5. fejezet - Árulás

Már jó hajnali egy körül járhatott az idő, mikor Klaus autója leparkolt Caroline háza előtt. A hazaúton nem igazán beszélgettek, mindketten zavarban érezték magukat. Főleg Caroline. Ő eléggé el is fáradt. Klaus kinyitotta a lánynak az ajtót, majd egészen az ajtóig kísérte. Legszíveseben újra és újra megcsókolta volna a lányt, de nem akarta kihasználni Caroline-t. A lány idáig gyűlölte őt. Idáig. Olyan hosszú volt az az időszak, amikor gyűlölte a férfit, hogy ő el sem akarta hinni, hogy pár órája még egy romantikus teraszon csókolóztak. Nem akarta egy pillanat alatt semmissé tenni a lány amúgy is gyenge lábakon álló bizalmát, így hát csak a homlokára adott egy puszit.
-Jó éjt, Caroline! -miután ezt kimondta, már el is viharzott a hibrid.
Caroline még néhány percig az ajtó előtt állt gondolkodva, majd bement a házba, ahol anyukája meg is rohamozta.
-Jézusom Caroline, te meg hol a francban voltál? -aggódott Liz. -Jól vagy? Történt valami? Mondj már valamit!
-Hé anyu. Nyugalom! -nyugtatta az anyukáját. -Amint látod jól vagyok, nincs semmi bajom, de már reggel is elmondtam, hogy miattam ne aggódj!
-Már hogy a fenébe ne aggódjak, amikor hajnal egy órakor állítasz haza, mikor odakinn egy gyilkos hibrid mászkál. -Caroline legszívesebben megvédte volna Klaust, de nem akarta elárulni az anyjának, hogy hol járt.
-De mégis hol voltál? -aggodalmaskodott tovább a nő.
-Nos...öm... -gondolkodott sokáig Caroline, mert egyszerűen semmi nem jutott az eszébe. Ám egyszer csak bevillant neki a tökéletes fedősztori.
-Elena áthívott mindket Bonnie-val, hogy aludjunk ott nála, azonban az egész kudarcba fulladt, mikor Bonnie egyik varázslata rosszul sült el, és tűz ütött ki a Gilbert házban. -Liz szeme tüzet szórt. -De nyugi anyu, még idejében sikerült eloltanunk. Csak eléggé megijedtünk, így hát megbeszéltük, hogy inkább jöjjünk haza.
-Ó, hála istennek. A reggeli beszélgetésünkből már azt hittem, hogy Klaussal kapcsolatos, hogy nem találtalak itthon. Ő mindenre képes, kicsim, és borzasztóan féltem.... -Liz szeme könybe lábadt.
-Jajj, anyuci, semmi baj, itthon vagyok! Ígérem többé nem csinálok ilyet. -ölelgette a lány Liz-t. -Jóéjt anyu, kérlek próbálj meg aludni. Szeretlek! -azzal felrohant Caroline az emeletre. Vett egy forró zuhanyt, ami nagyon jól esett neki. Mikor kitámolygott, már nagyon fáradt volt, és bevetette magát az ágyba. Mielőtt még az este történéseire gondolt volna, elnyomta az álom.

