12. fejezet - Küzdelem az emlékekért

-Mi folyik itt Caroline? -vágott végül közbe az ősi hibrid.
-Hé, Klaus! -hívta félre egy kicsit Tyler. -Amiről Car az előbb beszélt...a kórházas szitu. Akkor történt, mikor Caroline vámpírrá változott.
-Mivan? Hogy történhetett ez? Mit jelent az, hogy arra emlékszik utoljára? -fakadt ki Klausból.
-A boszorkányok megmondták. Nincs egy olyan varázsige se, aminek ne lenne következménye.
-Most azt akarod mondani, hogy nem emlékszik rám? -bőszült fel Klaus.
-Valószínűleg nem. -erre a hibrid elképesztően ideges lett. Azonnal a legközelebbi boszorkányhoz száguldott, és magyarázatot követelt.
-Hogy történhetett, hogy elvesztette az emlékeit a vámpírrá válása után? -üvöltötte a boszorkány képébe.
-Nézd, Klaus. Mi előre megmondtuk, hogy lesznek következményei a varázslatnak. Inkább örülj, hogy visszatért a halálból. Nem mindenkinek adatik ez meg. -Klaust ezek a szavak egy cseppet sem vigasztalták.
-És mégis mikor térnek vissza az emlékei?
-Attól tartok, hogy semmikor. Talán ha éri valami olyan intenzív dolog vagy érzés, ami a régi életében is meg volt...De erre nagyon kevés az esély. Ez egy nagyon erős varázsige, nem hinném, hogy képes bármi is feloldani. -Klausban egy világ dőlt össze. Rengeteget szenvedett, mire elérte a hogy belészeressen.
-Várjon csak egy pillanatra. -szakította félbe a boszorkányt Tyler. -Azt akarja mondani, hogy Caroline emlékezete teljesen kitörlődött a vámpírrá válásáig, és hogy soha nem tér vissza?! De hát ez nagyszerű!! -Tyler nagyon örült ennek hallatán, ugyanis abban az időszakban igencsak dúlt köztük a szerelem.
-Valaki megmagyarázná, hogy mi folyik itt? -kérdezte félénken a lány.
-Semmi baj, kicsim. Hazaviszlek! -mondta Tyler.
-Csak nem gondolod, hogy hagyom, hogy elvidd! -szólt közbe Klaus.
-Jelen pillanatban nincs választásod.
-Klaus, vagy bárhogy is hívnak! Nem tudom, hogy mit akarsz tőlem, de amint látom nem sok jót, szóval kérlek hagyj minket elmenni! -jelentette ki a lány. Klaus erre nem tudott mit mondani. A szíve hevesen vert. Hatalmas fájdalmat érzett, hogy így kell látni Caroline-t. De legalább életben volt.
Tyler azonnal hazavitte, de nem Caroline házába, hanem a sajátjába. Tudta, hogy mindent el kell magyaráznia Caroline-nak. Újra kell tanítania az egész vámpírlétet. A lány először elképesztően kiborult képességei láttan, de egy idő után megbékélt vele, sőt még tetszett is neki. Az ösztöneibe volt a vámpírlét. Miután kioktatta Tyler, elkezdett neki mesélni arról, hogy mi történt amióta a lány vámpír lett. Elmondta neki a tragédiák sorozatát. Mindenkiről szót ejtett, kivéve egy valakiről. Klausról. Caroline közben odabújt a férfihez, aki nagyon élvezte, hogy visszakapta a régi Caroline-t. De ekkor a lánynak valamiféle hiányérzete támadt.
-Ki volt az a férfi a hegyekben? Klaus, ha jól emlékszem...
-Caroline... Ő egy nagyon rossz ember. Mindenkinek csak szenvedést okoz. Ő ölte meg az anyámat.
-Hogy mi? Meghalt az anyukád?
-Igen. Klaus ölte meg. Bosszút akartam állni érte, de sajnos nem sikerült megölnöm őt.
-Hogyhogy?
-Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna.
-Tyler, kérlek még egy valamit árulj el....hogyan haltam meg?
-Klaus ölt meg téged.
-Mi? Hogy lehet egy ember ilyen szinten gonosz..
-Hát ami azt illeti ő a Föld legősibb vámpírja, aki egyben vérfarkas is. Hatalmas erő van a birtokában, és azt hiszi, hogy bármit megtehet. De én soha többé nem engedem, hogy a közeledbe jöjjön, érted szerelemem? -nyomott egy csókot a lány homlokára.
-Örülök, hogy legalább rád emlékszem. -hunyta le a szemét a lány. Sokat aludt, nagyon elfáradt az agya a sok újdonságtól. Másnap Tyler hazavitte.
-Életem! -örvendezett Liz, Caroline anyja, mikor meglátta lányát.
-Anya! De örülök, hogy látlak! -percekig összeölelkezve álltak.
-Hé Liz, beszélhetnénk egy pár percet. -zavarta meg a pillanatot Tyler.
-Persze. Kicsim, addig magadra hagyhatlak?
-Persze. Felmegyek, és lezuhanyzom. -azzal a lány felment a szobájába.
-Nézd Liz, történt egy kis zavarodás Caroline elméjében.
-Hogy érted ezt? Ne ijesztgess Tyler, mondd már!
-Mikor Caroline visszatért az élők sorába...nos, elvesztette a memóriáját egészen addig vámpírrá nem változott.
-Hogyan? -lepődött meg Liz.
-Sajnálom...Biztos nehéz lehet neked... Már tegnap este hazaértünk, de úgy gondoltam, hogy töltse az éjszakát a Lockwood házban. Mindent elmagyaráztam neki. A vámpírléttel járó összes dolgot. Azonban Klausról csak a legfontosabbakat árultam el. És ami a legfontosabb, ő úgy tudja, hogy Klaus ölte meg.
-Tudod Tyler, te is hibás vagy abban, hogy majdnem elvesztettem végleg a lányomat. De értem, hogy meg akartad bosszúlni édesanyádat. Klaus egy aljas gazember és félre kell őt állítani. De most a a lányom a legfontosabb. Köszönöm, hogy szóltál. -Tyler elköszönt Liztől, és megkérte, hogy üdvözölje Caroline-t a nevében.

Mikor Caroline belépett a szobájába azonnal az ágyára dobta magát. Legszívesebben végigaludta volna a napot, de előtte elment lezuhanyozni. Mikor végzett és felöltözött, egy furcsa zajra lett figyelmes a folyosóról, kinézett, de nem volt ott senki. Azonban mikor visszasétált a szobába halálfélelme támadt. Klaus ott állt előtte. Gyorsan a lányhoz rohant és befogta a száját mielőtt, sikoltott volna.
-Enyje kedvesem! Tudtam, hogy nem leszek szívesen látott vendég, de hogy ilyen rossz fogadtatásban legyen részem...azt nem gondoltam volna. -nevetett a férfi.
-Engedj el! Engedj el! -motyogta a lány. Alig lehetett érteni, hiszen alig fért ki hang a száján.
-Addig nem engedlek el, amíg meg nem ígéred, hogy csendben maradsz, és nem sikoltasz. Nem akarlak bántani. Esküszöm. -Caroline-ban akkor eláradt valami furcsa melegség. Ismerős volt neki Klaus érintése. Bólogatott, mire Klaus elengedte.
-Mit akarsz itt te gyilkos? Újra meg akarsz ölni?
-Megölni? Újra? -lepődött meg Klaus.
-Igen! Tyler elmondta, hogy miket tettél. Te okoztad a halálom.
-Ha most nem lenne amnéziád, akkor tudnád, hogy sosem lennék képes megölni téged. -mondta gyengéden a férfi, de közben legbelül felrobbant.
-Hazudsz! Azt akarom, hogy örökre hagyj engem békén és Tylert is. Már éppen eléggé megbűnhődtünk a semmiért! Takarodj innen! -üvöltött a lány.
-Fogalmad sincs, hogy miről beszélsz kedvesem! Tyler telebeszélte a fejed mindenféle baromsággal! Nem én öltelek meg téged, hanem ő!
-Mégis miért higyjek neked? Tyler szeret engem, és én is őt. Te csak a halálomat akarod és valami furcsa játékot űzöl velem!
-Tudod mit? Ha nem hiszel nekem, talán majd a legjobb barátnődnek hinni fogsz.
-Mi? -amint ezt kiejette a lány, Klaus abban a pillanatban kitörte a nyakát. Tudta, hogy önszántából sehova se fog vele menni Caroline, így hát egy rövid ideig "kivonta a forgalomból", míg odaviszi Bonnie házához. Klaus a kezében tartotta Caroline testét. Mikor Bonnie ajtót nyitott, teljesen ledöbbent.
-Hát mégsem sikerült a varázslat? -Bonnie már éppen elkezdett volna sírni, mielőtt Klaus közbeszólt:
-Nyugi, boszi. Caroline életben van, de van egy kis problémánk.
-Gyere be! -Klaus azonnal bevitte Caroline-t és a kanapéra fektette.
-Mi folyik itt?
-Mikor a appalache-hegységi boszik elmondták a varázsigét, valami történt, és Caroline emlékei kitörlődtek a vámpírrá válásáig.
-Hogy mi?
-Nem voltam elég világos?
-Hogy történhetett ez? És most miért nincs eszméleténél?
-Tyler beetette mindenféle baromsággal, hogy én öltem meg őt, meg még ki tudja mit mondott neki.
-Caroline pedig elhitte. Hiszen akkor már jártak, mikor vámpír lett. -Bonnie hamar összerakta a képet.
-Erőszakkal kellett idehoznom hozzád. Benned bízik. Elmondod neki az igazságot?
-Ez természetes. Tyler tönkretette az életét. Egy számító kis dög. El sem hiszem, hogy valaha is a barátom volt. Mondjuk azt sem gondoltam volna, hogy itt fogok beszélgetni magával az ördöggel.
-Illettek már keményebb jelzőkkel is. -mosolygott Klaus. Caroline ébredezni kezdett.
-Caroline, barátnőm! Végre! -Bonnie odarohant a lányhoz és azonnal megölelgette. Caroline köpni-nyelni sem tudott, de mikor feleszmélt, ő is jó szorosan átölelte barátnőjét. Hirtelen felpattant, mikor Klaust is meglátta a helyiségben.
-Te meg mit keresel itt? Bonnie, bántott téged?
-Nem Car, nyugi! Nem bántott engem.
-Mit akar itt?
-Elhozott ide, mert azt akarta, hogy öntsek tiszta vizet a pohárba.
-Miről beszéltek? -mondta zavarodottan a lány.
-Nem ő ölt meg téged. Sőt, szerintem sosem bántana..De majd ő ezt szépen megmagyarázza. -mosolygott a boszi. -Ne hidd el Tyler minden szavát. Valóban igaz, hogy Klaus szörnyű dolgokat tett velünk, és ő ölte meg Tyler anyukáját is.
-Bonnie, tudod.....ezzel nem segítesz. -szólt közbe Klaus.
-Had mondjam végig! Na szóval..Klaus egy alávaló gyilkos, de mikor meghaltál, ő volt az, akit a legmélyebben érintett a halálod. Még sosem láttam olyannak, mint amilyen akkor volt, mikor megtaláltalak téged holtan.
-De akkor hogyan haltam meg? -kérdezte Caroline
-Tyler meg akarta ölni Klaust, és belerángatott téged a hülye kis tervébe. De te idő közben beleszerettél Klausba.
-Hogy mi?
-Jól hallottad, kedvesem. Valódi érzéseid voltak irántam.
-Nem hiszek nektek. Ezt egyszerűen.......nem tudom elhinni.
-Pedig jobb lesz. -mondta a hibrid.
-Mikor Tyler éppen meg akarta volna ölni Klaust, te feláldoztad magad. A te döntésed volt Car. A halálod után pár nappal Tyler visszatértt Mystic Fallsba halálos nyugalommal. Meg sem érintette a halálod. Sőt mitöbb..még meg is fenyegetett minket.
-Tyler nem tett volna ilyet...Hazudtok mindketten. -erre Caroline elkezdett sírni. -Hagyjatok békén! -nem akarta elhinni az imént hallottakat. Abban a pillanatban kinyílt az ajtó,és Tyler robogott be rajta.
-Tudtam, hogy trükközni fogsz Klaus, de azt nem gondoltam volna, hogy a saját házából fogod elrabolni Caroline-t.
-Na mostmár elég lesz! -azzal Klaus nekirontott Tylernek, de Caroline azonnal az útját állta.
-Ne merészeld bántani őt! Ha valóban jelentek neked valamit, akkor békén hagysz örökre. Gyűlöllek! Ezen már nem fog semmi változtatni! Bonnie, téged pedig nem értelek.. Hogy szövetkezhettél pont vele?  -Caroline nagyon ideges lett, gondolatok százai rohamozták meg. A következő pillanatban már el is száguldott, Tyler pedig követte.
Klaus szörnyen ideges volt, hogy most már ezredik alkalommal szalasztja el Tylert.

