8. fejezet - Vérfarkasharapás

Miután Caroline minden egyes apró részletet kieszelt a fejében, el kellett indulnia Bonnie-hoz. Körülbelül 1 óra lehetett, és fél 2-kor beszélték meg a találkozót a boszinál. Tyler is odamegy, hogy összekapcsolja őket Bonnie, és hogy elmondja, hogy hogy fogja elkészíteni a mérget.

Bonnie-nál:
-Szia, Caroline. Tyler már itt van. -üdvözölte barátnőjét a lány.
-Szia Bonnie. -rövid ölelés után bement a házba.
-Minden rendben? -aggódott a boszi.
-Persze. Csak izgatott vagyok, hogy ma végre kiiktathatjuk Klaust. -mosolygott a lány.
-Helló, Car. -a fiú odament Carolinehoz és megcsókolta.
-Módosítottam a terven. -szakította félbe a csókot Caroline.
-Most? -kérdezte egyszerre Bonnie és Tyler.
-Csak annyi, hogy nem kapsz minket rajta Klaussal, hanem elmondom neked, hogy már nem szeretlek, erre te megharapsz engem, én pedig Klaushoz menekülök. Látni fogja rajtam a kétségbeesettséget és megment. Ezután én megszököm a Mikaelson házból és a Lockwood pincébe megyek, átadom Klaus vérét. Bonnie, te már ott vársz rám, megcsinálod a mérget, én pedig visszamegyek Klaushoz, és megitatom vele valahogyan.
-Várj! Várj! Várj! Caroline! Ezzel csak egy bökkenő van! -szakította félbe a lányt Tyler. -Én akarom lenyomni a torkán. Minden áron! Látni akarom az arcán, ahogy az életéért könyörög. Ha össze vagyunk kapcsolva, úgy sem ölne meg, így viszont sebezhető.
-És mégis hogy képzeled, hogy erőszakkal tolod le a torkán, ha? Mielőtt elmondhatnád neki, hogy össze vagyunk kapcsolva, kitépi a szívedet. -aggódott a lány. A terve füstbe menne, ha Tyler spontán akcióba kezd.
-Nem, ha te elmondod neki! -mondta a fiú. -Megharaplak, te sírva odamész és elmeséled neki, hogy miért tettem, majd felhív Bonnie sírva, hogy nem tudott mást tenni, kénytelen volt összekapcsolni téged velem, mert a nagy gonosz Tyler megfenyegette, hogy megöli az apját.
-És azt hiszed, ez beválik? -idegeskedett a lány. -Tyler hagyjuk a hősködést, rendben? Meg tudom csinálni.
-Nem. -üvöltött olyan hangon a férfi, hogy még Bonnie is meglepődött.
-Hé, hé Tyler, nyugi! -megpróbálta lecsillapítnai a kedélyeket a boszilány. -Miért nem engeded, hogy Caroline elintézze? Így legalább neked sem kéne veszélyeztetned az életed!
-Ugyan már Bonnie. Most mondtam el, hogy nem veszélyeztetem az életem! Mit nem tudtok azon megérteni, hogy én akarok végezni Klaussal?! Megölte az anyámat! -Tyler borzasztóan kikelt magából. A lányok teljesen megrémültek.
-Tyler. Én nagyon sajnálom. -próbálta lenyugtatni Car a barátját. -Én akarom megölni. Én akarom megölni, amiért ennyi fájdalmat okozott neked, és Elenáért is és mindenkiért, akit bántott. Látni akarom, mikor rájön arra, hogy csak hazudtam neki az érzéseimmel kapcsolatban. -mondta idegesen a lány. A szavai csak hazugságok voltak, de ez volt az utolsó lehetősége, hogy rávegye Tylert, hogy bízza rá Klaus megölését. A fiú kissé megnyugodott.
-Rendben. Legyen! Csináld meg, Car. Bízom benned! Annál nagyobb szenvedést úgysem kaphatna, minthogy általad pusztul el. -nyugodott bele Tyler. -Akkor Bonnie, te jössz.
