12. fejezet - Küzdelem az emlékekért

-Mi folyik itt Caroline? -vágott végül közbe az ősi hibrid.
-Hé, Klaus! -hívta félre egy kicsit Tyler. -Amiről Car az előbb beszélt...a kórházas szitu. Akkor történt, mikor Caroline vámpírrá változott.
-Mivan? Hogy történhetett ez? Mit jelent az, hogy arra emlékszik utoljára? -fakadt ki Klausból.
-A boszorkányok megmondták. Nincs egy olyan varázsige se, aminek ne lenne következménye.
-Most azt akarod mondani, hogy nem emlékszik rám? -bőszült fel Klaus.
-Valószínűleg nem. -erre a hibrid elképesztően ideges lett. Azonnal a legközelebbi boszorkányhoz száguldott, és magyarázatot követelt.
-Hogy történhetett, hogy elvesztette az emlékeit a vámpírrá válása után? -üvöltötte a boszorkány képébe.
-Nézd, Klaus. Mi előre megmondtuk, hogy lesznek következményei a varázslatnak. Inkább örülj, hogy visszatért a halálból. Nem mindenkinek adatik ez meg. -Klaust ezek a szavak egy cseppet sem vigasztalták.
-És mégis mikor térnek vissza az emlékei?
-Attól tartok, hogy semmikor. Talán ha éri valami olyan intenzív dolog vagy érzés, ami a régi életében is meg volt...De erre nagyon kevés az esély. Ez egy nagyon erős varázsige, nem hinném, hogy képes bármi is feloldani. -Klausban egy világ dőlt össze. Rengeteget szenvedett, mire elérte a hogy belészeressen.
-Várjon csak egy pillanatra. -szakította félbe a boszorkányt Tyler. -Azt akarja mondani, hogy Caroline emlékezete teljesen kitörlődött a vámpírrá válásáig, és hogy soha nem tér vissza?! De hát ez nagyszerű!! -Tyler nagyon örült ennek hallatán, ugyanis abban az időszakban igencsak dúlt köztük a szerelem.
-Valaki megmagyarázná, hogy mi folyik itt? -kérdezte félénken a lány.
-Semmi baj, kicsim. Hazaviszlek! -mondta Tyler.
-Csak nem gondolod, hogy hagyom, hogy elvidd! -szólt közbe Klaus.
-Jelen pillanatban nincs választásod.
-Klaus, vagy bárhogy is hívnak! Nem tudom, hogy mit akarsz tőlem, de amint látom nem sok jót, szóval kérlek hagyj minket elmenni! -jelentette ki a lány. Klaus erre nem tudott mit mondani. A szíve hevesen vert. Hatalmas fájdalmat érzett, hogy így kell látni Caroline-t. De legalább életben volt.
Tyler azonnal hazavitte, de nem Caroline házába, hanem a sajátjába. Tudta, hogy mindent el kell magyaráznia Caroline-nak. Újra kell tanítania az egész vámpírlétet. A lány először elképesztően kiborult képességei láttan, de egy idő után megbékélt vele, sőt még tetszett is neki. Az ösztöneibe volt a vámpírlét. Miután kioktatta Tyler, elkezdett neki mesélni arról, hogy mi történt amióta a lány vámpír lett. Elmondta neki a tragédiák sorozatát. Mindenkiről szót ejtett, kivéve egy valakiről. Klausról. Caroline közben odabújt a férfihez, aki nagyon élvezte, hogy visszakapta a régi Caroline-t. De ekkor a lánynak valamiféle hiányérzete támadt.
-Ki volt az a férfi a hegyekben? Klaus, ha jól emlékszem...
-Caroline... Ő egy nagyon rossz ember. Mindenkinek csak szenvedést okoz. Ő ölte meg az anyámat.
-Hogy mi? Meghalt az anyukád?
-Igen. Klaus ölte meg. Bosszút akartam állni érte, de sajnos nem sikerült megölnöm őt.
-Hogyhogy?
-Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna.
-Tyler, kérlek még egy valamit árulj el....hogyan haltam meg?
-Klaus ölt meg téged.
-Mi? Hogy lehet egy ember ilyen szinten gonosz..
-Hát ami azt illeti ő a Föld legősibb vámpírja, aki egyben vérfarkas is. Hatalmas erő van a birtokában, és azt hiszi, hogy bármit megtehet. De én soha többé nem engedem, hogy a közeledbe jöjjön, érted szerelemem? -nyomott egy csókot a lány homlokára.