11. fejezet - Siker vagy bukás?

Klaus egész éjszaka csak a plafont bámulta. Ezúttal nem a könyvtárban nyálazta a különböző ősi boszorkánykönyveket egész éjszaka, mint az utóbbi napokban, hanem megpróbált aludni. De amint lehunyta a szemét, folyamatosan a Caroline-nal kapcsolatos emlékek rohamozták meg. Az első találkozás, az első beszélgetésük, ami természetesen vitába torkollott, az első csók, és végül Caroline halálának pillanata. Még most is nagyon fájdalmas volt a férfinak. Caroline volt az egyetlen jó dolog az életében, és most, hogy elvesztette, csak egy hajszál választotta el attól, hogy legyilkolja fél Mystic Falls-ot.
-Nem! -üvöltött hirtelen a férfi. -Nem engedem, hogy Tyler elvegye tőlem! -elhatározta, hogy miután Caroline feléled, abban a pillanatban kitépi Tyler szívét.  Hiszen akkor már nem lesz ütőkártya a fiú kezében, megölheti, és boldogan élhet Caroline-nal.
Hamar reggel lett. Klaus szemhunyásnyit sem aludt, de nem is bánta, hiszen jól át tudta gondolni a dolgokat.  Reggel azonnal Caroline-hoz ment, és megpuszilta a homlokát, majd koporsóját a csomagtartóba tette. Azután elkészülődött, és elindult sportkocsijával, amit még azért vett, hogy lenyűgözze Caroline-t. A megbeszélt helyen Tyler már várta.
-Öcsém, jó hogy nem limuzinnal jössz elém! -nevetett Tyler, és behuppant a bőrülésbe. Klaus nyelt egy nagyot, kénytelen volt még egy kis ideig elviselni Tyler jelenlétét, aztán úgy is elhallgattatja örökre. Már mentek egy ideig, mikor Tyler megkérdezte:
-Egyáltalán tudod, hogy hova kell menni?
-A törzshöz, akiről beszéltél, a neve Diveroux. Egyszer már hallottam róluk, de azt hittem, hogy csak legenda a létezésük. Épp New Orleansban éltem, ahol egy boszorkány mutatott egy térképet a székhelyükről, fel akartam őket kutatni, de személyes okok miatt el kellett jönnöm és a legena legenda maradt. Szóval, igen, tudom, hogy merre kell menni.
-Hát rendben nagyfőnök! Biztosan megjelent apuci, hogy jól elfenekelje az ezeréves hibrid segged. -mondta ezt Tyler olyan pimaszsággal, amit Klaus egyszerűen már nem tudott elviselni. Elrántotta a kormányt, és nekihajtott egy fának. Az ütközés hatására Tyler kirepült a szélvédőn, Klaus pedig beverte a fejét a kormányba, elájult, de pillanatokon belül fel is ébredt. Kiszállt a kocsiból és a földön fekvő Tylerre nézett.
-Ha nem is ölhetlek meg, legalább csak had próbálkozzak. -mosolygott Klaus. Tyler is felébredt.
-Muszáj volt ezt? -a fiú kicsit megropogtatta a nyakát, ami az esés hatására valószínűleg kitört.
-Nos, igen, határozottan az volt. -nevetett Klaus. -Egyébként akár most is simán megölhetnélek, elvégre tudom, hogy merre kell menni.
-Csakhogy nem hinném, hogy egy vérfarkasklán örömmel venné Klaus Mikaelson látogatását. Nézd, Klaus, engem már ismernek, talán még bíznak is bennem. Valld be! Nélkülem semmire nem mész.
-Tudod Tyler, hiszed vagy sem, nagyon díjazom az észjárásodat. Ha nem lennél ilyen idegesítő, egoista szemétláda, vagyis nem lennél te, akkor még akár lehetnél az alattvalóm is.
-Kösz. Passzolok. Nem tudom, hogy emlékszel-e, de egyszer kell kipróbáltam, és nagyon szar érzés volt. -Tyler mostmár végképp feltápászkodott és a kocsihoz sétált, vagyis ami megmaradt belőle. -Remélem megérte a kocsid, hogy láthattál 2 percig holtan. -nevetett Tyler.
-Bármit megadnék azért, hogyha nem csak 2 percre kéne holtan látnom téged. Most pedig induljunk!
Caroline testét a kocsiban hagyták, mivel már nem voltak messze a törzstől. Egyszercsak hangokat hallottak a fák közül. Mindketten támadóállásba álltak, és csak a hangra koncentráltak. Végül Klaus rugaszkodott el, és szélsebesen elindult valami vagy inkább valaki felé. Kezével elkapta a leselkedő férfi nyakát, és egy fának szorította.
-Ki vagy te? -üvöltötte egyenesen a képébe.
-Hé, kérlek ne bánts, én csak jöttem ellenőrizni a terepet, oké? Nem akarok balhét! -Klaus a szavak hallattán még erősebben szorította a férfit, azonban egyszercsak meglátott egy D betűt a férfi karján. -Honnan van ez? -tette fel a kérést idegesen Klaus.
-Ez a törzsünk jele. Na de ez téged miért érdekel, és ki vagy te egyáltalán? -Klaus letette a férfit, és eleresztette a nyakát. Feltűrte a pólója ujját, és a jobb karján egy ugyanolyan D betű díszelgett, mint a férfin.
-Hogy hívnak? -kérdezte Klaus.
-Sam.
-Sam, vezess a törzsedhez! Most!
-Rendben Mr. Titokzatos. Gyere utánam. -erre elindult. Klaus és Tyler egy kicsit lemaradva követték.
-Hé, mi a franc volt ez az egész Klaus? Mi ez a D betű? -kérdezte Tyler.
-Semmi közöd hozzá. -mondta közömbösen a hibrid.
-Ne szórakozz! Addig egy lépést sem teszek, amíg el nem mondod, hogy mi folyik itt! -erősködött a fiú.
-Rendben! Gondolom ismered a történetem. Anyám megcsalta apámat egy másik férfival, aki vérfarkas volt, és ebből a kis kalandból születtem én. Az apám vezetékneve Dewclaws volt, és mivel ő volt a falkájának törzsfőnöke, a falka összes tagján egy D betű található. Ez egyfajta jelölés.
-Szóval azt akarod mondani, hogy ez a fickó előttünk a családtagod?
-Fogalmam sincs Tyler. És most hagyj békén. Nincs kedvem cseverészni veled! -már messziről lehetett hallani a sikolyokat, ami a boszorkányok törzshelye felől jött. Klaus-ék erre gyorsan előrerohantak, és amint meglátták, hogy egy boszorkányt készülnek éppen máglyára dobni, közbeléptek.
-Állj! -üvöltötte teli torokból Klaus. Az emberi alakban lévő vérfarkasok teljesen lefagytak, mikor meglátták Klaust. Már hallottak róla, de nem gondolták, hogy valaha láthatják élőben is. -Eresszétek el őt!
-De hát ez a boszi varázsolt az engedéjünk nélkül! -üvöltötte egyszerre a klán.
-Nem érdekel. Hol a vezetőtök?
-Én lennék az. -előlépett egy magas, szőkésbarna hajú pasas.
-Mutasd a karod! -kérte Klaus. A férfi megmutatta a karját, amin ugyanolyan D betű volt látható, mint a hibrid karján. Erre Klaus is megmutatta a karját, mire mindenki elámult.
-Te is a Dewclaws falkához tartozol? -kérdezte a törzsfőnök. Erre Tyler közelebb lépett Klaushoz, és ezt súgta neki:
-Fantasztikus, hogy megtaláltad a falkádat, de ne felejtsd el, hogy miért jöttünk! Meg kell ölnünk ezeket a vérfarkasokat, hogy a boszorkányok segítsenek.
-Tudom Tyler, felesleges emlékeztetned. De előtte még meg akarok tudni egy dolgot, szóval csönd! -majd fejét újra a törzsfőnök felé fordította. -Ezek szerint igen.
-Hűha. Ez nagy megtiszteltetés ám! Klaus Mikaelson igazából Klaus Dewclaws. Halljátok srácok? Ugyanazt a nevet viseli, mint mi! -erre mindenki el kezdett újjongani. -Most pedig had vezesselek körbe a táborunkban és beszélgessünk. -Klaus örömmel fogadta a meghívást, és elsétált a férival. Tyler eközben az előbb majdnem feláldozott boszorkányhoz ment.
-Hé, jól érzed magad?
-Igen, mostmár. Köszönöm, hogy megmentettetek. Hé! Nem te vagy Tyler? Aki azt kérte, hogy mentsük meg a barátnőjét?
-De, én lennék az. Hoztam segítséget, hogy kivégezhessem ezeket a vérfarkasokat.
-Isten áldjon titeket, hogy végre megszabadítotok ezektől a zsarnokoktól!
Eközben Klausék:
-Egyébként mit keresel itt, Klaus? -kérdezte a férfi.
-Vérfarkasokat kerestem, hogy hibrideket csinálhassak belőlük. -hazudott Klaus.
-Mik azok a hibridek?
-Félig vámpír, félig vérfarkas lények. Olyanok, mint én. Szabályozhatják az átváltozásukat.
-Hogy mi?
-Egy hibridre nincs hatással a telihold.
-Hátha az a célod, hogy ilyen hibrideket teremts, akkor megtaláltad a megfelelő falkát. Hatelmas boldogság lenne, ha nem a telihold hatérozná meg az egész életünket.
-Ennek nagyon örülök. Majd beavatlak titeket a részletekbe. De előtte lehet egy kérdésem? Mi lett az apámmal. Ha jól tudom, ő volt a törzsfőnök. Joseph-nek hívták.
-Az apád volt Joseph? Már jó régen történt. Mikor megszálltuk ezt a boszorkánytörzset, az egyik boszi megölte Nagyon jó vezető volt.
-Értem. -jutott arra a szomorú felismerésre Klaus, hogy már sosem látja viszont a valódi apját.
-Csak ennyit akartam tudni. -erre Klaus megragadta férfi felső testét, és a mellkasába döfte kezét, és kitépte annak szívét. Ezután visszaindult megkeresni Tylert.
-Ideje elvégezni a tervet! -mondta Tylernek Klaus. Erre mindketten nekimentek a hozzájuk legközelebbi vérfarkashoz és végeztek velük. Amikor ezt a többiek látták, támadni kezdtek. Öldöklés vette kezdetét, amiben senkinek sem volt esélye Klaussal és Tylerrel szemben. Mikor az utolsó élő farkast is megölték, a boszorkányokhoz siettek.
-Szabadok vagytok! -kiáltotta Tyler. Mikor ezt a boszorkányok meghallották, vad ujjongásba kezdtek és meghajoltak a két férfi előtt.
-Köszönjük szépen! Köszönjük! -hangzott mindenhonnan. Végül egy idős boszorkány lépett elő.
-Az alku az alku. Hozzátok a lányt! -Tyler el is suhant, pár perc múlva már vissza is tért a lány holttestével. A boszorkány egy kőasztalra tette Caroline testét és körbeszórta mindenféle növénnyel.
-Azt tudnotok kell, hogy ennek a varázslatnak vannak következményei.
-Nem érdekelnek a következmények! Csinálja már! -kiáltotta izgatotsággal tellve Tyler.
-Most pedig testvéreim, álljuk körbe a lányt! -Klaus és Tyler kicsit messzebb ment, mindkettőjük szíve a nyakukban dobogott. Izgatottak voltak, hogy pár perc múlva újra láthatják az újjászületett Caroline-t. A boszorkányok elkezdtek mormolni egy varázsigét.
-Animae, ad corpus! Animae, ad corpus! -egyre hangosabban és gyorsabban mondogatták ezt, míg végül egy fehér fénycsóva hasított bele a lány szívébe. A boszorkányok abbahagyták a varázsige mormolását.
-Immáron visszatért a lélek eme lénybe! -Klaus és Tyler el sem hitték, hogy ezt hallják. Mindketten a lányhoz rohantak. Mikor Klaus látta, hogy a lány ébredezik, elérkezettnek látta az időt, hogy félreállítsa Tylert az útból. Megfogta a nyakát, és a kőasztalnak nyomta. Eközben Caroline felült. Klaus már éppen betört volna Tyler mellkasába, mikor a lány így szólt:
-Hé, azonnal engedd el Tylert! -Klaus erre a meglepődöttségtől eleresztette Tylert, aki azonnal a lányhoz sietett.
-Szerelmem! Végre újra életben vagy! -mondta a fiú.
-Mi történt velem Tyler? Arra emlékszem utoljára, hogy a kórházban fekszem, és te éppen otthagytál. Aztán minden csupa sötét. -Tyler fejéből ezt hallván az összes vér kifutott. Hisz ez Caroline vámpírrá változása előtt történt. Mikor Tyler hazament, Katherine pedig bement a lány kortermébe, és megölte őt vámpírvérrel a szervezetében. Klaus csak kívülről figyelte a jelenetet. Nem értette, hogy mi folyik itt. Caroline ránézett.
-Te meg kicsoda vagy? És miért akartad megölni Tylert?