-A varázsige igen egyszerű. -kezdett bele Bonnie. -Bárhol elvégezhető, csupán a megölendő lény vérére van szükség és a Hayley-üstökösre, amihez a varázslatot kötötték. Ma pontban 19:33-kor jár majd Mytic Falls felett. Mindössze 3 perc ál rendelkezésemre, hogy elkészítsem a mérget, így nagyon fontos Caroline, hogy pontos legyél. -szögezte le a boszilány. -Most pedig ahhoz, hogy összekapcsoljalak titeket, szükségem van a véretekre. -Caroline a kezét nyújtotta, majd Bonnie egy késsel elvágta a tenyerét, és a vért egy könyvre csepegtette. Ezután Tylerrel is megismételte ezt, majd egy egy varázsigét kezdett el mormolni. Elég ijesztő volt. A két "vértócsa" elkezdett egymás felé közeledni, majd mikor összeértek, kicsapódott az ablak és nagy szél süvített be. Ez jelezte, hogy a varázsige működött.
-Caroline, add a kezed. -kérte Tyler. Megvágta a lány kezét, mire ő is odakapott a sajátjához. Akárcsak egy pillanatig is, de érezte, ahogy Caroline megsérült. Működött. -Most már csak egy dolog van hátra. -mikor Caroline ezt meghallotta, rájött, hogy most következik az, hogy Tyler megharapja őt. Bár ez a terv része volt, még így is beleborzongott az érzésbe, hogy az egykori igaz szerelme most meg fogja őt harapni.
-Ha tehetném, ezt nem így csinálnám Car. Nagyon szeretlek. -majd megcsókolta a lányt.
-Itt a kezem. -a lány a fiú szájához tartotta a kezét.
-Ez így túl feltűnő. A nyakadon kéne, hogy megharapjalak, hogy valóságosabbnak tűnjön. -mondta a fiú. Caroline mellé ült, a lány pedig félrekotorta a haját. A követező pillanatban már éles fájdalmat érzett a nyakában, Tyler megharapta. Vámpír létére elképesztően fájt neki. Mikor Tyler elengedte, borzalmas érzése volt, mintha csak órái lennének. De ekkor elhesegette ezt a gondolatot, mert biztos volt benne, hogy Klaus megmenti őt. Bízott a szerelmükben.
Még beszéltek pár szót, Bonnie sok szerencsét kívánt a lánynak, elbúcsúztak egymástól, majd Caroline elindult a Mikaelson villa felé, mielőtt még elkezdődtek volna a vérfarkasharapással járó tünetek. Ahogy a ház felé sietett kocsijával, egyre jobban fájt neki a seb. Egy örökkévalóságig tartott az út. Mikor odaért, az ajtóhoz sietett, gyorsan bekopogott. Szerencséjére Klaus nyitott neki ajtót, elvégre mi történt volna, ha Klaus nincs is otthon?!
-Klaus! -esett be az ajtón a lány, de a hibridnek még sikerült idejében elkapnia. Gyorsan bevitte és lefektette a kanapéjára. Megsimogatta az arcát, majd ezt kérdezte:
-Ki tette ezt veled, Caroline? -elképesztően ideges lett. -Tudtam, hogy Roger nincs egyedül. Biztos az egyik embere tette ezt veled.
-Nem, nem ő tette. -Caroline mostmár egyre rosszabbul volt. -Tyler.......Tyler volt. -mikor Klaus meghallotta ezt a nevet, égtelen haragra gerjedt, ugyanakkor nem tudta elhinni, hogy Tyler bántotta volna a lányt.
-Miért tette ezt veled az a féreg? -kérdezte a hibrid. A lány, a hatás fokozásáért nem válaszolt rögtön. -Miért tette ezt veled? -kérdezte egyre idegesebben Klaus.
-Mert elmondtam neki, hogy már nem szeretem. -Klaus erre azonnal felkapta a fejét. Más esetben ennek hallatán határtalanaul boldog lett volna, de nem akart túl hamar örülni.
-Mi? Mi az, hogy már nem szereted őt? -értetlenkedett.
-Az utóbbi pár napban minden megváltozott. -mondta ezt már egyre gyengébben a lány. -A romantikus üzeneteid, a new york-i kiruccanásunk, és az, hogy te mindig itt vagy mellettem, és megvédesz, mindent megváltoztatott bennem. -mosolygott a lány. -Sokáig nem akartam beismerni, de reménytelenül belédszerettem Klaus Mikaelson. -elképesztőe boldog volt, hogy ezt végre kimondhatta, ráadásul Klausnak. Csakhogy ekkor már a vérfarkasméreg az egész testébe eljutott, és érezte, hogy már csak percei vannak. Klaus alig akarta elhinni, amit a lány mondott neki. Azonnal odaült a lány mellé, fejét az ölébe vette, kezét pedig megharapta és Caroline szájához tette. Mikor a lány Klaus vérét megérezte a szájában, megszorította a férfi kezét és addig ivott belőle, míg biztos nem lett benne, hogy túléli.
