4. fejezet - Még a lélegzet is eláll

Caroline kérésére hátrahagyták a kocsit, mert a lány inkább sétálni akart a gyönyörű városban. Mindenhol emberek, üzletek, felhőkarcolók, teljesen ámulatba ejtették a lányt. Klaus olyan volt, mint egy idegenvezető. Elmondta az épületek neveit, történeteket mesélt, Caroline-t pedig egyáltalán nem untatta. Kezdte élvezni ezt a kis kirándulást. Klaus már jópárszor járt New York-ban, és lassan úgy ismerte, mint a tenyerét.
6 óra tájékán lassan bejárták az egész várost. Voltak a Central parkban, a Times Square-n is megnézték a csodás fényeket. Klaus azonban egyszer csak megállt az utca közepén egy üzlet előtt, de nem akármilyennél, hanem Sebastian Dior divatházánál.
-Hé, nem jössz? -kérdezte Caroline.
-Nos, az igazság az, hogy a meglepetéshez kell némi előkészület. -rámutatott az üzletre.
-Miféle előkészületre? -majd Caroline az üzletre pillantott, ami kedvenc divattervezőjé-é volt.
-Szükséged van egy ruhára. És ha az információim jók, akkor imádod Dior márkát. -Klaus büszkén mosolygott. Ezzel most tényleg nagyon meglepte a lányt, aki nagyon izgatott lett. Betessékelte az üzletbe, és megigézett egy eladót, hogy teljesítse Caroline minden kérését, és hogy hozzon a férfinak egy pohár pezsgőt, amíg várakozik. Caroline elindult körülnézni. A lány végre hazai terepen volt, hiszen imádta a divatot. Most azonban a bőség zavarában szenvedett, annyi gyönyörű ruhát látott. El sem hitte, hogy most itt van. Felpróbált vagy száz ruhát, de egyik sem nyerte el a tetszését. Az egyik próbababán azonban megpillantotta a legcsodálatosabb ruhát, amit valaha látott. Fel is próbálta azonnal, és egyszerűen elállt a lélegzete. A koktélruha, amit viselt tengerkék volt, mell alatt kis redőkkel, középen pedig csillogó gyémántszerű kövekkel. Mesésen állt neki, kiemelte a lány irigylésre méltó alakját, és a kék szemeit.
-Na, akarod látni, amit kiválasztottam? -kiáltotta a tükör elől Klausnak.
-Természetesen, kedvesem. -mondta elbűvölő akcentussal Klaus. Időközben ő is kiválasztott egy elegáns öltönyt, és már egy kanapén üllt egy pohár pezsgő társaságában. Neki hamarabb sikerült választania. Caroline egyszer csak előlépett a gyönyörű ruhában, és hozzá még választott egy hasonló színű cipőt is. Klausnak elállt a lélegzete, mikor megpillantotta a lányt.
-Caroline... -a férfi nem igazán jutott szóhoz. -Idáig is gyönyörű voltál, de most egyszerűen lenyűgöző vagy. -bókolt Klaus.
-Köszönöm. -harapott a szájába a lány. Nagyon jól esett neki a hibrid dícsérete. -És egyébként te is.....szóval te is egész jól nézel ki. -mondta hebegve-habogva a lány, aki eléggé zavarba volt. Klaus ebből már látta, hogy kezdi megtörni a jeget Caroline-nál. Elment kifizetni a kiválasztott holmikat Caroline nagy meglepetésére, mert a hibrid általában nem fizet semmiért.
-Indulhatunk? -nyújtotta kezét Caroline-nak, a lány pedig belekarolt. Mikor kiléptek az üzletből, Caroline-t ismét egy hatalmas meglepetés várta. A bolt előtt egy gyönyörű fehér limuzin állt.
-Azta! Ezen már meg sem lepődök. -mosolygott a lány, és Klausra pillantott. Sosem gondolta volna, hogy a mai nap ilyen tökéletes lesz.
Beültek a limuzinba, iszogattak, beszélgettek, Caroline teljesen megfeledkezett róla, hogy ki is ül vele szemben. Aztán egyszer csak megálltak egy étterem előtt. Klaus kinyitotta az ajtót a lánynak, Caroline pedig nagyon értékelte a férfi udvariasságát. Mikor bementek az étterembe, Caroline -ezen a napon nem először- nem jutott szóhoz, pedig ez ritka volt tőle. Az étterem nagyon elegáns volt, tele emberrel. Odalépett hozzájuk egy hosztesz, aki azonnal megkérdezte, hogy milyen néven foglaltak asztalt. Klaus azonban nem mondott semmit, csak belesúgott valamit a hosztesz fülébe. Caroline a vámpírhallás ellenére nem tudta kivenni, hogy mit mondott a nőnek.
-Gyere, kedvesem! -ezúttal nemcsak egymásba karoltak, hanem megfogták egymás kezét. Caroline nem értette, hogy mi folyik itt, mert Klaus kivezette az éttermi részlegről, és az egyik falhoz vitte, ahol volt egy ajtó. Caroline-t borzasztóan kiváncsivá tette, hogy vajon hova viszi a férfi. Hosszas lépcsőzés után végre felértek, de Klaus előtte megkérte Caroline-t, hogy csukja be a szemét. Klaus irányította lányt, hogy merre menjen.
-Kinyithatom már? -kérdezte türelmetlenül a lány.
-Várj még egy kicsit! -Klaus még egy kicsit arrébb vezette a lányt.
-Ugye nem akarsz lehajítani a tetőről? -nevetett a lány. Ugyanis csak úgy megsúgom, hogy nem lehet ám olyan könnyen kiiktatni!