10. fejezet - A remény feléled

Az elkövetkezendő pár napban rengeteg dolog történt. Miután Caroline meghalt, Klaus nem akart magához térni. Napokig a Mikaelson villában gubbasztott, nem volt képes felfogni a történteket. Aznap este, mikor Caroline meghalt, Bonnie, -Tyler látogatása után- gyanakodni kezdett, így elindult a Mikaelson villába, ahol meglátta a földön ülő Klaust, ahogyan a halott Caroline-t tartja kezében. Bár a férfi nem örült a boszi látogatásának, arra gondolt, hogy Bonnie a legjobb barátnője volt Caroline-nak, és az elképeztő düh ellenére, amit akkor érzett, nem tölthette ki a lányon. Így hát elmesélte neki, hogy hogyan történt. Bonnie elkezdett sírni és a földre roskadt. Mikor felfogta, úgy döntött, értesíti a lány anyukáját és az összes barátját . Mikor mindenki megtudta, hogy soha többé nem láthatják az életvidám lányt, gyász borult Mystic Falls-ra. A gimnáziumban is gyászoltak. Természetesen a halál okát eltusolták, a papírok szerint Caroline egy autóbalesetben halt meg hazafelé menet. Mindenki látni akarta utoljára és eltemetni. De Klaus senkit nem engedett a halott lány közelébe. Befektette egy koporsóba, és a ház egyik helyiségébe vitte. Caroline anyja többször is könyörögve fordult Klaushoz, hogy hadd temessék el a lányt, de a hibrid nem volt képes belenyugodni, hogy Caroline elment. Úgy döntött, hogy mindent megtesz, hogy visszahozza. Mikor eltellt pár nap, erőt vett magán, és úgy döntött, hogy meglátogatja Bonnie-t. Hátha ő tud segíteni. A lány házához ment, és bekopogott. Mikor Bonnie kinyitotta az ajtót, a szemei még mindig ki voltak sírva.
-Te meg mit keresel itt? Takarodj innen Klaus! Nem elég, hogy senkit nem engedsz Caroline közelébe, még engem is zaklatsz? -Bonnie nagyon ideges lett a férfi láttán.
-Fontos ügyben jöttem Bonnie....kérlek...engedj be. -mondta a férfi ügyet sem vetve a lány előbbi hangnemén.
-Még mit nem..Hogy aztán bosszúhadjáratot kezdj és megölj?
-Segítségre van szükségem! -emelte fel a hangját Klaus. -Vissza akarom hozni Caroline-t!
-Ez lehetetlen, te is tudod! Most pedig kérlek menj el. -vékonyodott el a hangja Caroline neve hallatán, a sírás kerülgette.
-Nem az. Hiszen Jeremy Gilbertet is megmentetted. Vagy talán nem akarod, hogy Caroline újra éljen?
-Miről beszélsz, ha? Jeremy ember volt, és értelmelenül halt meg természetfeletti beavatkozással. A szellemek engedték, hogy visszatérjen, de egy vámpírt sosem engednének feltámasztani!
-Ez....badarság...-mondta Klaus kissé ideges ám szomorú hangon. Valahol tudta, hogy a lánynak igaza van, de nem tudott belenyugodni.
-Sajnálom. -mondta őszintén Bonnie, és kilépett a ház biztonságából egyenesen Klaushoz. -Kezdem megérteni, hogy mennyit jelentett neked. -Klaus más esetben sosem akarta, hogy ilyen kiszolgáltatottnak lássák, de most ez érdekelte a legkevésbé.
-Milyen meghitt idill. -szólalt meg egy hang Klaus mögül. Mikor a hibrid és a boszi is megfordult, elképesztően meglepődtek. Az a Tyler állt előttük, aki pár nappal ezelőtt halálosan megfenyegette Bonnie-t, majdnem megölte Klaust Caroline halálát okozva ezzel. Klaus égtelen haragra gerjedt, már indult is volna, hogy beteljesítse bosszúját, amit már Caroline halála óta tervezgetett titokban, amikor a fiú így szólt:
-Lassan a testtel Klaus! Tudom, hogy most arra készülsz, hogy megölsz, de ha megteszed, soha többé nem láthatod viszont Caroline-t! -a fiú szavai hallatán Klaus szóhoz sem jutott.
-Hogy mi? Mégis hogyan? -kérdezte meglepődve a boszi.
-Az utóbbi pár napban nyomoztam kicsit, és megtaláltam a módját, hogy Caroline visszatérjen. De ahhoz, hogy ezt megosszam veletek, először az kell, hogy kicsit kevésbe fenyegetően nézzetek rám. -nevetett a fiú. Látszott rajta, hogy nem érintette meg Caroline halála, de lehet, hogy csak leplezni akarta gyászát.
-És miért akarnál segíteni nekünk? -kérdezte a boszi.
-Nektek nem akarok segíteni, de sajnos nélküled, Klaus, nem tudok semmit sem tenni.
-Azok után, amit tettél, miért bízzak meg benned?
-Nincs szükségem a bizalmadra Bonnie. -szögezte le Tyler. Bonnie-nak korántsem volt ínyére, hogy pont Tyler fog nekik segíteni, miután kis híján megölte az apját, de mindent megért neki, hogy legjobb barátnője visszatérjen. Klaus még jobban tiltakozott, de kénytelen volt meghallgatni Tylert. -Nos akkor menjünk be. -Tyler besétált Bonnie házába, a boszi követte, és sajnos a körülmények úgy hozták, hogy Klaust is kénytelen volt behívni.
-Egyébként hol van most Caroline teste? -kérdezte Tyler. Bonnie egy haragos pillantást vetett Klausra.
-Nála van. -mutatott a lány Klausra-
-Áh értem. Gondolhattam volna. Tudod Klaus, lehet, hogy most azt hiszed, hogy az én hibámból halt meg, és hogy én nem sajnálom, de csak, hogy tudd: Az előző pár napban mindent felkutattam, csakhogy megoldást találjak.
-Most kezdjelek sajnálni, vagy mi? Azt ajánlom sűrgősen kezdj bele a mondandódba! -lett egyre idegesebb Klaus. Utálta a gondolatot, hogy itt ül előtte az ős ellensége, és mégsem ölheti meg.
-Hé hé hé! Nyugi. Mielőtt bármit is mondanék, azt akarom, hogy ígérd meg, ha sikerül feléleszteni Caroline-t, te letűnsz az életéből, és hagyod, hogy elvigyem innen. Bármit is hiszel, én még mindig elképesztően szeretem őt! -vallotta be Tyler.
-Mi? Csak nem képzeled, hogy veled megy! Azok után, hogy gyakorlatilag a te kis rögtönzésednek köszönhetően halt meg, higgyük azt, hogy még mindig szereted? -förmedt rá Bonnie idegesen. Klaus pedig égtelen haragra gerjedt.
-Na idefigyelj te rohadék! Annak örülj inkább, hogy nem tépem ki most azonnal a szívedet! Nem fogom hagyni, hogy többé Caroline közelébe menj. -mondta Klaus, akinek szemei szikrát szórtak.
-Hát rendben, akkor nincs alku. -Tyler felállt és éppen indulni készült. Bonnie és Klaus egymásra néztek, egyikőjük sem akart belemenni az alkuba, de nem volt más választásuk. Klausnak túlságosan sokat jelentett Caroline ahhoz, hogy hagyja egy koporsóban feküdni. Akár feláldozta volna a szerelmüket, csakhogy újra láthassa Caroline-t élve. Akár távolról is.
-Rendben. -ment bele a hibrid. -Amint Caroline újra él és virul, én elhagyom Mytic Falls-ot , és ha képes neked valaha is megbocsájtani, akkor a tiéd lehet. -nyugodott bele Klaus. Tyler megörült a válasznak és visszament. -Most pedig mond el, hogy mit találtál. -sürgette őt Klaus.
-Először is elmentem Salem-be, a boszorkányok székhelyére, csak sajnos az ottani boszik nem voltak elragadtatva az érkezésemtől, így hát senki sem segített, de végül találtam egyet, aki hajlandó volt egy kis ajándékért cserébe beszélni. Elmeséltem neki, hogy mit akarok, ő pedig azt mondta, hogy egy vámpír felélesztéséhez egy olyan sötét varázslat kell, amit csak egy ősi boszorkánycsoport tud elvégezni. Elővett egy térképet, és megmutatta a törzs lakhelyét. Az Appalche-hegységre mutatott. Az ott élő boszorkányok sötét mágiát alkalmazva kapcsolatot létesítenek a föld és a túlvilág között, természetfeletti lényeket élesztenek fel. Így hát azonnal odautaztam, csakhogy ami ott várt, az ledöbbentett. Éppen egy mészárlás közepette értem oda, ahol egy csomó emberi alakban levő vérfarkas végzett ki néhány boszorkányt. Mivel látták, hogy én is hasonló vagyok, mint ők, nem bántottak, és befogadtak. Az egyik éjszaka lehetőségem nyílt beszélni néhány boszival, elmondtam, hogy mit akarok, ők pedig elmesélték, hogy a vérfarkasok rettegésben tartják őket, és hogy csak akkor segítnek, ha megszabadítjuk őket a a zsarnokoktól.
-Vagyis meg kell ölnünk őket? -kérdezte Bonnie.
-Pontosan. -mondta Tyler.
-És én miben tudod segíteni?
-Tudom, hogy nehezen tudod elképzelni drága Bonnie, de azt hiszem ezúttal nem lesz szükség a szolgálataidra. -mosolygott Klaus. Nagyon megörült, hogy Caroline életéért cserébe csak néhány vérfarkast kell kiiktatnia.
-Majd mi megoldjuk. -mosolygott Tyler.
-Megígéred, hogy nem versz át minket? -aggódott a boszi.
-Egy az érdekünk nem?
-Csakhogy tudd, Tyler...-kezdte mondatát Klaus. -Attól, hogy most az egyszer nem öllek meg, és segítek neked, nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz. Ha kiderül, hogy hazudtál, abban a másodpercben halott vagy, világos? -szögezte le Klaus.
-Nekem nem úgy tűnik, hogy jelenleg tehetsz ellenem bármit is, Klaus. -mondta önelégülten Tyler. -Most pedig megyek, reggel indulunk. Te vezetsz! -Tyler ezt úgy mondta Klausnak, mintha csak a legjobb barátok lennének, mire Klaus ettől elég ideges lett. Mikor a fiú kilépett az ajtón, Bonnie és Klaus ismét egymásra néztek, de egy szót sem szóltak. Egy kis idő múlva a hibrid is hazaindult. Azonnal abba a helyiségbe vonult, ahol a koporsó volt, felnyitotta és így szólt a halott lányhoz:
-Drága szerelmem. Ma olyat tettem, amit máskor sohasem engedtem volna meg magamnak. Lepaktáltam a legnagyobb ellenségemmel, csak miattad. Mindent miattad Caroline. De nem érdekel, mert van remény. Ígérem, hogy nem sokáig fogsz már itt feküdni. Csak azt sajnálom, hogy többé nem ölelhetlek, és csókolhatlak meg miután felébredtél. -eszébe jutott, hogy megígérte Tylernek, hogy felélesztése után nem megy Caroline közelébe. Majd végül egy puszit adott a lány homlokára. -Szeretlek!

