2014. december 26., péntek

14. fejezet - Menekülés a döntés elől

Caroline-t reggel anyukája ébresztette fel.
-Jó reggelt kincsem! Hogy aludtál?
-Jó reggelt! -Caroline soká ért haza éjjel, és csak pár órát tudott aludni -Jól. Már amennyire jól lehet aludni, miután kiderül, hogy a pasid végig belehazudott a képedbe, és rájössz hogy vonzódsz a férfihez, akitől félned kéne.
-Szóval visszaállt a világ rendje? -kérdezte Liz.
-Világ rendje? Ez katasztrófa, anya. Fogalmam sincs, hogy viselkedjek ezek után Tylerrel és Klausszal. Tyler sosem hagyná, hogy Klausszal legyek. Újra és újra kitervelne valamit, hogy megölje. És hogy én és Klaus? Tény, hogy vonzódom hozzá, de semmire nem emlékszem vele kapcsolatban, pedig gyakorlatilag mindent elmondott. De nem bízhatok vakon benne, anyu. Az érzéseim ellenére félek tőle.
-Teljesen megértelek. Nagyon nehéz lehet most neked. A legjobb az lenne, ha elutaznál pár napra. Ugorj le Clare néni tengerparti házába, Madisonville-be. Már rég nem látott téged.
-Emlékszem kiskoromban egy csomót nyaraltunk ott. De a mostani helyzetben nem lenne gyávaság itthagyni minden problémát?
-Ugyan már, kicsim. Az utóbbi időben jóval több rossz dolgon mentél keresztül, mint a korodbeli fiatalok.
-Hát azért nem teljesen. A korombeli halott fiatalok, akik tényleg meghaltak kicsit rosszabbul jártak. -nevetett a lány.
-Caroline muszáj ezzel viccelődnöd?
-Ne haragudj.-szégyelte el magát a lány.
-Most egy nagy döntés előtt állsz, és jó lenne kicsit kiszellőztetni a fejed.
-Igazad van. Jót fog tenni. Megyek csomagolni és már indulok is, mivel szeretnék napnyugta előtt odaérni. Várj csak! Az jutott eszembe, hogy talán megkérem Bonnie-t, hogy jöjjön velem. Mostanában alig voltunk együtt.
-Ez egy nagyszerű ötlet, kincsem! Elvigyelek benneteket?
-Nem kell, köszi. Majd Bonnie vezet. De anya..ígérd meg nekem, hogy rendesen szeded majd a verbénát, és senkinek nem árulod el, hogy hol vagyok!
-Ettől ne félj. Érezd jól magad! Indulok dolgozni. Szervusz. -megölelték egymást és Liz elment. Caroline fél óra alatt összecsomagolt és közben Bonnie-val is lebeszélte a dolgot. Hamarosan leparkolt a ház előtt Bonnie kocsija, és már indultak is. Az út volt vagy 5 órás, de a lányok végigcsacsogták az egészet. Egy szó sem esett szerelmi ügyekről. Mikor végre odaértek, Clare néni már a kapunál várta őket. Csodaszép háza volt külön tengerparti résszel. A kétemeletes ház pont úgyanúgy nézett ki, mint amire Caroline emlékezett.
-Caroline! El sem hiszem, hogy te vagy az. -puszilgatta végig a lányt Clare néni. -Hogy megnőttél! Gyönyörű felnőtt nő vált belőled. Te pedig Bonnie vagy, ugye? Caroline gyerekkori barátnője..
-Igen, Clare néni. -ölelte át őt is az ötvenes évei végén járó nő.
-Úgy örülök, hogy meglátogattatok lányok. Meddig maradtok?
-Egy hétre gondoltunk, persze csak ha nem zavarunk. -érdeklődött Caroline.
-Dehogyis! Addig maradtok, ameddig csak akartok. Gyertek bejjebb, megmutatom a szobáitokat! -mindkét lány csodaszép tengerre néző szobát kapott.
-Van kedvetek este bemenni a városba? Találkozom a lányokkal a klubban, és ha gondoljátok addig körbenézhettek.
-Persze, köszönünk mindent! -köszönte meg mindkét lány.

