10. fejezet - A remény feléled

Az elkövetkezendő pár napban rengeteg dolog történt. Miután Caroline meghalt, Klaus nem akart magához térni. Napokig a Mikaelson villában gubbasztott, nem volt képes felfogni a történteket. Aznap este, mikor Caroline meghalt, Bonnie, -Tyler látogatása után- gyanakodni kezdett, így elindult a Mikaelson villába, ahol meglátta a földön ülő Klaust, ahogyan a halott Caroline-t tartja kezében. Bár a férfi nem örült a boszi látogatásának, arra gondolt, hogy Bonnie a legjobb barátnője volt Caroline-nak, és az elképeztő düh ellenére, amit akkor érzett, nem tölthette ki a lányon. Így hát elmesélte neki, hogy hogyan történt. Bonnie elkezdett sírni és a földre roskadt. Mikor felfogta, úgy döntött, értesíti a lány anyukáját és az összes barátját . Mikor mindenki megtudta, hogy soha többé nem láthatják az életvidám lányt, gyász borult Mystic Falls-ra. A gimnáziumban is gyászoltak. Természetesen a halál okát eltusolták, a papírok szerint Caroline egy autóbalesetben halt meg hazafelé menet. Mindenki látni akarta utoljára és eltemetni. De Klaus senkit nem engedett a halott lány közelébe. Befektette egy koporsóba, és a ház egyik helyiségébe vitte. Caroline anyja többször is könyörögve fordult Klaushoz, hogy hadd temessék el a lányt, de a hibrid nem volt képes belenyugodni, hogy Caroline elment. Úgy döntött, hogy mindent megtesz, hogy visszahozza. Mikor eltellt pár nap, erőt vett magán, és úgy döntött, hogy meglátogatja Bonnie-t. Hátha ő tud segíteni. A lány házához ment, és bekopogott. Mikor Bonnie kinyitotta az ajtót, a szemei még mindig ki voltak sírva.
-Te meg mit keresel itt? Takarodj innen Klaus! Nem elég, hogy senkit nem engedsz Caroline közelébe, még engem is zaklatsz? -Bonnie nagyon ideges lett a férfi láttán.
-Fontos ügyben jöttem Bonnie....kérlek...engedj be. -mondta a férfi ügyet sem vetve a lány előbbi hangnemén.
-Még mit nem..Hogy aztán bosszúhadjáratot kezdj és megölj?
-Segítségre van szükségem! -emelte fel a hangját Klaus. -Vissza akarom hozni Caroline-t!
-Ez lehetetlen, te is tudod! Most pedig kérlek menj el. -vékonyodott el a hangja Caroline neve hallatán, a sírás kerülgette.
-Nem az. Hiszen Jeremy Gilbertet is megmentetted. Vagy talán nem akarod, hogy Caroline újra éljen?
-Miről beszélsz, ha? Jeremy ember volt, és értelmelenül halt meg természetfeletti beavatkozással. A szellemek engedték, hogy visszatérjen, de egy vámpírt sosem engednének feltámasztani!
-Ez....badarság...-mondta Klaus kissé ideges ám szomorú hangon. Valahol tudta, hogy a lánynak igaza van, de nem tudott belenyugodni.
-Sajnálom. -mondta őszintén Bonnie, és kilépett a ház biztonságából egyenesen Klaushoz. -Kezdem megérteni, hogy mennyit jelentett neked. -Klaus más esetben sosem akarta, hogy ilyen kiszolgáltatottnak lássák, de most ez érdekelte a legkevésbé.
-Milyen meghitt idill. -szólalt meg egy hang Klaus mögül. Mikor a hibrid és a boszi is megfordult, elképesztően meglepődtek. Az a Tyler állt előttük, aki pár nappal ezelőtt halálosan megfenyegette Bonnie-t, majdnem megölte Klaust Caroline halálát okozva ezzel. Klaus égtelen haragra gerjedt, már indult is volna, hogy beteljesítse bosszúját, amit már Caroline halála óta tervezgetett titokban, amikor a fiú így szólt:
-Lassan a testtel Klaus! Tudom, hogy most arra készülsz, hogy megölsz, de ha megteszed, soha többé nem láthatod viszont Caroline-t! -a fiú szavai hallatán Klaus szóhoz sem jutott.
-Hogy mi? Mégis hogyan? -kérdezte meglepődve a boszi.
-Az utóbbi pár napban nyomoztam kicsit, és megtaláltam a módját, hogy Caroline visszatérjen. De ahhoz, hogy ezt megosszam veletek, először az kell, hogy kicsit kevésbe fenyegetően nézzetek rám. -nevetett a fiú. Látszott rajta, hogy nem érintette meg Caroline halála, de lehet, hogy csak leplezni akarta gyászát.
-És miért akarnál segíteni nekünk? -kérdezte a boszi.
-Nektek nem akarok segíteni, de sajnos nélküled, Klaus, nem tudok semmit sem tenni.
-Azok után, amit tettél, miért bízzak meg benned?
-Nincs szükségem a bizalmadra Bonnie. -szögezte le Tyler. Bonnie-nak korántsem volt ínyére, hogy pont Tyler fog nekik segíteni, miután kis híján megölte az apját, de mindent megért neki, hogy legjobb barátnője visszatérjen. Klaus még jobban tiltakozott, de kénytelen volt meghallgatni Tylert. -Nos akkor menjünk be. -Tyler besétált Bonnie házába, a boszi követte, és sajnos a körülmények úgy hozták, hogy Klaust is kénytelen volt behívni.
-Egyébként hol van most Caroline teste? -kérdezte Tyler. Bonnie egy haragos pillantást vetett Klausra.