9. fejezet - Gyilkos következmények

Caroline vámpírsebességgel száguldott a Lockwood pince felé. Útközben az égre pillantott, ami most fényesebb volt, mint máskor. Egy halvány fénycsóvát figyelt meg nagyon messze. A megjelenése azt jelentette, hogy már csak perceik vannak a varázslat elvégzésére. Mikor a pincébe ért, már minden elő volt készítve. Az egész helyiség tele volt gyertyákkal, a közepén pedig egy asztal állt, azon pedig egy kehely. Bonnie is előjött.
-Te élsz? -Bonnie odarohant Caroline-hoz, és megölelte, mert mindenek előtt meg akart róla bizonyosodni, hogy Klaus életben hagyta. Ezután jött a lecseszés. -Csakhogy ideértél Caroline Forbes! Mi tartott ilyen sokáig? -vonta kérdőre Bonnie, a lány pedig kissé elpirult. Arra gondolt, hogy mindig elveszti az időérzékét, amikor Klaussal van.
-Mikor Klaus megmentett, muszáj volt neki elmagyaráznom mindent, nehogy gyanakodjon. De a hívásod pont jókor érkezett. -magyarázkodott a lány.
-Minden rendben ment?
-Igen. Klaus azonnal behívott, vagyis inkább bevitt a házba, és mikor látta, hogy rosszabbul vagyok, azonnal megitatott a vérével.
-Tudod, hogy mennyire gyűlölöm Klaust, de azt hiszem, hogy totálisan beléd van esve. -nevetett a boszilány. -De hála istennek ezzel már nem kell sokat foglalkoznunk, mivel itt az idő. Add ide a kezed! Pillanatokon belül kezdődhet a varázslat. -Caroline a kezét nyújotta, Bonnie pedig erőteljesen megvágta. A vér kicsordult és a kehelybe csepegett. Mikor megtellt, Bonnie arra kérte Caroline-t, hogy menjen messzebb. A lány felemelte a vérrel teli kelyhet, és egy varázsigét kezdett mormolni.
-Alia vero in æternum peribunt. Alia vero in æternum peribunt. -ismételte a lány egyre hangosabban. A szél kicsapta a a rácsokat, és az összes gyertya elhunyt. Caroline-t még most is kiakasztotta, ha a barátnője varázsolt.
-Alia vero in æternum peribunt. -Bonnie mostmár üvöltött, és az orrából is kicsordult a vér. Odakint hatalmasat villámlott, valószínűleg belecsapott a pince bejáratába. Aztán hirtelen minden elhalkult. Caroline érdeklődve nézett a barátnője felé, aki letette a kelyhet.
-Nos? Bonnie, működött? -kérdezte izgatottan a lány.
-Majd meglátjuk. -jelentette ki a boszi.
-Majd meglátjuk? Úgy érted, hogy fogalmunk sincs, hogy működött? És ha nem sikerült?  -idegeskedett a vámpírlány.
-Nézd Caroline, erre idáig sem volt semmi garancia. Ez a varázslat több ezer éves. De szerintem működni fog, bízzunk benne!
-Tyler egyébként merre van? -vette észre a fiú hiányát a szőkeség.
-Nem láttam a megbeszélésünk óta. Furcsállom, hogy nincs itt. Biztosan látni akarta volna, ahogy készül a fegyver Klaus megölésére. -lepődött meg a boszi.
-Lehet, hogy csak megsértődött. -bizakodott a lány.
-Caroline, hisz ez nem Tylerre vall. Azt hiszem jobb lesz, ha felhívod. -mondta végül Bonnie.
-Rendben. -Caroline tárcsázta a fiú számát, azonban csak annak hangpostája kapcsolt be. Ez nagyon gyanús volt mindkét lány számára.
-És most akkor mi lesz? -kérdezte a szőkeség.
-Tylerrel vagy nélküle, de meg kell itatnod a méreggel Klaust. Amúgy meg már lehet, hogy egy sarki kocsmában ücsörög és ünnepli Klaus halálát. Ez jellemző Tylerre, előre iszik a medve bőrére. -erre mindketten nevetni kezdtek. Végül Bonnie egy kis üvegcsébe töltötte a méreg egy részét, ami pont elég volt Klaus megöléséhez. A többit félrerakták, hiszen 650 évet nem akartak várni, ha esetleg új ellenség érkezik Mystic Fallsba. Caroline elrakta a mérget, és figyelmeztette barátnőjét:
-Ami azt illeti, Klaus meg akar ölni.... -makogott a lány.
-Mi? -értetlenkedett Bonnie.
-Elképzelhető, hogy talán.....felvetettem neki azt a lehetőséget, hogy az összekapcsoló varázslatot csak úgy lehet megszüntetni, ha megölik a boszorkányt, aki elmondta a varázsigét. -mondta kissé félve Bonnie reakciójától.
-Áh..szóval a legjobb lesz, ha itt maradok, míg nem hívsz azzal, hogy Klaus kinyiffant, ugye?
-Igen. -nevetett a lány. Elbúcsúzott barátnőjétől és a Mikaelson villa felé indult. Fogalma sem volt, hogy mi fogadja majd. Talán Klaus még vissza sem ért, és gyanutlanul visszalópózhat a villába? Elvégre nem sokáig volt el. De az is lehet, hogy Klaus már idegességében szétverte a házat, hogy nem találta otthon újdonsült szerelmét. Nos éppenséggel a második számítása jött be. Majdnem. Klaust a nappaliban találta egy pohát whiskey társaságában, amit nyugodtan iszogatott. Semmi jele nem volt az idegességnek. Caroline kissé félve, de végül megszólalt:
-Klaus... -erre a férfi hátrafordult, és csak bámulta a lányt.
-Merre jártál? -mondta kissé számonkérő hangon a férfi. Caroline nagyot nyelt.
-Nézd Klaus, én.......nem hagyhattam, hogy megöld Bonnie-t. -mondta sajnálkozva a lány. -Ő a legjobb barátnőm, értsd meg!
-Ellenszegültél nekem, Caroline! Ezt nem tűröm. Tudod mit gondolok most? -emelte fel a hangját a férfi. -Azt, hogy nem akarod, hogy megöljem Tylert, mert még mindig őt szereted és csak azért mondtad, hogy szeretsz, hogy megmentsem az életed! -a férfi erre olyan ideges lett, hogy odarohant a lányhoz, és erősen megmarkolta a vállait.
-Ez nem igaz! Te is tudod! Én tényleg...tényleg téged szeretlek! -kontrázott rá a lány. De mielőtt Klaus felfoghatta volna a történteket, egy erős kéz a falhoz csapta. El sem tudta képzelni, hogy kinek van ekkora ereje, de mikor a pillanatnyi gondolkodás után felpillantott Tylert pillantotta meg maga előtt. Ő lehajolt és megfogta Klaus pólóját és nekidobta a bárpultnak. Az ős hibridnek ideje se volt védekezni.
-Tyler hagyd abba! -üvöltött a lány.
-Igen? Hagyjam abba a kis szerelmed verését? -Caroline erre annyira ledöbbent, hogy szóhoz sem jutott. De Tylert nem is érdekelte a lány magyarázkodása, a következő pillanatban vámpírsebességgel a földön fekvő Klaushoz rohant, felkapta és a nyakánál fogva a falhoz nyomta. Klausnak rövid idő után azonban sikerült levetnie magáról a fiú kezeit, és őt ellöknie. Fölé magasodott, legszívesebben kitépte volna a szívét, de akkor eszébe jutott, hogy nem ölheti meg, mert akkor Caroline is meghal.
-Na mivan? Nem vagy képes megölni? -nevetett a fiú, majd felállt a földről. -A nagy Niklaus Mikaelson, az ezeréves hibrid! -mondta a fiú olyan elszántsággal a szemében, ami más körülmények között pillanatok alatt a halálát okozta volna. -Képes vagy egy lány miatt futni hagyni? -Klaus szemei tüzet szórtak. A csendet végül Caroline szakította meg:
-Honnan tudtad meg? -kérdezte Caroline.
-Nos honnan is? Igen, megvan. Tudod volt egy nagyon jó barátom, aki pár nappal ezelőtt Mystic Fallsba látogatott azzal a tervével, miszerint megöli Klaust. A segítségemet kérte, én pedig örömmel beleegyeztem. Kieszeltünk egy nagyon ügyes kis tervet.
-Miféle tervet? -kérdezte ekkor már szörnyen idegesen Klaus.
-Most komolyan el kell mesélnem az egész történetet? Legyen. Rogerrel a megölésedet szerveztük, de mivel mi ketten nem tudtuk volna végrehajtani, kellett egy ember, aki a közeledbe férkőzik, és megöl. És jelen állás szerint ez az ember a te drága kis szerelmed. Rogerről kiderült, hogy eléggé bizalmatlan típus, így hát elkezdett nyomozni Caroline után. Nem helyeselltem ezt, de hát őt ez nem nagyon érdekelte. Követett titeket a new york-i kis randitokra, és mindent elmesélt nekem a csodálatos ruhádtól kezdve a romantikus kis csókotokig a teraszon. -fordult Caroline-hoz. -Hihettem volna, hogy ez is a terv része, csakhogy hazudtál nekem, mikor megkérdeztem arról, hogy merre voltál. És mikor Klaus után mentél New Orleansba, már egyértelművé vált, hogy elárultál. Sajnálatomra Rogert meghalt New Orleansban, de hát ez van. Járulékos veszteség. Egyedül is végre tudom hajtani a tervet. -Mikor Klaus megtudta, hogy Caroline elárulta, égtelen haragra gerjedt. Többé nem érzett semmit. Nem érdekelték a következmények, az agyát elborította a düh. Tylert elragadta a nyakánál és falhoz szorította. Caroline üvöltötte, hogy ne tegye, de Klaus kezével benyomult Tyler mellkasába és ki akarta tépni szívét. Ám valami történt. Klaus nem érezte a fiú szívét. Tyler a férfi szemébe nézett és levetette magáról Klaus kezeit.
-Minő váratlan fordulat. -nevetett Tyler. -Tudod Caroline..okos húzás volt tőled a méreg egy részét eltetetni Bonnieval. -erre Tyler Klausra nézett, aki teljesen ledöbbent Tyler halhatatlanságán. A fiú a következő pillanatban összeszedte minden erejét és a földre szorította az ős hibridet, elővette a mérget, kitörte a férfi állkapcsát, és már éppen készült volna lenyomni a férfi torkán, amikor Caroline nekiment Tylernek, ő azonban hamar levetette megáról a lányt. Ekkor  a vámpírlány végzetes elhatározásra szánta el magát. Elővette a nál lévő mérget, és mivel tudta, hogy össze van kapcsolva Tylerrel, megitta. Azt remélte, hogy így Tyler is meghal vele együtt. A következő pillanatban térdre rogyott, és holtan terült el a Mikaelson villa padlóján. Tyler felkapta a fejét, és mikor látta, hogy mi történt Caroline-nal, borzasztóan ledöbbent. Hirtelen érzések milliói rohamozták meg.
Valami balul sült el. Tylerre nem hatott a méreg, ahogyan azt a lány remélte, azonban így is elérte a várt hatást. A fiúnak eszében sem jutott Klaus megölése. Csak a fájdalomra gondolt, ő okozta a lány halálát. A következő pillanatban vámpírsebességgel kiviharzott a szobából. A következő sokk az éppen a földről feltápászkodó Klaust érte. Odarohant a lányhoz, karjaiba fogta és a nevét üvöltötte.
-Caroline! Caroline! Ébredj fel! Miért csináltad ezt? -Klaus a könnyeivel küszködött és úgy üvöltötte. Nem hitte el, hogy a lány, akit szeretett, most egy kihűlt testként fekszik a földön. Legszívesebben kikapcsolta volna az érzéseit, de nem tehette ezt a lánnyal. Nem volt képes belenyugodni Caroline halálába. Az üres üvegcsére pillantott, amit a lány kezében tartott. Bár most csak a düh és a szomorúság érzése kavargott benne, megfordult az a gondolat is a fejében, hogy Tyler miért nem halt meg, ha össze volt kapcsolva a lánnyal. De ez most nem érdekelte. Csak a földön fekvő Caroline testét szorongatta. Elhatározta, hogy mindenáron megkeresi a módját hogy Caroline visszatérjen az élők sorába.