-10-kor itt várlak titeket. -azzal Clare néni elhajtott a vén terepjárójával.
-Most akkor merre? -kérdezte Bonnie.
-Nos..az egyetlen hely amire emlékszem kiskoromból az a vidámpark. Szóval menjünk oda! -a lányok hamar odaértek a hatalmas óriáskerékhez. -El sem hinnéd hányszor ültem ezen az óriáskeréken.
-De ha jól gyanítom már minimum 10 éve nem, úgyhogy menjünk egy menetet.
-Nem vagyunk ehhez kicsit nagyok, Bonnie? -nevetett Caroline.
-Gyere kicsit élni, Car. És nem mellesleg nézd csak azt a helyes srácot a pénztárban. Miatta 30 évesen is felülnék. -nevettek a lányok és odamentek a pénztárhoz.
-Két felnőtt jegyet kérnénk szépen.
-Gyerek jegy nem lesz? -mikor a srác felnézett és Caroline-ra pillantott, teljesen lefagyott.
-Te vagy az, Caroline Forbes?
-Igen, az vagyok. De te ki vagy? -kérdezte meglepődötten a lány.
-Kyle. Kyle Peterson. Nem emlészel rám? Tudod..a srác aki egyszer majdnem megfulladt, te pedig beúsztál érte és megmentetted. -mosolygott a srác. -Egy csomó időt együtt töltöttünk azon a nyáron.
-Jé, tényleg. Beugrott.
-Utána nem láttalak soha. Nem nyaraltál itt többé?
-Anyu és apu válása után már nem jöttünk ide.
-Á, értem. Sajnálom. Annyi kérdésem lenne, hiszen olyan rég nem láttalak.
-Hé, nem lehetne kicsit gyorsabban!? -szólt a mögöttük várakozó apuka két kisgyerekkel az oldalán.
-Egy pillanat. -szólt vissza Kyle. -Meddig maradsz? Találkozhatnánk valamikor.
-Nem tudom, Kyle. Ennek a hétnek igazán pasizásmentesnek kell lennie.
-Akkor megígérem, hogy nem mozdulok rád. Csak egy baráti tali?
-Oké, akkor találkozzunk itt holnap délután 3-kor, oké?
-Rendben, és itt a két jegy. Sziasztok! Jó szórakozást!
-Hello! -hangzott el a köszönés mindkét lány szájából. Felültek az óriáskerékre, ami már indult is.
-Hűha! A kezemet adnám, ha nekem ilyen helyes gyerekkori barátaim lennének. -nevetett Bonnie.
-Tied lehet. -mondta Caroline.
-Hiszen téged hívott randira!
-Hallottad. Ez nem egy randi, csak egy kis baráti nosztalgiázás. Hallani sem akarok egy harmadik pasiról, mikor arról a kettőről sem tudok dönteni.
-Talán pont azért küldte neked a sors Kyle-t, hogy megkönnyítse a döntést. Erre nem gondolsz?
-5 órányira vagyunk Mystic Fallstól. Mégis mi abban a könnyű, hogy folyamatosan ingáznunk kelljen, hogy lássuk egymást? Ráadásul ő ember, én pedig..
-Jó, jó, jó...teljesen igazad van. De azért sajnálom szegény srácot. Annyira jól néz ki!
-Hát azt meg kell hagyni. -nevetett Caroline Bonnie-val együtt.
A lányok még egy darabig kóvályogtak a városban, majd 10-re a megbeszélt helyre mentek. Mire hazaértek, Clare néni minden egyes részletet kifaggatott belőlük.
-Örülök, hogy találkoztatok Kyle-lal. Ugye milyen helyes fiatalember lett? Az anyukája is a klubba jár, és tőle tudom, hogy jövőre a Whitmore egyetemre fog járni, Mystic Falls közelébe. Jó, lesz ha legalább titeket ismer arrafelé.
-Ez aztán a jó hír. -mosolygott Bonnie Caroline-ra. Caroline arca azonban korántsem volt ilyen felszabadult.
Miután hazaértek, Caroline és Bonnie azonnal le is feküdt, mivel a hosszú úton eléggé elfáradtak.
Másnap reggel Caroline a telefonja csipogására ébredt. Klaus üzenetet küldött neki.

"Kedvesem!
Kérlek biztosíts arról, hogy jól vagy! Liz egyszerűen nem akarja elárulni, hogy hol vagy. A számodat is alig akarta megadni. Nagyon hiányzol nekem. A világ bármely pontjába utánadmennék, azonban Liz azt mondta, hogy időre van szükséged. Remélem jó döntést hozol, és visszajössz hozzám. 
Szeretlek, Klaus"

6 megjegyzés:

  1. Szia. Csak olyan kerdesem lenne h nem folytatod e a sztorit? Mert eddig nagyon jo.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen! :) most jutott eszembe és visszaolvastam az egész történetet. Biztosan ki tudnék belőle hozni valamit, lehet hogy írok hozzá még, de rendszeresen szerintem nem lesznek bejegyzések.

      Törlés
  2. Szia!
    Ennek a blognak egyáltalán nem lesz folytatása? Csak mert nagyon tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen! :) most jutott eszembe és visszaolvastam az egész történetet. Biztosan ki tudnék belőle hozni valamit, lehet hogy írok hozzá még, de rendszeresen szerintem nem lesznek bejegyzések.

      Törlés
    2. Szia, köszönöm szépen! :) most jutott eszembe és visszaolvastam az egész történetet. Biztosan ki tudnék belőle hozni valamit, lehet hogy írok hozzá még, de rendszeresen szerintem nem lesznek bejegyzések.

      Törlés
  3. Szia. Azt szeretném kérdezni hogy ennek lesz folytatása?

    VálaszTörlés