Caroline-t egy Tylertől kapott sms ébresztette fel reggel, amiben ez állt: "Szia, Car. Régen nem beszéltünk, és én csak azt akarom mondani, hogy hiányzol, és szeretném ha beszélni tudnánk. 10-kor a Grillben?"
Caroline még eléggé kába volt, mikor megnyitotta az üzenetet, de miután elolvasta, azonnal felébredt. Minden eszébe jutott. Az utóbbi napok történései egyszerre zúdultak rá. Az, hogy a barátja arra kérte, hogy sodorja veszélybe az életét egy terv miatt, ami egy olyan ember megölésért van, akivel tegnap este csókolózott.
-Ezt nem hiszem el. -kapott a szájához a lány. -Hogy tehettem ezt? Tyler..és Klaus..Klaus és Tyler! -motyogta össze-vissza ezt a két nevet a lány. -Tyler ezt sohasem bocsájtja meg nekem. És én se magamnak! -de aztán hirtelen valami történt a lánnyal, teljesen elenyhült az arca. A csókra gondolt, és hogy a tegnapi nap milyen tökéletes volt. Még sosem érezte magát ilyen jól senkivel. Még Tylerrel sem. Caroline fejében így cikáztak össze-vissza a gondolatok. Az órájára nézett. Már fél 10 volt. Nem szeretett volna Tyler szemébe nézni, de valamiért mégis el akart menni. Így hát gyorsan felöltözött, és elindult a Grillbe. Mikor odaért, Tyler még sehol sem volt. Azonban megjelent egy olyan ember, akinek a társaságára most a legkevésbé vágyott.
-Jó reggelt, Caroline! -ment oda a lányhoz Klaus. -Jól aludtál? -mondta nagyon kedvesen a férfi. Látszott rajta, hogy mennyire örül a lánynak.
-Klaus! -ijedt meg a lány. Belegondolt abba, hogy Tyler pillanatokon belül itt lesz, és megtudja, hogy mit tettek ők ketten. Így hát nem jutott más eszébe, csak hogy villámsebességgel lerázza a férfit. -Nézd, Klaus, kérlek most menj el,  jó! Tudom, hogy mi történt tegnap este köztünk, de az csak egy pillanatnyi gyengeség volt a részemről. A lelki állapotom a földön hevert, és te csak jöttél és megvígasztaltál. Ezt köszönöm, de ne hidd, hogy bármi megváltozott bennem. Még mindig az a megvetendő hibrid vagy, aki voltál, és én soha nem lennék képes szeretni téged! Életem legnagyobb hibája volt a tegnapi nap. -ripakodott rá erőteljesen a lány Klausra. A férfi el sem akarta hinni a lány iménti szavait. Nem hitte el, hogy ennyire félreértette a lányt. Sőt, biztos volt benne, hogy Caroline szereti őt.
-Nekem nem úgy tűnt, hogy közömbös vagyok irántad, amikor szinte majdnem a nyakamba ugrottál, kedvesem. És ha jól emlékszem, nem volt ellenvetésed, mikor átöltelek és úgy csókolóztunk! -abban a pillanatban viszont Tyler jelent meg Caroline háta mögött, és amint meghallotta, hogy mi történt Caroline és Klaus között, égtelen haragra gerjedt.
-Hogy mit csináltatok? -Caroline hátranézett és halálra ijedt, mikor meglátta a barátját a háta mögött. Gyorsan felpattant a székről, és nyugtatni kezdte, magyarázkodott össze vissza, azonban a férfi ellökte magától, felburított az asztalt, és nekiment Klausnak. Egy ideig ütötte-verte, de mivel ő jóval gyengébb volt az ősi hibridnél, Klaus hamar felülkerekedett. A Grill összes vendége sikítva az utcára rohant, Caroline pedig próbálta szétválasztani a két hibridet kevés sikerrel. Klaus egy falhoz nyomta Tylert a nyakánál fogva, aki alig kapott levegőt.
-Te idegesítő kis féreg! Már rég meg kellett volna ölnöm téged! -és abban a pillanatban behatolt Tyler szívéhez.
-Klaus, ne! Kérlek ne tedd! Nem teheted ezt velem. -Caroline üvöltött torka szakadtából. Klaus pedig hátranézett és látta, hogy a lány könyörög neki. Visszanézett Tylerre, majd fogta, és kitörte a nyakát. Caroline odaszaladt a holtan fekvő Tylerhez, Klaus pedig még vetett egy utolső dühös pillantást a lányra, majd kiviharzott a Grillből. Caroline sírt, de ugyanakkor nagyon boldog volt, hogy Tyler ilyen könnyen megúszta.
Hazacipelte a fiút a Lockwood házba, és lefektette a kanapéra. Csak ekkor volt ideje belegondolni, hogy Klaus az imént majdnem megölte a szerelmét, és ez a ő hibája. Betakarta a fiút, és számolta a perceket, hogy mikor tér magához a fiú. És akkor egyszer csak felriadt Tyler.
-Mi történt? -nyelt nagyot, majd a nyakához kapott a férfi. -Az a rohadék elmenekült? -ült fel azonnal a fiú.
-Tyler, cssss cssss -csitítgatta a férfit, majd jó szorosan átölelte. Tyler azonban gyorsan levetette magáról a lány kezeit.
-Megcsaltál! Pont vele! Ezt el sem hiszem. Hogy tehetted ezt Caroline? Azt akarom, hogy azonnal takarodj el innen, és soha többé nem akarlak látni! -úgy üvöltött a fiú, hogy még a ház falai is beleremegtek. Caroline nagyon megijedt, még sohasem látta ilyennek Tylert.
-Megölöm! Megölöm, csak kerüljön a kezeim közé a szemét! -üvöltötte ismét Tyler. Caroline sírva fakadt a fiú örült dühe láttán.
Rövid gondolokodás után Caroline nem tehetett mást, minthogy kimondja azt, amivel talán mindent helyrehozhat. -Megteszem! -üvöltötte a lány. -Megteszem! Segítek Klaus megölésében, mert téged szeretlek, és senki mást. Bármit megtennék érted Tyler.
Tyler a lány szavai hallatán kissé lenyugodott. -Mi? -nézett kérdőn a fiú. Megtennéd? -Tyler nagyon meglepődött a lány szavain, aki két nappal ezelőtt még sértődötten rohant el a terv hallatán.
-Érted bármit...bármit megtennék. Az a csók csak azért történt, hogy elhitessem Klaussal, hogy szeretem. Sosem lennék képes önszántamból megcsókolni azt a férfit, aki tönkretette az életünket. -jelentette ki a lány, és ő maga is tudta, hogy hazudik.
Tyler szívéről hatalmas kő esett le, megöltelte, majd megcsókolta a lányt.
-Nagyon sajnálom, Car. Ne haragudj, hogy így neked ugrottam, csak elborult az agyam, ahogy meghallottam, hogy megcsókolt az a rohadék. -Caroline a férfi bűnbánatát kihasználva gyorsan még egyszer megölelte Tylert.
-Ma majdnem megöletted magad. Miattam. Én sajnálom. Szeretlek. -a lány is kezdett megnyugodni, hogy végre lecsillapította a fiút.
-És most hogyan tovább? -kérdezte Tyler.
-El kell érnünk, hogy Klaus semmiképpen ne hagyjon engem meghalni. Bonnie-t fel kell készítenünk a varázslatra, és nem hagyhatjuk, hogy Klaus megsejtsen valamit.
-Hogyan? -kérdezte a fiú.
-Caroline Forbes vagyok, akit sors kiváló színésztehetséggel áldott meg. -mosolygott a lány.
-Jólvan, bízom benned. -a fiú megcsókolta lányt.