-Mit mondtál az előbb Caroline? -a lány arcát maga felé fordította.
-Szeretlek. -vallotta be a lány mostmár úgy, hogy teljesen magánál volt.
-Én is szeretlek. Elképesztően szeretlek, kedvesem! -vallotta be a férfi tőle szokatlan hangon. Ilyet sosem mondott még senkinek. A lány nem is hagyta, hogy folytassa, mert azonnal megcsókolta a férfit, a nyakába kapaszkodott, olyan erősen, hogy még egy hurrikán som tudta volna leválasztani őket egymásról. A férfi lecincálta Caroline-ról a kabátot, majd tovább csókolta. Soha többé nem akarta elengedni a lányt. Szenvedélyesen csókolóztak, mikor egyszer csak hangokat hallottak., és szétváltak az ajkaik. Klaus azt hitte, hogy valamelyik testvére érkezett haza, de senki nem jött elő. A következő pillanatban már csak a suhogást lehetett hallani, amikor az illető elszelelt.
-Ki mert idejönni? -kérdezte a férfi idegesen. A lehető legrosszabb pillanatban zavarták meg őket.
-Fogalmam sincs. -Caroline az órájára pillantott, és látta, hogy már alig van ideje. -És most mit akarsz tenni Tylerrel? -törte meg végül a csendet a lány.
-Soha többé nem hagyom, hogy a közeledbe jöjjön. Örökre elintézem őt. -jelentette ki az újra dühbe jövőférfi.
-Klaus. Én nem akarom, hogy megöld. Tudom, hogy most borzalmasan dühös vagy rá, de én megértem őt. Beleszerettem a legádázabb ellenségébe. -próbálta lenyugtatni a lány Klaust.
-Nem fogom hagyni, hogy ezt megússza Caroline. Érts meg! Mivan, hogyha nem vagyok itthon? Már rég meghalhattál volna! -örjöngött a férfi. -Már réges rég meg kellett volna ölnöm, de te mindig a szárnyaid alá vetted, de ezúttal nem hagyom, hogy megússza! -Klaus már éppen szállt volna fel a kanapéról, mikor megcsörrent Caroline telefonja. Remek időzítés!
-Bonnie! Hé beszélj lassabban, nem értem, hogy mit mondasz! -Caroline értetlenkedett a szerep kedvéért. -Hogy mi? Mit tettél? És belementél? El sem hiszem, hogy idáig süllyedt az a rohadék. Hogy tehetette ezt? -tette fel ezeket a kérdéseket Bonnie-nak, Klaus pedig egy szót sem értett az egészből. Mikor végre letette a telefont, a férfi azonnal érdeklődni kezdett.
-Tyler Bonnie-nál járt és összekapcsolt engem és őt, hogy ne tudd megölni. Miután megharapott....azt hiszem egy tűt szúrt belém, biztosan levette a véremet a varázslathoz. -nyögte végül ki a lány.
-Hogy mit tett? -Klaus el sem hitte, hogy Tyler ilyen okosan megtervezte a következő lépést. Most mit tegyen? Nem ölhette meg a fiút, mert abba Caroline is belehalt volna, de futni sem hagyhatta. -Hogy lehet megtörni a varázslatot?
-Sehogy, Klaus. Bonnie nagyon erős, csak úgy tudnád megszüntetni, ha megölöd Bonnie-t, de ezt nem tennéd, ugye? -nézett a férfira, ő pedig nem válaszolt semmit.
-Caroline, nem hagyhatom menekülni azt a férget.
-Mi? Hogy mondhatod ezt? Bonnie a legjobb barátnőm, nem hagyhatom, hogy megöld!
-Nagyon sajnálom, Caroline. -Klaus gyorsan elviharzott. Caroline-nak ez pont kapóra jött, hiszen Klaus úgy sem kereste volna Bonnie-t a Lockwood pincében, közben pedig ki tudott szökni a Mikaelson házból egyenesen a pince felé, hogy átadja Klaus vérét a méreg elkészítéséhez. Még pontosan negyed órája volt, hogy odaérjen.