-Nála van. -mutatott a lány Klausra-
-Áh értem. Gondolhattam volna. Tudod Klaus, lehet, hogy most azt hiszed, hogy az én hibámból halt meg, és hogy én nem sajnálom, de csak, hogy tudd: Az előző pár napban mindent felkutattam, csakhogy megoldást találjak.
-Most kezdjelek sajnálni, vagy mi? Azt ajánlom sűrgősen kezdj bele a mondandódba! -lett egyre idegesebb Klaus. Utálta a gondolatot, hogy itt ül előtte az ős ellensége, és mégsem ölheti meg.
-Hé hé hé! Nyugi. Mielőtt bármit is mondanék, azt akarom, hogy ígérd meg, ha sikerül feléleszteni Caroline-t, te letűnsz az életéből, és hagyod, hogy elvigyem innen. Bármit is hiszel, én még mindig elképesztően szeretem őt! -vallotta be Tyler.
-Mi? Csak nem képzeled, hogy veled megy! Azok után, hogy gyakorlatilag a te kis rögtönzésednek köszönhetően halt meg, higgyük azt, hogy még mindig szereted? -förmedt rá Bonnie idegesen. Klaus pedig égtelen haragra gerjedt.
-Na idefigyelj te rohadék! Annak örülj inkább, hogy nem tépem ki most azonnal a szívedet! Nem fogom hagyni, hogy többé Caroline közelébe menj. -mondta Klaus, akinek szemei szikrát szórtak.
-Hát rendben, akkor nincs alku. -Tyler felállt és éppen indulni készült. Bonnie és Klaus egymásra néztek, egyikőjük sem akart belemenni az alkuba, de nem volt más választásuk. Klausnak túlságosan sokat jelentett Caroline ahhoz, hogy hagyja egy koporsóban feküdni. Akár feláldozta volna a szerelmüket, csakhogy újra láthassa Caroline-t élve. Akár távolról is.
-Rendben. -ment bele a hibrid. -Amint Caroline újra él és virul, én elhagyom Mytic Falls-ot , és ha képes neked valaha is megbocsájtani, akkor a tiéd lehet. -nyugodott bele Klaus. Tyler megörült a válasznak és visszament. -Most pedig mond el, hogy mit találtál. -sürgette őt Klaus.
-Először is elmentem Salem-be, a boszorkányok székhelyére, csak sajnos az ottani boszik nem voltak elragadtatva az érkezésemtől, így hát senki sem segített, de végül találtam egyet, aki hajlandó volt egy kis ajándékért cserébe beszélni. Elmeséltem neki, hogy mit akarok, ő pedig azt mondta, hogy egy vámpír felélesztéséhez egy olyan sötét varázslat kell, amit csak egy ősi boszorkánycsoport tud elvégezni. Elővett egy térképet, és megmutatta a törzs lakhelyét. Az Appalche-hegységre mutatott. Az ott élő boszorkányok sötét mágiát alkalmazva kapcsolatot létesítenek a föld és a túlvilág között, természetfeletti lényeket élesztenek fel. Így hát azonnal odautaztam, csakhogy ami ott várt, az ledöbbentett. Éppen egy mészárlás közepette értem oda, ahol egy csomó emberi alakban levő vérfarkas végzett ki néhány boszorkányt. Mivel látták, hogy én is hasonló vagyok, mint ők, nem bántottak, és befogadtak. Az egyik éjszaka lehetőségem nyílt beszélni néhány boszival, elmondtam, hogy mit akarok, ők pedig elmesélték, hogy a vérfarkasok rettegésben tartják őket, és hogy csak akkor segítnek, ha megszabadítjuk őket a a zsarnokoktól.
-Vagyis meg kell ölnünk őket? -kérdezte Bonnie.
-Pontosan. -mondta Tyler.
-És én miben tudod segíteni?
-Tudom, hogy nehezen tudod elképzelni drága Bonnie, de azt hiszem ezúttal nem lesz szükség a szolgálataidra. -mosolygott Klaus. Nagyon megörült, hogy Caroline életéért cserébe csak néhány vérfarkast kell kiiktatnia.
-Majd mi megoldjuk. -mosolygott Tyler.
-Megígéred, hogy nem versz át minket? -aggódott a boszi.
-Egy az érdekünk nem?
-Csakhogy tudd, Tyler...-kezdte mondatát Klaus. -Attól, hogy most az egyszer nem öllek meg, és segítek neked, nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz. Ha kiderül, hogy hazudtál, abban a másodpercben halott vagy, világos? -szögezte le Klaus.
-Nekem nem úgy tűnik, hogy jelenleg tehetsz ellenem bármit is, Klaus. -mondta önelégülten Tyler. -Most pedig megyek, reggel indulunk. Te vezetsz! -Tyler ezt úgy mondta Klausnak, mintha csak a legjobb barátok lennének, mire Klaus ettől elég ideges lett. Mikor a fiú kilépett az ajtón, Bonnie és Klaus ismét egymásra néztek, de egy szót sem szóltak. Egy kis idő múlva a hibrid is hazaindult. Azonnal abba a helyiségbe vonult, ahol a koporsó volt, felnyitotta és így szólt a halott lányhoz:
-Drága szerelmem. Ma olyat tettem, amit máskor sohasem engedtem volna meg magamnak. Lepaktáltam a legnagyobb ellenségemmel, csak miattad. Mindent miattad Caroline. De nem érdekel, mert van remény. Ígérem, hogy nem sokáig fogsz már itt feküdni. Csak azt sajnálom, hogy többé nem ölelhetlek, és csókolhatlak meg miután felébredtél. -eszébe jutott, hogy megígérte Tylernek, hogy felélesztése után nem megy Caroline közelébe. Majd végül egy puszit adott a lány homlokára. -Szeretlek!