A Lockwood pincében Caroline távozása után:
Bonnie meggyújtott néhány gyertyát, hogy ne sötétben várakozzon, míg Caroline értesíti. Amikor éppen elgondolkodott, egy süvítő hangot hallott. Nagyon megijedt. Azt hitte, hogy Klaus az, aki rátalált.
-Bárki is vagy, takakarodj innen! -kiabálta a lány, de nem érkezett semmi válasz, csak egy újjabb suhogás. -Boszorkány vagyok, és bármikor kettétörhetem a gerinced, ugye tudod? -fenyegetőzött tovább a lány, ám egyszercsak előlépett valaki a sötétből.
-Tyler? A frászt hoztad rám! -nyugodott meg a lány. -Hol a francban voltál eddig?
-Volt némi elintéznivalóm, de mostmár készen állok Klaus megölésére.
-Tudod..egy kicsit elkéstél. Caroline már elindult, és ha Klaus holtteste fölött akarsz örvendezni, akkor azt ajánlom most indulj el.
-Előtte még van egy kis elintéznivalónk. -mondta sejtelmes hangon a férfi. -Szükségem van a segítségedre Bonnie.
-Igen? És mégis miben? -lepődött meg a lány.
-Mondj rám egy védelmező varázsigét!
-És mégis minek Tyler? Ugye nem azt akarod mondani, hogy hősködni fogsz?
-Váratlan problémák adódtak, és valószínűleg Caroline nem fogja megölni Klaust.
-Te meg miről beszélsz? -értetlenkedett a boszi.
-Elárult minket. És most kérlek mond el a varázsigét. -mondta tagoltan a fiú a hatás kedvéért.
-Tyler, azt hiszem, hogy a fejedbe szállt valami pia, nem mondok el semmilyen varázsigét, és most kérlek hagyj egyedül.
-Számítottam erre a válaszra. Még jó, hogy van egy B tervem. Rudy, jöjjön elő kérem! -mikor Bonnie meghallotta az apja nevét, teljesen elcsodálkozott.
-Hé, apu, te meg mit keresel itt? -szólt apjához a lány. -Tyler mit műveltél vele? -kérdezte zaklatottan a boszi.
-Tudtad, hogy az apád nem használ verbénát? Nagy hiba. És most Bonnie, hajlandó vagy elmondani azt a rohadt varázsigét, vagy kénytelen leszek kiszívni az apád összes vérét?
-Mi történt veled Tyler? Miért csinálod ezt? -kezdett sírni a lány.
-Hagyjuk a mellébeszélést jó? -odament a férfihez és a nyakába harapott, szívni kezdte a vérét.
-Ne! Elég! Segítek! Segítek! -üvöltötte a boszilány.
Elvégezte Tyler-en a varázslatot. A fiú ezután azt követelte, hogy adja oda neki a lány a méreg másik részét, és elviharzott. Bonnie ezután az apjához rohant, aki rossz állapotban volt, de nem halt meg.

8. fejezet - Vérfarkasharapás

Miután Caroline minden egyes apró részletet kieszelt a fejében, el kellett indulnia Bonnie-hoz. Körülbelül 1 óra lehetett, és fél 2-kor beszélték meg a találkozót a boszinál. Tyler is odamegy, hogy összekapcsolja őket Bonnie, és hogy elmondja, hogy hogy fogja elkészíteni a mérget.