-Gondolod, hogy elhoztalak volna egészen New York-ig, ha végezni akarék veled? És amúgy is bánt a feltételezés. -nevetett a hibrid. Most már kinyithatod. -Klaus elengedte a lány kezét.
Caroline kinyitotta szemét, és egyszer csak elé tárult egész New York és annak fényei. Teljesen elámult. A panoráma egyszerűen mesés volt. Egy ideig csak bámult előre, mikor pedig megfordult, egy csodálatosan feldíszített teraszt látott tele fényfüzérekkel, egy asztallal, ami meg volt terítve, két gyertya volt a közepén. Ilyen fantasztikus meglepetésre nem is számított. Klaus egyszer csak a háta mögött termett, és a kezében volt egy gyönyörű vörös rózsa. Ez a kis kirándulás kezdett hasonlítani egy romantikus film forgatásához.
-Úgy gondoltam, hogy egy étterem csalódást okozott volna neked. -átnyújtotta a virágot a még mindig katarzis alatt lévő Caroline-nak.
-Még soha...soha nem tettek értem ilyet. -mondta a lány. Ez tökéletes. Köszönöm. -Klaust ez a kijelentés véglegesen megerősítette abban, hogy nem közömbös a lány számára. A hibrid az asztalhoz vezette a lányt és igazi úriemberként viselkedett, még a széket is kihúzta Caroline előtt. A finomabbnál finomabb fogások sorra érkeztek, és annak ellenére, hogy Caroline már régóta vámpír volt, most egy kicsit újra emberként érezte magát. Sokat beszélgettek Klaussal mindenféléről. Elmesélte a lánynak a szenvedéssel teli gyerekkorát, az apja által elszenvedett megaláztatásokat. Caroline kezdte megsajnálni a férfit. A hallottak alapján lassan kezdte megérteni a sok gonoszság okát.
-Még meg sem kérdeztem, hogy fázik-e, kedvesem? Elég hűvös az este. -mondta eléggé mély hangon a férfi.
-Ha-ha. Öm...Igen, fázom. Köszönöm a figyelmességét uram. -folytatta a lány.
-Akkor ez ellen azonnal tennünk kell. -Klaus levette az öltényét, odavitte Caroline-hoz, és a vállára terítette. Majd mind ketten nevetni kezdtek ezen a kis színjátékon, hiszen egy vámpír sosem fázik. De Caroline-nak jól esett a gesztus, és nem mellesleg a férfi illata is, ami az öltönyből áradt. 
-Gyönyörű ez a rózsa. -bámulta a lány az asztal szélén heverő rózsát.
-Nálad nem gyönyörűbb. -mosolygott a férfi. Caroline nem szokott hozzá, hogy egy nap ennyit bókoljanak neki. Teljesen zavarba jött.
-És most van még egy kis meglepetésem. -Klaus felállt, odasétált a lányhoz, és a kezét nyújtotta neki.
Caroline eléggé meglepődött, mert nem gondolta volna, hogy ezt a meglepetést lehet tetőzni. Felállt, Klaus pedig egyszer csak behívott egy fiút hegedűvel a kezében. A lánynak lassan kezdett leesni, hogy mire készül a férfi.
-Komolyan? Táncolni akarsz? Nem volt elég az a két alkalom, amikor faképnél hagytalak? -nevetett a lány.
-Azt reméltem, hogy ezúttal talán nem ismétlődik meg az az eset. -a férfi is mosolygott, majd elindult a zene. Megfogta a lány derekát és a kezét, a lány pedig a vállát. Sokáig szótlanul táncoltak a lassú zenére, és egyre közelebb húzódtak egymáshoz. Nagyon romantikus volt. Caroline-nak eszébe sem jutottak az otthoni dolgok, és Tyler sem. Minden olyan egyszerű volt, de csak mert Caroline nem gondolkodott, csak az érzései vezették. Végül Caroline feltette azt a kérdést, amit már egész nap fel akart tenni.
-Tudod, hogy mit nem értek? Miért viselkedsz folyamatosan úgy, hogy az emberek gyűlöljenek? Miért csinálsz szörnyű dolgokat, amikor ilyen is tudsz lenni? Velem. -nézett a lány Klaus szemébe. Az arcuk csak pár centire volt egymástól.
-Mert még sosem találkoztam olyan emberrel, aki miatt megérte jónak mutatni magam. Te vagy az egyetlen, aki valaha így látott, Caroline. -mondta elképesztően lágy hangon Klaus. Erre a válaszra nem számított a lány, de ez volt a tökéletes számára. Caroline szíve vadul kezdett verdesni, ahogy a férfi egyre közelebb ment hozzá. Mélyen belenéztek egymás szemébe, a lány pedig egyáltalán nem zavartatatta magát Klaus közelsége miatt. Ez pedig a Klaus számára egyértelmű jelzés volt. Megsimogatta a lány arcát, majd a kezét a nyakára csúsztatta. És a következő pillanatban összeértek az ajkaik, lehunyták a szemüket. Klaus fantasztikusan csókolt, a lány pedig nem tudott neki ellenállni. Össze-vissza repdestek gyomrában a pillangók. Klaus nagyon gyengéden csókolta. Belekapaszkodott a férfi nyakába és hosszú percekig nem tudtak elszakadni egymástól.Végül Klaus vetett véget a csóknak.
-Azt hiszem, ideje hazamenni. -mondta úriember módjára, pedig legszívesebben el sem engedte volna a lányt.

Caroline ruhája