-Örülök, hogy legalább rád emlékszem. -hunyta le a szemét a lány. Sokat aludt, nagyon elfáradt az agya a sok újdonságtól. Másnap Tyler hazavitte.
-Életem! -örvendezett Liz, Caroline anyja, mikor meglátta lányát.
-Anya! De örülök, hogy látlak! -percekig összeölelkezve álltak.
-Hé Liz, beszélhetnénk egy pár percet. -zavarta meg a pillanatot Tyler.
-Persze. Kicsim, addig magadra hagyhatlak?
-Persze. Felmegyek, és lezuhanyzom. -azzal a lány felment a szobájába.
-Nézd Liz, történt egy kis zavarodás Caroline elméjében.
-Hogy érted ezt? Ne ijesztgess Tyler, mondd már!
-Mikor Caroline visszatért az élők sorába...nos, elvesztette a memóriáját egészen addig vámpírrá nem változott.
-Hogyan? -lepődött meg Liz.
-Sajnálom...Biztos nehéz lehet neked... Már tegnap este hazaértünk, de úgy gondoltam, hogy töltse az éjszakát a Lockwood házban. Mindent elmagyaráztam neki. A vámpírléttel járó összes dolgot. Azonban Klausról csak a legfontosabbakat árultam el. És ami a legfontosabb, ő úgy tudja, hogy Klaus ölte meg.
-Tudod Tyler, te is hibás vagy abban, hogy majdnem elvesztettem végleg a lányomat. De értem, hogy meg akartad bosszúlni édesanyádat. Klaus egy aljas gazember és félre kell őt állítani. De most a a lányom a legfontosabb. Köszönöm, hogy szóltál. -Tyler elköszönt Liztől, és megkérte, hogy üdvözölje Caroline-t a nevében.

Mikor Caroline belépett a szobájába azonnal az ágyára dobta magát. Legszívesebben végigaludta volna a napot, de előtte elment lezuhanyozni. Mikor végzett és felöltözött, egy furcsa zajra lett figyelmes a folyosóról, kinézett, de nem volt ott senki. Azonban mikor visszasétált a szobába halálfélelme támadt. Klaus ott állt előtte. Gyorsan a lányhoz rohant és befogta a száját mielőtt, sikoltott volna.
-Enyje kedvesem! Tudtam, hogy nem leszek szívesen látott vendég, de hogy ilyen rossz fogadtatásban legyen részem...azt nem gondoltam volna. -nevetett a férfi.
-Engedj el! Engedj el! -motyogta a lány. Alig lehetett érteni, hiszen alig fért ki hang a száján.
-Addig nem engedlek el, amíg meg nem ígéred, hogy csendben maradsz, és nem sikoltasz. Nem akarlak bántani. Esküszöm. -Caroline-ban akkor eláradt valami furcsa melegség. Ismerős volt neki Klaus érintése. Bólogatott, mire Klaus elengedte.
-Mit akarsz itt te gyilkos? Újra meg akarsz ölni?
-Megölni? Újra? -lepődött meg Klaus.
-Igen! Tyler elmondta, hogy miket tettél. Te okoztad a halálom.
-Ha most nem lenne amnéziád, akkor tudnád, hogy sosem lennék képes megölni téged. -mondta gyengéden a férfi, de közben legbelül felrobbant.
-Hazudsz! Azt akarom, hogy örökre hagyj engem békén és Tylert is. Már éppen eléggé megbűnhődtünk a semmiért! Takarodj innen! -üvöltött a lány.
-Fogalmad sincs, hogy miről beszélsz kedvesem! Tyler telebeszélte a fejed mindenféle baromsággal! Nem én öltelek meg téged, hanem ő!
-Mégis miért higyjek neked? Tyler szeret engem, és én is őt. Te csak a halálomat akarod és valami furcsa játékot űzöl velem!
-Tudod mit? Ha nem hiszel nekem, talán majd a legjobb barátnődnek hinni fogsz.
-Mi? -amint ezt kiejette a lány, Klaus abban a pillanatban kitörte a nyakát. Tudta, hogy önszántából sehova se fog vele menni Caroline, így hát egy rövid ideig "kivonta a forgalomból", míg odaviszi Bonnie házához. Klaus a kezében tartotta Caroline testét. Mikor Bonnie ajtót nyitott, teljesen ledöbbent.