Bonnie-nál:
-Szia, Caroline. Tyler már itt van. -üdvözölte barátnőjét a lány.
-Szia Bonnie. -rövid ölelés után bement a házba.
-Minden rendben? -aggódott a boszi.
-Persze. Csak izgatott vagyok, hogy ma végre kiiktathatjuk Klaust. -mosolygott a lány.
-Helló, Car. -a fiú odament Carolinehoz és megcsókolta.
-Módosítottam a terven. -szakította félbe a csókot Caroline.
-Most? -kérdezte egyszerre Bonnie és Tyler.
-Csak annyi, hogy nem kapsz minket rajta Klaussal, hanem elmondom neked, hogy már nem szeretlek, erre te megharapsz engem, én pedig Klaushoz menekülök. Látni fogja rajtam a kétségbeesettséget és megment. Ezután én megszököm a Mikaelson házból és a Lockwood pincébe megyek, átadom Klaus vérét. Bonnie, te már ott vársz rám, megcsinálod a mérget, én pedig visszamegyek Klaushoz, és megitatom vele valahogyan.
-Várj! Várj! Várj! Caroline! Ezzel csak egy bökkenő van! -szakította félbe a lányt Tyler. -Én akarom lenyomni a torkán. Minden áron! Látni akarom az arcán, ahogy az életéért könyörög. Ha össze vagyunk kapcsolva, úgy sem ölne meg, így viszont sebezhető.
-És mégis hogy képzeled, hogy erőszakkal tolod le a torkán, ha? Mielőtt elmondhatnád neki, hogy össze vagyunk kapcsolva, kitépi a szívedet. -aggódott a lány. A terve füstbe menne, ha Tyler spontán akcióba kezd.
-Nem, ha te elmondod neki! -mondta a fiú. -Megharaplak, te sírva odamész és elmeséled neki, hogy miért tettem, majd felhív Bonnie sírva, hogy nem tudott mást tenni, kénytelen volt összekapcsolni téged velem, mert a nagy gonosz Tyler megfenyegette, hogy megöli az apját.
-És azt hiszed, ez beválik? -idegeskedett a lány. -Tyler hagyjuk a hősködést, rendben? Meg tudom csinálni.
-Nem. -üvöltött olyan hangon a férfi, hogy még Bonnie is meglepődött.
-Hé, hé Tyler, nyugi! -megpróbálta lecsillapítnai a kedélyeket a boszilány. -Miért nem engeded, hogy Caroline elintézze? Így legalább neked sem kéne veszélyeztetned az életed!
-Ugyan már Bonnie. Most mondtam el, hogy nem veszélyeztetem az életem! Mit nem tudtok azon megérteni, hogy én akarok végezni Klaussal?! Megölte az anyámat! -Tyler borzasztóan kikelt magából. A lányok teljesen megrémültek.
-Tyler. Én nagyon sajnálom. -próbálta lenyugtatni Car a barátját. -Én akarom megölni. Én akarom megölni, amiért ennyi fájdalmat okozott neked, és Elenáért is és mindenkiért, akit bántott. Látni akarom, mikor rájön arra, hogy csak hazudtam neki az érzéseimmel kapcsolatban. -mondta idegesen a lány. A szavai csak hazugságok voltak, de ez volt az utolsó lehetősége, hogy rávegye Tylert, hogy bízza rá Klaus megölését. A fiú kissé megnyugodott.
-Rendben. Legyen! Csináld meg, Car. Bízom benned! Annál nagyobb szenvedést úgysem kaphatna, minthogy általad pusztul el. -nyugodott bele Tyler. -Akkor Bonnie, te jössz.
-A varázsige igen egyszerű. -kezdett bele Bonnie. -Bárhol elvégezhető, csupán a megölendő lény vérére van szükség és a Hayley-üstökösre, amihez a varázslatot kötötték. Ma pontban 19:33-kor jár majd Mytic Falls felett. Mindössze 3 perc ál rendelkezésemre, hogy elkészítsem a mérget, így nagyon fontos Caroline, hogy pontos legyél. -szögezte le a boszilány. -Most pedig ahhoz, hogy összekapcsoljalak titeket, szükségem van a véretekre. -Caroline a kezét nyújtotta, majd Bonnie egy késsel elvágta a tenyerét, és a vért egy könyvre csepegtette. Ezután Tylerrel is megismételte ezt, majd egy egy varázsigét kezdett el mormolni. Elég ijesztő volt. A két "vértócsa" elkezdett egymás felé közeledni, majd mikor összeértek, kicsapódott az ablak és nagy szél süvített be. Ez jelezte, hogy a varázsige működött.
-Caroline, add a kezed. -kérte Tyler. Megvágta a lány kezét, mire ő is odakapott a sajátjához. Akárcsak egy pillanatig is, de érezte, ahogy Caroline megsérült. Működött. -Most már csak egy dolog van hátra. -mikor Caroline ezt meghallotta, rájött, hogy most következik az, hogy Tyler megharapja őt. Bár ez a terv része volt, még így is beleborzongott az érzésbe, hogy az egykori igaz szerelme most meg fogja őt harapni.
-Ha tehetném, ezt nem így csinálnám Car. Nagyon szeretlek. -majd megcsókolta a lányt.
-Itt a kezem. -a lány a fiú szájához tartotta a kezét.
-Ez így túl feltűnő. A nyakadon kéne, hogy megharapjalak, hogy valóságosabbnak tűnjön. -mondta a fiú. Caroline mellé ült, a lány pedig félrekotorta a haját. A követező pillanatban már éles fájdalmat érzett a nyakában, Tyler megharapta. Vámpír létére elképesztően fájt neki. Mikor Tyler elengedte, borzalmas érzése volt, mintha csak órái lennének. De ekkor elhesegette ezt a gondolatot, mert biztos volt benne, hogy Klaus megmenti őt. Bízott a szerelmükben.
Még beszéltek pár szót, Bonnie sok szerencsét kívánt a lánynak, elbúcsúztak egymástól, majd Caroline elindult a Mikaelson villa felé, mielőtt még elkezdődtek volna a vérfarkasharapással járó tünetek. Ahogy a ház felé sietett kocsijával, egyre jobban fájt neki a seb. Egy örökkévalóságig tartott az út. Mikor odaért, az ajtóhoz sietett, gyorsan bekopogott. Szerencséjére Klaus nyitott neki ajtót, elvégre mi történt volna, ha Klaus nincs is otthon?!
-Klaus! -esett be az ajtón a lány, de a hibridnek még sikerült idejében elkapnia. Gyorsan bevitte és lefektette a kanapéjára. Megsimogatta az arcát, majd ezt kérdezte:
-Ki tette ezt veled, Caroline? -elképesztően ideges lett. -Tudtam, hogy Roger nincs egyedül. Biztos az egyik embere tette ezt veled.
-Nem, nem ő tette. -Caroline mostmár egyre rosszabbul volt. -Tyler.......Tyler volt. -mikor Klaus meghallotta ezt a nevet, égtelen haragra gerjedt, ugyanakkor nem tudta elhinni, hogy Tyler bántotta volna a lányt.
-Miért tette ezt veled az a féreg? -kérdezte a hibrid. A lány, a hatás fokozásáért nem válaszolt rögtön. -Miért tette ezt veled? -kérdezte egyre idegesebben Klaus.
-Mert elmondtam neki, hogy már nem szeretem. -Klaus erre azonnal felkapta a fejét. Más esetben ennek hallatán határtalanaul boldog lett volna, de nem akart túl hamar örülni.
-Mi? Mi az, hogy már nem szereted őt? -értetlenkedett.
-Az utóbbi pár napban minden megváltozott. -mondta ezt már egyre gyengébben a lány. -A romantikus üzeneteid, a new york-i kiruccanásunk, és az, hogy te mindig itt vagy mellettem, és megvédesz, mindent megváltoztatott bennem. -mosolygott a lány. -Sokáig nem akartam beismerni, de reménytelenül belédszerettem Klaus Mikaelson. -elképesztőe boldog volt, hogy ezt végre kimondhatta, ráadásul Klausnak. Csakhogy ekkor már a vérfarkasméreg az egész testébe eljutott, és érezte, hogy már csak percei vannak. Klaus alig akarta elhinni, amit a lány mondott neki. Azonnal odaült a lány mellé, fejét az ölébe vette, kezét pedig megharapta és Caroline szájához tette. Mikor a lány Klaus vérét megérezte a szájában, megszorította a férfi kezét és addig ivott belőle, míg biztos nem lett benne, hogy túléli.
-Mit mondtál az előbb Caroline? -a lány arcát maga felé fordította.
-Szeretlek. -vallotta be a lány mostmár úgy, hogy teljesen magánál volt.
-Én is szeretlek. Elképesztően szeretlek, kedvesem! -vallotta be a férfi tőle szokatlan hangon. Ilyet sosem mondott még senkinek. A lány nem is hagyta, hogy folytassa, mert azonnal megcsókolta a férfit, a nyakába kapaszkodott, olyan erősen, hogy még egy hurrikán som tudta volna leválasztani őket egymásról. A férfi lecincálta Caroline-ról a kabátot, majd tovább csókolta. Soha többé nem akarta elengedni a lányt. Szenvedélyesen csókolóztak, mikor egyszer csak hangokat hallottak., és szétváltak az ajkaik. Klaus azt hitte, hogy valamelyik testvére érkezett haza, de senki nem jött elő. A következő pillanatban már csak a suhogást lehetett hallani, amikor az illető elszelelt.
-Ki mert idejönni? -kérdezte a férfi idegesen. A lehető legrosszabb pillanatban zavarták meg őket.
-Fogalmam sincs. -Caroline az órájára pillantott, és látta, hogy már alig van ideje. -És most mit akarsz tenni Tylerrel? -törte meg végül a csendet a lány.
-Soha többé nem hagyom, hogy a közeledbe jöjjön. Örökre elintézem őt. -jelentette ki az újra dühbe jövőférfi.
-Klaus. Én nem akarom, hogy megöld. Tudom, hogy most borzalmasan dühös vagy rá, de én megértem őt. Beleszerettem a legádázabb ellenségébe. -próbálta lenyugtatni a lány Klaust.
-Nem fogom hagyni, hogy ezt megússza Caroline. Érts meg! Mivan, hogyha nem vagyok itthon? Már rég meghalhattál volna! -örjöngött a férfi. -Már réges rég meg kellett volna ölnöm, de te mindig a szárnyaid alá vetted, de ezúttal nem hagyom, hogy megússza! -Klaus már éppen szállt volna fel a kanapéról, mikor megcsörrent Caroline telefonja. Remek időzítés!
-Bonnie! Hé beszélj lassabban, nem értem, hogy mit mondasz! -Caroline értetlenkedett a szerep kedvéért. -Hogy mi? Mit tettél? És belementél? El sem hiszem, hogy idáig süllyedt az a rohadék. Hogy tehetette ezt? -tette fel ezeket a kérdéseket Bonnie-nak, Klaus pedig egy szót sem értett az egészből. Mikor végre letette a telefont, a férfi azonnal érdeklődni kezdett.
-Tyler Bonnie-nál járt és összekapcsolt engem és őt, hogy ne tudd megölni. Miután megharapott....azt hiszem egy tűt szúrt belém, biztosan levette a véremet a varázslathoz. -nyögte végül ki a lány.
-Hogy mit tett? -Klaus el sem hitte, hogy Tyler ilyen okosan megtervezte a következő lépést. Most mit tegyen? Nem ölhette meg a fiút, mert abba Caroline is belehalt volna, de futni sem hagyhatta. -Hogy lehet megtörni a varázslatot?
-Sehogy, Klaus. Bonnie nagyon erős, csak úgy tudnád megszüntetni, ha megölöd Bonnie-t, de ezt nem tennéd, ugye? -nézett a férfira, ő pedig nem válaszolt semmit.
-Caroline, nem hagyhatom menekülni azt a férget.
-Mi? Hogy mondhatod ezt? Bonnie a legjobb barátnőm, nem hagyhatom, hogy megöld!
-Nagyon sajnálom, Caroline. -Klaus gyorsan elviharzott. Caroline-nak ez pont kapóra jött, hiszen Klaus úgy sem kereste volna Bonnie-t a Lockwood pincében, közben pedig ki tudott szökni a Mikaelson házból egyenesen a pince felé, hogy átadja Klaus vérét a méreg elkészítéséhez. Még pontosan negyed órája volt, hogy odaérjen.

