak nagyon jól állt ez a stílus, na és persze a napszemüveg. Caroline, miután abbahagyta a csodálkozást, ráeszmélt, hogy nem menekülhet Klaus elől. Gyorsan felkapott magará valami csinosnak épphogy csak nevezhető ruhát, leszaladt a lépcsőn és megkönnyebülve látta, hogy anyja nincs otthon. Ami azt illeti, Liz sosem állt le a munkával, hiába járt le a munkaideje. Kiviharzott a sportkocsihoz.
-Caroline, kedvesem, milyen csinos vagy ma! -kezdett kedvesen a férfi.
-Ó igen? Pedig a lehető legrusnyább ruhámat vettem fel. Csak neked! -mondta cinikusan a lány.
-Látom a rossz modorodat ezúttal sem hagytad otthon, kedvesem. Nem baj. Biztos vagyok benne, hogy a kis kirándulásunk végére feloldódsz majd. -azzal kiszállt a kocsiból és kinyitotta az ajtót Caroline-nak. A lány beszállt. Klaus pedig beindította a kocsit.
-És egyébként ez valami új hódítási taktika? Drága kocsi, drága napszemcsi... Nincs itt valahol egy csivava? -mondta mosolyogva a lány.
Klaus is elmosolyodott, és levette a napszemüvegét.
-Csak gondoltam ideje szakítani a hagyományokkal. És egy olyan lány, mint te. megérdemel minden luxust. -a lány erre rámosolygott Klausra, őszintén.
Már az út felénél jártak, mikor Caroline ráeszmélt, hogy még azt sem tudja, hogy hova viszi a férfi.
-És beavatnál végre, hogy hova szándékozol vinni? -mondta elbűvölően a lány.
-Hamarosan rá fogsz jönni kedvesem. Csak annyit mondhatok el fog állni a szavad.
Az úton, bár nem sokat beszélgettek, nem volt kellemetlen. Klaus csak élvezte Caroline társaságát, s szavak nélkül is belelátott. Caroline pedig egy kissé kellemetlenül érezte magát, és ami még furább volt számára, végig zavarban volt.
-Nos hamarosan meg is érkezünk. -mutatott a táblára a hibrid.
-New York? New York-ba hoztál? -ámult el Caroline. Nem sok helyen járt eddig Mysic Fallson kívül, és New York egyértelműen álmai városai közé tartozott.
-Remélem nem okoztam csalódást. -mosolygott a férfi.
-Ez.....fantasztikus. -Klaus látta Caroline-on, hogy mennyire örül.
Mikor a beértek a sürgő-forgó városba, Caroline már nagyon izgatott volt a sok felhőkarcoló látványától.
-És most hova viszel. -érdeklődött a lány.
-New York hatalmas..és én oda viszlek, ahova csak szeretnél. -Klaus akkora mosolyt villantott a lány felé, hogy Caroline majdnem elolvadt.
-Akkor menjünk a Szabadság Szoborhoz. -mondta izgatottan a lány. Elvégre az New York egyik legnagyobb nevezetessége!
A hatalmas szobor látványa teljesen ámulatba ejtette a lányt.
-Mindjárt jövök! -mondta Klaus.
-Hé várj, hova mész? -kérdezte a lány, de a férfi olyan gyorsan elsuhant, hogy meg sem hallotta. Caroline pedig elővette a mobilját, és képeket kezdett el csinálni.
-Már itt is vagyok, jelent meg a lány mögött Klaus, kezében két hot doggal.
-Ezt nem hiszem el. -harapott bele Caroline. -Pár órája még Mystic Fallsban voltam, most pedig New Yorkban vagyok és new york-i hot dogot eszem! -ettől a kijelentéstől csak még jobban felvillanyozódott a lány.
-Várj, itt egy kis ketchup az arcodon. -azzal odalépett a lányhoz és az ujjával lepiszkálta Caroline szájáról a ketchupot. Ettől a lány egy kicsit elkomolyodott és hátralépett. Hiába ez a sok meglepetés, nem felejtette el, hogy ki áll vele szemben.
-Öm..sajnálom. -szabadkozott a hibrid.
-Na és most hova? -terelte el a témát a lány.
-De hisz még nem is láttad teljes egészében ezt a gyönyörű szobrot. -Caroline gyanúsan nézett Klausra.
-Hogy érted.. -de Caroline még be sem tudta fejezni a mondatot, a következő pillanatban már fenn is volt a Szabadság Szobor fákjájának markolatában.
-Hé Klaus! Mondtam már, hogy tériszonyom van. -lépett egy kicsit túl közel a férfihoz.
-Tériszonyod? Egy vámpírnak tériszonya? -nevetett fel hangosan a hibrid. -Szerintem ez csak valami ürügy az iménti közeledésedre. -mosolygott még mindig a férfi.
-Mivan? -húzodott el gyorsan a lány, de azért kicsit komolytalan volt a hangja.
-Én nem mondtam semmit. -mosolygott a férfi.
-Igazad van, így tényleg egészen más. -Caroline egy kicsit körülnézett. -És most hova? Gondolom nem akarsz egész nap itt lenni. -érdeklődött Caroline.
-Nos, ami azt illeti..van egy meglepetésem.
-Ó-Ó! Egy kissé tartok attól, hogy neked mi számít megpetésnek. Például elmegyünk egy koncertre és felfaljuk a nézőket? -mondta megint egy kissé komolytalanul a lány.
-Én benne lennék..de amit terveztem, azt talán egy kicsit jobban élveznéd. -mosolygott a férfi. -Csak gyere velem. Egy pillanat alatt újra a földön voltak. És elindultak Klaus meglepetése felé.