-Hát mégsem sikerült a varázslat? -Bonnie már éppen elkezdett volna sírni, mielőtt Klaus közbeszólt:
-Nyugi, boszi. Caroline életben van, de van egy kis problémánk.
-Gyere be! -Klaus azonnal bevitte Caroline-t és a kanapéra fektette.
-Mi folyik itt?
-Mikor a appalache-hegységi boszik elmondták a varázsigét, valami történt, és Caroline emlékei kitörlődtek a vámpírrá válásáig.
-Hogy mi?
-Nem voltam elég világos?
-Hogy történhetett ez? És most miért nincs eszméleténél?
-Tyler beetette mindenféle baromsággal, hogy én öltem meg őt, meg még ki tudja mit mondott neki.
-Caroline pedig elhitte. Hiszen akkor már jártak, mikor vámpír lett. -Bonnie hamar összerakta a képet.
-Erőszakkal kellett idehoznom hozzád. Benned bízik. Elmondod neki az igazságot?
-Ez természetes. Tyler tönkretette az életét. Egy számító kis dög. El sem hiszem, hogy valaha is a barátom volt. Mondjuk azt sem gondoltam volna, hogy itt fogok beszélgetni magával az ördöggel.
-Illettek már keményebb jelzőkkel is. -mosolygott Klaus. Caroline ébredezni kezdett.
-Caroline, barátnőm! Végre! -Bonnie odarohant a lányhoz és azonnal megölelgette. Caroline köpni-nyelni sem tudott, de mikor feleszmélt, ő is jó szorosan átölelte barátnőjét. Hirtelen felpattant, mikor Klaust is meglátta a helyiségben.
-Te meg mit keresel itt? Bonnie, bántott téged?
-Nem Car, nyugi! Nem bántott engem.
-Mit akar itt?
-Elhozott ide, mert azt akarta, hogy öntsek tiszta vizet a pohárba.
-Miről beszéltek? -mondta zavarodottan a lány.
-Nem ő ölt meg téged. Sőt, szerintem sosem bántana..De majd ő ezt szépen megmagyarázza. -mosolygott a boszi. -Ne hidd el Tyler minden szavát. Valóban igaz, hogy Klaus szörnyű dolgokat tett velünk, és ő ölte meg Tyler anyukáját is.
-Bonnie, tudod.....ezzel nem segítesz. -szólt közbe Klaus.
-Had mondjam végig! Na szóval..Klaus egy alávaló gyilkos, de mikor meghaltál, ő volt az, akit a legmélyebben érintett a halálod. Még sosem láttam olyannak, mint amilyen akkor volt, mikor megtaláltalak téged holtan.
-De akkor hogyan haltam meg? -kérdezte Caroline
-Tyler meg akarta ölni Klaust, és belerángatott téged a hülye kis tervébe. De te idő közben beleszerettél Klausba.
-Hogy mi?
-Jól hallottad, kedvesem. Valódi érzéseid voltak irántam.
-Nem hiszek nektek. Ezt egyszerűen.......nem tudom elhinni.
-Pedig jobb lesz. -mondta a hibrid.
-Mikor Tyler éppen meg akarta volna ölni Klaust, te feláldoztad magad. A te döntésed volt Car. A halálod után pár nappal Tyler visszatértt Mystic Fallsba halálos nyugalommal. Meg sem érintette a halálod. Sőt mitöbb..még meg is fenyegetett minket.
-Tyler nem tett volna ilyet...Hazudtok mindketten. -erre Caroline elkezdett sírni. -Hagyjatok békén! -nem akarta elhinni az imént hallottakat. Abban a pillanatban kinyílt az ajtó,és Tyler robogott be rajta.
-Tudtam, hogy trükközni fogsz Klaus, de azt nem gondoltam volna, hogy a saját házából fogod elrabolni Caroline-t.
-Na mostmár elég lesz! -azzal Klaus nekirontott Tylernek, de Caroline azonnal az útját állta.
-Ne merészeld bántani őt! Ha valóban jelentek neked valamit, akkor békén hagysz örökre. Gyűlöllek! Ezen már nem fog semmi változtatni! Bonnie, téged pedig nem értelek.. Hogy szövetkezhettél pont vele?  -Caroline nagyon ideges lett, gondolatok százai rohamozták meg. A következő pillanatban már el is száguldott, Tyler pedig követte.
Klaus szörnyen ideges volt, hogy most már ezredik alkalommal szalasztja el Tylert.