7. fejezet - Minden megváltozik

Klaus szinte egész éjszaka azon rágódott, hogy vajon hogy kerülhetett Roger Caroline közelébe. Talán ők ketten ismerik egymást? Klaus ezt az ötletet gyorsan el is hesegette, hiszen nem éppen egy barátságos helyzetben találta őket együtt. Viszont talált egy ésszerű magyarázatot. Talán Roger továbbra is meg akarta ölni őt, ezért, követte és kiderítette, hogy a hibridnek immár van egy gyenge pontja, és ott akarta megbosszúlni. Ez már sokkal valóságosabb volt a férfinak, de akkor eszébe jutott, hogy Roger talán ezúttal sem egyedül volt. Elképzelhető, hogy ebben a pillanatban is egy csapat vámpír Caroline életére akar törni. Klaus ezt nem hagyhatta. Folyton csak a lányt nézte, és arra gondolt, hogy mennyire szereti őt, és belepusztulna, ha valami baja esne. Csinálhatta volna azt, hogy megszakít minden kapcsolatot a lánnyal, és akkor talán nem gondolnák őt a gyenge pontjának, de erre nem volt képes. Minden megváltozott azóta a csók óta, és hogy tegnap este arra kérte Caroline, hogy ne menjen el. Tudta, hogy a lány szereti őt, de nem akarta ezt kimondatni vele, mert félt, hogy ezzel mindent tönkretesz. Caroline ébredezni kezdett.
-Jó reggelt, kedvesem. -mondta nyájasan Klaus.
-Jó reggelt. Nem gondoltam volna, hogy még itt talállak a nagy gonosz terveid közepette. -mondta a lány eléggé álmosan, de mosolyogva.
-Megígértem, nem? Én sosem szegem meg az ígéretem. -azzal Caroline ágyára ült, és homlokoncsókolta őt. Caroline-nak ez nagyon jólesett. Ennél jobb ébresztést nem is kaphatott volna. -Mit hozhatok reggelire? -kérdezte udvariasan a férfi.
-Haza kéne mennem. -mondta lelombozódva a lány.
-Csak van még egy kis időd egy finom reggelire. Ismerek egy nagyon jó éttermet, ahol fantasztikus omlettet csinálnak.
-Szóval mostmár a gasztronómiai hozzáértéseddel akarsz meggyőzni, nemde? -nevetett a lány.
-Előtted nyitott könyv vagyok, kedvesem. Gyere velem. -végül meggyőzte Caroline-t, hogy tartson vele, elmentek az étterembe.
-Két omlettet kérünk. -rendelt a férfi. -Mit iszol? -kérdezte a lányt. Caroline csak nézett a férfire. Olyan természetes volt számára ez a kis reggeli. Minden percet élvezte, amit a férfival töltött. Mostmár biztos volt az érzelmeiben, de azon kívül minden más Klaus ellen szólt. Miközben elbambult, Klaus megpróbálta visszarángatni a földre.
-Minden rendben? -aggódott a férfi.
-Persze. Persze. Egy narancslevet kérek. -mosolygott Caroline. Miután a pincérnő felvette a rendelésüket, Klausnak muszály volt megkérdeznie valamit:
-Nem szívesen akarlak emlékeztetni a tegnap estére, de valamit muszály tudnom. Hogy történt? Miért bántott téged az a férfi? -Caroline ezt a kérdést akarta elkerülni. Most újra hazudnia kellett a férfinak.
-Fogalmam sincs. Én csak.......mentem az utcán és rámtámadt. -Klaus pont erre a válaszra számított. -Miért kérdezed? Talán ismered a férfit?
-A neve Roger. Egy csapatot szervezett ellenem még nagyon régen. Meg akart ölni, és most nagyon furcsálltam, hogy együtt találtalak titeket. -Caroline érezte, hogy a férfi gyanakszik, így hát megpróblta eljátszani a sértődöttet.
-Hogy érted ezt? Azt hiszed, hogy én kértem arra, hogy öljön meg? -lepődött meg a lány.
-Nem. Dehogyis. Félreértesz. Én csak tudni akarom az okát, hogy miért bántott. Nem akarom, hogy újra megismétlődjön.
-Hogy-hogy megismétlődjön? Nem ő az egyetlen, aki meg akar ölni engem? -Car továbbra is kiválóan játszott a szerepét.
-Attól tartok, hogy nem. Így azt hiszem, talán az lenne a legjobb, ha most nem mennél vissza Mystic Fallsba, hanem jó messzire elvinnélek. -Caroline azonnal felfigyelt az ajánlatra, de tudta, hogy ezt nem teheti.
-Klaus...-.a lány megrázta a fejét. -Nem tehetem. -Klaus tudta előre, hogy a lány nemmel fog válaszolni.
-Nem akarok erőszakoskodni veled, de így nem tudlak megvédeni.
-Megvédeni? -kapta fel a vizet a lány. Igyekezett gyorsan kilábalni a helyzetből. -Ha jól emlékszem nem a te kötelességed, hogy megvédj engem! -fakadt ki a lány. Nem akart ilyet mondani, de teljesen el akarta magáról terelni a gyanút. -Van egy barátom, aki szeret engem, és mindentől megvéd!
-Kedvesem, mostmár egyáltalán nem tudom követni a hangulatváltozásaidat. -Klaus nagyon meglepődött azon, amit Caroline mondott neki. El sem akarta hinni, hogy a lány most szöges ellentéte annak, aki tegnap este volt.
-Pedig én idáig sem titkoltam előtted az érzéseimet. Nem is tudom, hogy miért jöttem utánad, de már megbántam! És most ha megbocsájtasz. -Caroline felállt, és kisétált az étteremből. -nagyon megbánta az iménti tettét, de nem mehetett vissza. Remélte, hogy a férfi nem jön utána, és nem nehezíti meg a helyzetét.
-Várj, Caroline! -kiáltotta utána a férfi. -Sajnálom, ha megbántottalak valamivel, én csak.....aggódom miattad. -a lány szíve megszakadt, hogy most nem mehet oda a férfihez és nem csókolhatta meg most azonnal. -Azt hittem, hogy talán  megváltoztak az érzéseid. -reménykedett továbbra is a férfi.
-Klaus..-rázta meg a fejét. -Haza akarok menni. -mondta Klausnak a lány, Klaus pedig kénytelen volt belenyugodni. Elkísérte a lányt a kocsiáig.
-Te nem térsz vissza Mystic Fallsba? -kérdezte a Caroline.
-Talán. De az előbbi mondatodból azt vettem le, hogy nincs szükséged rám. -monda kissé sértődötten a hibrid. Caroline erre nem tudott mit válaszolni. De amellett, hogy terv ráeső részét is teljesítenie kellett, nem tudta elképzelni az életét Klaus nélkül.
-Értem, hát akkor viszlát. -azzal a lány már épp az autó kilincséhez nyúlt, de akkor arra gondolt, hogy ha most elmegy, Klaus talán lemond róla. -Hé...öm várj egy pillanatot. Igazad van. Teljesen hülye vagyok, furán viselkedem veled, pedig ez csak egy álca. -nyökögött a lány. Hiába próbáltam, nem tudom leplezni az érzelmeimet. Talán nem hiszed el.....de azt szeretném, hogy visszagyere. -mikor Klaus ezt meghallotta, többé már nem tudott parancsolni magának. Olyan szenvedélyes csókolta meg a lányt, hogy egyensen a kocsinak nyomta. Caroline-t, mikor újra megérezte a férfi ajkait a száján, teljesen elborította a rózsaszín köd. Nem akart mást, csak hogy Klaus ne engedje el. Hosszú ideig csüngtek egymás száján, mikor Klaus véget vetett a csóknak. Csak nézett a lány szemébe, aki nem szólt egy szót sem. Most mit mondjon, vagy tegyen? Caroline-ban is pont ezek a dolgok játszódtak le.
-Most mennem kell. -mondta a lány végül, majd újra megcsókolta a férfit, hogy mégegyszer átérezze azt a forróságot, amit akkor érzett, mikor a férfi megcsókolta. Majd beült a kocsiba, és elhajtott.

-Úristen Caroline mi ütött beléd? -hajtogatta a lány egész hazaúton. -Hogy tehetted ezt Tylerrel, és a barátaiddal? Hogy szerethettél bele a legádázabb ellenségedbe? -Caroline elképesztően ideges volt, hiszen élete legnagyobb hibáját követte el, mégis most volt a legboldogabb. Mikor végre hazaért Tyler ült a tornácon, aki amint meglátta a lányt, azonnal odarohant hozzá.
-Hát veled meg mi történt? Hol voltál? Minden rendben? Nagyon megijedtem, hogy talán... -Tyler be sem fejezte a mondatot, azonnal magához ölelte a lányt, aki köpni nyelni nem tudott.
-Persze, hogy minden rendben, csak elmentem vadászni, hogy kicsit kitisztítsam a fejemet.
-És az erdőben aludtál, vagy mi? -mondta kissé hitetlenül a férfi.
-Ez meg mit jelentsen? Talán minden egyes tettemet be kell jelentenem neked? Tudni akarod, hogy hol voltam? Éppen a kis terveden agyaltam, és azon, hogy hogy valósítsam meg. -szidta le a férfit.
-Hé, Car. Jólvan. Nagyon sajnálom, igazad van. -mondta bűnbánóan Tyler. -És mire jutottál?
-Csak...Nem vagyok biztos benne, hogy sikerülni fog. De kigondoltam mindent. Megvan a terv. Sikerült elég közel kerülnöm Klaushoz, hogy tudjam, nem fog hagyni meghalni. Három nap múlva rajtakapsz engem és Klaust, és égtelen haragra fogsz gerjedni. Olyannyira, hogy bosszúból megharapsz engem. És hogy Klaus ezek után miért ne öljön meg téged? Összekapcsoljuk magunkat Bonnie-val. Rád nem hat a farkasharapás, és ha elmondod Klausnak, hogy össze vagyunk kapcsolva, nem fog bántani.
-Te egy zseni vagy Car! -örvendezett, majd megcsókolta a lányt, aki azonban hamar véget vetett neki.
-Most pedig, elég fáradt vagyok, szóval szia. -mondta elkenődötten a lány.
-Én arra gondoltam, hogy talán megünnepelhetnénk, hogy a terv készenáll. -mosolygott Tyler Carolinera. A lány csak úgy nézett a fiúra, akit legszívesebben pofántörölt volna, de csak ennyit mondott: -Fáradt vagyok. Szia. -majd bement a házba, felrohant a lépcsőn be a szobájába, és az ágyára ugrott. A párnái közé nyomta a fejét, és arra gondolt, hogy már nem szereti Tylert, és csak Klaussal akar lenni. Elhatározta, hogy nem fog részt venni Klaus megölésében, csak úgy tesz, mintha meg akarná ölni, de csak megakadályozza a tervet. Már most hiányzott neki Klaus, így hát nem tudta elképzelni az életét nélküle. El sem hitte, hogy pár nap alatt így megváltoztak az érzései.

A következő két napban igyekezett minden lehetséges módon elkerülni a Tylerrel való találkozást. Csak egyszer beszélt vele telefonom, mikor megbeszélték a részleteket. Klaus visszatért Mystic Fallsba, azonban a lány arra kérte, hogy hagyjon neki egy kis időt gondolkodni. Caroline-nak az volt a terve, hogy az üstökös napján felhívja Klaust, és elhívja magához, elmondja neki, hogy szereti. Tyler pedig majd ott találja őket kettesben és megharapja a lányt. Ez volt az, amit Tylernek mondott. De valójában el akarta lopni a mérget, vagyis megkérni Tylert, hogy had adhassa oda ő Klausnak. Úgy tesz, mintha a férfi meghalna és elégeti őt, hogy Tyler ne akarja látni a holttestét. Így el tudott menekülni Klaussal, anélkül, hogy Tyler gyanakodna. Csak később jönne rá, hogy a lány elhagyta őt. Nem volt a legtökéletesebb terv, de lány még életében nem eszelt ki ehhez hasonlót. Tisztában volt vel, hogy cserben hagyja a barátait, de nem volt képes megölni Klaust. Talán majd egyszer megbocsájtanak neki, hiszen az öröklét áll előtte. A harmadik nap reggelén Caroline így ébredt:
-Mostmár nem hátrálhatsz meg Caroline Forbes. Ideje végrehajtani életet legörültebb tettét!