Mikor Caroline hazaért este nyolc körül, arra gondolt, hogy ez nap volt élete legrosszabb napja. Ma majdnem elvesztette Tylert, ráadásul hazudnia is kellett neki. Arra gondolt, hogy tegnap ilyenkor milyen jól érezte magát, és milyen gondtalan volt. De azzal, hogy egy pillanatra átadta magát az érzéseinek, óriási bajt okozott, amivel majdnem megölte a szerelmét. Szerelmét? Caroline már közel sem volt biztos abban, hogy Tylert a szerelmének nevezheti. Annak ellenére, hogy beleegyezett a tervbe, még mindig ott volt a szívében a tüske. És már a Klaussal kapcsolatos érzéseiben sem volt biztos. Idáig tiszta szívével gyűlölte, most pedig nem tudta feledni a férfi ajkának ízét. És most segétkezni fog a megölésében. De ekkor az is eszébe jutott, hogy csak Klausnak köszönheti azt, hogy Tyler ilyen bosszúszomjassá vált. Mindenki utálja Klaust, aki éppen a legjobb barátnője megölését tervezgeti. Hát hogy szerethetne bele egy ilyen férfiba?! Caroline-ban ezek a dolgok egy pillanat alatt játszódtak le, teljesen össze volt zavarodva. Végül elhatározta, hogy meg fogja ölni a férfit. Egyszerűen nem volt más lehetősége.
Azonban mikor épp le akart feküdni, meglátott egy borítékot az ágyán. Tudta, hogy Klaus rakta oda. Félt kinyitni, de nem bírta ki, így hát felbontotta a levelet, amiben ez állt:

 

"Caroline, sajnálom, hogy ennyire félreismertelek. Tegnap úgy megnyíltam előtted, mint még soha ezelőtt senki másnak, és te eltiportál. Igen, egy halhatatlan hibridet is le lehet győzni. Sosem foglak sértegetni, vagy bántani, de soha többé nem akarlak látni. Kívánom, hogy legyen jó életed azzal a fiúval, akit állítólagosan szeretsz, de nekem az a csók és a tegnap este egészen mást mondott. ~Klaus."

Caroline szíve vadul verdesni kezdett, amikor felolvasta a férfi levelét. Lefeküdt az ágyára, és arra gondolt, hogy vajon, hogy lesz képes véghezvinni egy tervet, amikor hiába minden ellenérv, minden egyes percben Klaus jár a fejében. Továbbra sem akarta beismerni magának, de tudta, hogy beleszerett a férfiba. Egy könnycseppel az arcán aludt el.