6. fejezet - A terv kezdetét veszi

Caroline alig aludt az éjjel, nagyon megviselte a tegnapi nap. Egész éjszaka csak rágódott, hogy vajon hogy tudná kivitelezni a tervet. Végül napkeltekor úgy döntött, hogy levezeti a sok feszültséget, ami benne van, és elmegy vadászni. Még Stefan tanította meg a vadászat fortélyaira, és számára ez nem csak táplálkozás volt, ilyenkor kikapcsolt, és csak a prédájára koncentrált. Caroline el is kapott egy vaddisznót, amiből éppen annyi vért szívott ki, hogy az életben maradhasson. Hiába volt vámpír, de sosem volt képes szerencsétlen állatokat gyilkolni. Mikor jóllakott, akarva akaratlanul elindult valahova. Az érzékei vezették. Nagyon tetszett neki az erdő látványa. Itt minden olyan nyugalmas volt, pont, mint Klaussal. Mikor ismét a férfi felé terelődtek a gondolatai, már meg is érkezett a Mikaelson házhoz. Fogalma sem volt, hogy hogy került ide, csak sétálgatott az erdőben, vagy talán a tudatalattia vezérelte ide. Minden esetre úgy döntött, hogy beszélni akar Klaussal. Nem akarta bevallani az érzéseit a férfinak, mert akkor lehet, hogy Klaus gyanakodni kezdett volna a tegnapi jelenet után. Inkább csak meg szerette volna köszönni, hogy a hatalmas gyűlölete ellenére nem ölte meg Tylert, és bocsánatot is szeretett volna kérni, amiért kihasználta a férfit. Bekopogott a ház hatalmas ajtaján, de nem Klaus nyitott ajtót, hanem a testvére, Elijah.
-Jó reggelt! Miben segíthetek? -mondta udvariasan a szintén ős vámpír.
-Én csak...Klaushoz jöttem. -nyökögte ki végre a lány.
-Ő most nincs itthon. Caroline, ha jól sejtem, ugye?
-Igen, a nevem Caroline Forbes. -mutatkozott be a férfinak. A férfin látszott, hogy nem volt olyan ördögi, mint Klaus.
-Elijah Mikaelson. Klaus az én mindenre elszánt bátyám. Gondolom a megjelenésednek köze van ahhoz, hogy a fivérem tegnap elképesztő haraggal tért haza, és azután kiitta a bárszekrényt. -Caroline kissé elszégyelte magát.
-Nem tudod, hogy hol van? -érdeklődött a lány.
-Gondolom keresett magának valami mást, ami lefoglalja a gondolatait. Tudod, ő nem az az érzelemkifejezős tipus. Inkább csendben szenved. De figyelj rám. A bátyám már nagyon régóta nem érzett szeretetet senki iránt. Ha te valóban jelentesz neki valamit, és te viszonzod az érzéseit, akkor ne hallgass semmi másra csak a szívedre.
-Bárcsak az olyan könnyű lenne. -hajtotta le a fejét a lány.
-Hidd el, hogy az. Én egy ezeréves vámpír vagyok. Ha mondhatok valamit neked, akkor az az, hogy hiába mond bárki bármi mást, sosem leszel anélkül boldog, akit igazán szeretsz.
-Köszönöm. Akkor majd esetleg később........-Várj! -szólt közbe a férfi. -Ha adhatok egy tippet, akkor talán keresd New Orleansban. A Bourbon Street-en van egy bár, a neve Dark Ladies. Klaus minden este ott mulatott az '70-es években. Azóta, ha egy kis szünetet tart két gonoszkodás között, odamegy. Sok szerencsét! -mondta a férfi, majd rámosolygott a lányra és becsukta az ajtót.
Caroline még egy ideig állt, majd elviharzott. Elhatározta, hogy megkeresi a férfit, egyrészt, mert elő kellett készítenie a tervet, másrészt borzasztóan bántotta, amit a férfi a levélben írt: "Soha többé nem akarlak látni". Mindenképp beszélnie kellett Klaussal. Hazament, majd beült a kocsijába és elindult New Orleans felé. Már másodszor hagyja el a férfi miatt Mystic Fallsot, és ezúttal is jó messze kellett mennie. Mire végre odatalált, leparkolt valahol a városban, és a telefonja alapján próbált tájékozódni, hogy merre menjen. Az idő már délután 2 óra volt. Bár nem nagyon tudott nézelődni, Caroline-t ez a város is elvarázsolta. A sok gyönyörű épület, a rengeteg turista... El sem tudta képzelni, hogy pár évvel ezelőtt egész New Orleans-ot letarolta a Katrina hurrikán. Caroline össze-vissza bolyongott a városban, de nem találta a Bourbon Street-et. Egyszercsak megállt egy régiségbolt előtt, és meglátott egy gyönyörű arany órát. Rá volt gravíroztatva egy K és egy M betű. Caroline nem hisz a véletlenekben, de erről mi más is juthatott volna eszébe, mint az, hogy Klaus Mikaelson. Arra gondolt, hogy ez talán tökéletes bocsánatkérő ajándék lehetne, így hát bement és az eladót kérdezgette.
-Jó napot! Érdeklődni szeretnék a kirakatban levő óráról.
-Ó igen. -mondta az idős asszony. Gyönyörű darab. -majd idehozta. Ez már jó régi darab, de nem lehet pontosan megállapítani a korát. Egy tűzoltó találta a romok alatt, amit a Katrina okozott, a férfi azonban azóta elhunyt. -Caroline-nak azonnal bevillant, hogy talán Klaus-é lehetett ez az óra, de tudta, hogy ennek alig van esélye.
-Rendben. Megveszem. -Az asszony becsomagolta az órát. -Elnézést! Nem tudná véletlenül megmondani, hogy merre találom a Bourbon Street-et?
-Na de kisasszony! Hiszen pontosan ott vagyunk. -mosolygott a nő.
Mikor Caroline kilépett az üzletből, megpillantotta a Bourbon Street táblát. Az egész napi kóválygás után végre megérkezett. Elindult megkeresni a bárt, de volt egy olyan furcsa érzése, hogy követik. Folyamatosan hátra tekintgetett, de nem látott senkit, elég nagy volt a tömeg. Végül megtalálta a Dark Ladies nevű helyet. Mély levegőt vett, és bement. Hangulatos kis hely volt rengeteg emberrel, zenével, tánccal. Sehol sem látta Klaust, így hát odament a bárpulthoz.
-Hello. -köszönt Caroline a bultosnak.
-Hozhatok valamit? -kérdezte a pultos.
-Én csak azt szeretném kérdezni, hogy öm......ismered Klaus Mikaelsont?
-Mármint Nik-et? -nevetett a nő. -Nos, ami azt illeti, elég jól ismerem. -a csinos, fiatal nő rákacsintott Caroline-re, amitől ő akaratlanul féltékeny lett.
-Áh, értem. -esett le Caroline-nak a helyzet. -És miközben a közös kis kalandjaitokról ábrándozol, meg tudnád mondani, hogy merre találom? -mondta Caroline kissé cinikusan.
-Ott megtalálod. -a nő értette a célzást, így hát gyorsan az asztalhoz mutatott.
- Köszönöm. -Caroline elindult, majd Klaust egy pincérnő társaságában találta meg, akinek éppen a vérét itta.
-Szervusz Klaus! -üdvözölte a lány. Klaus azonnal felismerte a lány édes hangját és felnézett. Mikor megpillantotta a lányt érzelmek tömegei rohamozták meg. Megigézte a pincérnőt, hogy felejtsen el mindent, majd Caroline-ra nézett.
-Drága Caroline, azt hiszem kissé alábecsülted a soha szót. -lett kissé ideges a férfi. -Mit akarsz itt? -Klaus az asztalon levő pohárhoz nyúlt.
-Én csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. -a lány zavarában az egyik hajtincsét a füle mögé tűrte. -Kihasználtalak és ezt nagyon sajnálom. Minden az én hibám. -szabadkozott Caroline.
-Nos, ez igaz. Vagy várj! Mégsem. Az én hibám, hogy bármilyen reményt is fűztem ahhoz, hogy valaha legyen köztünk valami. És most ha megbocsájtasz...-Caroline ügyet sem vetett Klaus célzására, és leült.
-Nézd, én köszönöm, hogy elvittél New York-ba, és egy csodálatos élményt adtál. Már nagyon régóta nem éreztem magam ilyen jól. De értsd meg, hogy nem szegülhetek szembe az összes barátommal, és Tylerrel, akit szeretek. És egyszerűen nem tudom elfeledni mindazt, amit ellenem tettél. Mindezek ellenére, mikor tegnap felbontottam a levelet, borzasztóan fájt. -a lány rátette a kezét Klauséra. -Azt akarom, hogy megbocsájts. -Klaus még egy ideig bámulta a lányt. Nagyon meglepte, hogy utána jött, és most a bocsánatáért esedezik.
-Nem hiszek neked, Caroline. Nem jöttél volna el egészen New Orleans-ig, ha csak ezt akarod mondani. -nézett bele mélyen a lány szemébe Klaus.
-Nem tudom,csak...ide kellett jönnöm. Nem értem, de minden egyes porcikám azt súgta, hogy keresselek meg. -ez a lány számára gyakorlatilag felért egy vallomással, de a férfi kihúzta a kezét a lány kezei közül. -Bárcsak hihetnék neked. -azzal elfordult a lánytól. Caroline látta, hogy Klaus hajthatatlan.
R-endben. Ha azt akarod, hogy elmenjek, hát legyen. De még mielőtt elmennék, hoztam neked valamit. Remélem tetszeni fog. -azzal Caroline az asztalra tette az órát, és elment. Tudta, hogy ez az utolsó esélye. Mikor Klaus az órára pillantott az arca teljesen ellágyult. Caroline a rég elveszett óráját hagyta itt, amit Elijah csináltatott neki. Sokat jelentett számára ez a tárgy, de miután el kellett hagynia New Orleans-t, hátrahagyta. Feltette a kezére, és arra gondolt, hogy nem engedheti el Caroline-t.
Miután a lány kilépett a bárból, már jó késő volt, nem sok ember járt az utcán. Elindult megkeresni az autóját, de ismét olyan érzése volt, mintha követnék, de mikor hátrafordult, nem látott senkit. Ezúttal már hangokat is hallott a háta mögül, megfordult, de egy lélek sem volt ott. Amikor viszont visszafordult hirtelen ott támadt előtte egy régi ismerős, Roger. Caroline halálra rémült a férfi láttán, arra gondolt, hogy ő követte őt egész nap.
-Szóval Klaus Mikaelson, ha? -mondta közel sem barátságos hangon a férfi.
-Te meg mit keresel itt? -faggatózott a lány.
-Azt hiszem, erre te is tudod a választ. Elég régóta követlek már ahhoz, hogy tudjam, hogy veszélybe akarod sodorni a tervünket. Hirtelen támadt érzéseket táplálsz Klaus iránt. Tudod, nem is értem, hogy mit esznek rajta a nők. -mondta cinikusan Roger. Ebből Caroline-nak egyből leesett, hogy nem békével jött, és ráadásul ő jóval idősebb, mint a lány, ezáltal erősebb is.
-Mit akarsz tőlem? -értetlenkedett továbbra is Caroline.
-Nem hagyhatom, hogy egy olyan kis ostoba liba, mint te, meghiúsítsa életem célját! -Caroline ebből már tudta, hogy a férfi meg akarja őt ölni, így hát megpróbált elfutni, de ez nem sikerült neki, mert a férfi eléugrott és elkapta a nyakát. Felemelte, majd egy villanyoszlophoz szorította. A lány alig kapott levegőt. A férfi betört a kezével Caroline mellkasába, ki akarta tépni a szívét, azonban amint megtehette volna, hirtelen fuldokolni kezdett majd holtan elterült. Klaus még idejében érkezett. Elkapta a fuldokló lányt, és jó szorosan magához ölelte.
-Jól vagy, kedvesem? -aggódott a férfi. A lány csak a férfi karkai között nyugodott meg.
-Klaus? -a lány jó szorosan a férfiba kapaszkodott, és visszaölelte. A férfi karjai között újra biztonságban érezte magát, mintha sosem bánthatná senki.
-Köszönöm. -hálálkodott a lány, és megsimogatta a férfi arcát.
-Majdnem meghaltál. Miattam. Én.....nagyon sajnálom. -mondta Klaus, miközben arra gondolt, hogy gyakorlatilag pár másodpercen múlt, hogy elveszítse Caroline-t. -Mit keresett itt ez a féreg? -mondta dühösen Klaus. Egyből eszébe jutott, hogy Roger volt az, aki jópár éve megpróbálta megölni.
-Fogalmam sincs. -Caroline kénytelen volt hazudni. Így is tudta, hogy vékony jégen táncol most, hogy Klaus meglátta őt Rogerrel. Egyszerűen csak megpróbált úgy tenni, mintha nem ismerné. De most valahogy csak arra tudott gondolni, hogy Klaus utánajött, és megmentette. -Ez most akkor azt jelenti, hogy megbocsájtasz? -kérdezte a lány.
-Megbántottál, de rád sosem tudnék haragudni, Caroline. -mondta őszintén Klaus, amitől a lány teljesen elolvadt. Legszívesebben azonnal a nyakába ugrott volna, de nem akarta ilyen könnyen adni magát. -Ez az óra, amit adtál....ez az enyém volt. Elijah adta nekem, és nagyon sokat jelentett, hogy megtaláltad. Köszönöm. -rémosolygott Caroline-ra. -Azt hiszem, hogy már túl késő van, hogy hazamenj. Van itt egy kis panzió, ha gondolod elvihetlek. -már tényleg nagyon későre járt az idő, így hát Caroline beleegyezett. Mikor odaértek, Klaus felkísérte a lányt a szobájába, majd mikor meggyőződött róla, hogy Caroline biztonságban van, el akarta hagyni a szobát.
-Várj! Nem akarom, hogy elmenj! -mondta Caroline, és még ő maga is meglepődött a kijelentésén, de azt akarta, hogy Klaus vigyázzon rá. A férfi megfordult, és látta, hogy Caroline komolyan gondolja, így hát becsukta az ajtót, és odasétállt az ágy melletti fotelhoz, és leült.
-Nem hagylak itt. -mondta szeretetteljes hangon Klaus, és megsimogatta a lány arcát.
-Itt leszel, mikor felkelek? -mondta már nagyon álmos hangon Caroline.
-Ígérem. -amint ezt a szót kimondta, Caroline már el is aludt. A férfi hosszú ideig nézte még a lányt, majd őt is elnyomta az álom.