11. fejezet - Siker vagy bukás?

Klaus egész éjszaka csak a plafont bámulta. Ezúttal nem a könyvtárban nyálazta a különböző ősi boszorkánykönyveket egész éjszaka, mint az utóbbi napokban, hanem megpróbált aludni. De amint lehunyta a szemét, folyamatosan a Caroline-nal kapcsolatos emlékek rohamozták meg. Az első találkozás, az első beszélgetésük, ami természetesen vitába torkollott, az első csók, és végül Caroline halálának pillanata. Még most is nagyon fájdalmas volt a férfinak. Caroline volt az egyetlen jó dolog az életében, és most, hogy elvesztette, csak egy hajszál választotta el attól, hogy legyilkolja fél Mystic Falls-ot.
-Nem! -üvöltött hirtelen a férfi. -Nem engedem, hogy Tyler elvegye tőlem! -elhatározta, hogy miután Caroline feléled, abban a pillanatban kitépi Tyler szívét.  Hiszen akkor már nem lesz ütőkártya a fiú kezében, megölheti, és boldogan élhet Caroline-nal.
Hamar reggel lett. Klaus szemhunyásnyit sem aludt, de nem is bánta, hiszen jól át tudta gondolni a dolgokat.  Reggel azonnal Caroline-hoz ment, és megpuszilta a homlokát, majd koporsóját a csomagtartóba tette. Azután elkészülődött, és elindult sportkocsijával, amit még azért vett, hogy lenyűgözze Caroline-t. A megbeszélt helyen Tyler már várta.
-Öcsém, jó hogy nem limuzinnal jössz elém! -nevetett Tyler, és behuppant a bőrülésbe. Klaus nyelt egy nagyot, kénytelen volt még egy kis ideig elviselni Tyler jelenlétét, aztán úgy is elhallgattatja örökre. Már mentek egy ideig, mikor Tyler megkérdezte:
-Egyáltalán tudod, hogy hova kell menni?
-A törzshöz, akiről beszéltél, a neve Diveroux. Egyszer már hallottam róluk, de azt hittem, hogy csak legenda a létezésük. Épp New Orleansban éltem, ahol egy boszorkány mutatott egy térképet a székhelyükről, fel akartam őket kutatni, de személyes okok miatt el kellett jönnöm és a legena legenda maradt. Szóval, igen, tudom, hogy merre kell menni.
-Hát rendben nagyfőnök! Biztosan megjelent apuci, hogy jól elfenekelje az ezeréves hibrid segged. -mondta ezt Tyler olyan pimaszsággal, amit Klaus egyszerűen már nem tudott elviselni. Elrántotta a kormányt, és nekihajtott egy fának. Az ütközés hatására Tyler kirepült a szélvédőn, Klaus pedig beverte a fejét a kormányba, elájult, de pillanatokon belül fel is ébredt. Kiszállt a kocsiból és a földön fekvő Tylerre nézett.
-Ha nem is ölhetlek meg, legalább csak had próbálkozzak. -mosolygott Klaus. Tyler is felébredt.
-Muszáj volt ezt? -a fiú kicsit megropogtatta a nyakát, ami az esés hatására valószínűleg kitört.
-Nos, igen, határozottan az volt. -nevetett Klaus. -Egyébként akár most is simán megölhetnélek, elvégre tudom, hogy merre kell menni.
-Csakhogy nem hinném, hogy egy vérfarkasklán örömmel venné Klaus Mikaelson látogatását. Nézd, Klaus, engem már ismernek, talán még bíznak is bennem. Valld be! Nélkülem semmire nem mész.
-Tudod Tyler, hiszed vagy sem, nagyon díjazom az észjárásodat. Ha nem lennél ilyen idegesítő, egoista szemétláda, vagyis nem lennél te, akkor még akár lehetnél az alattvalóm is.
-Kösz. Passzolok. Nem tudom, hogy emlékszel-e, de egyszer kell kipróbáltam, és nagyon szar érzés volt. -Tyler mostmár végképp feltápászkodott és a kocsihoz sétált, vagyis ami megmaradt belőle. -Remélem megérte a kocsid, hogy láthattál 2 percig holtan. -nevetett Tyler.
-Bármit megadnék azért, hogyha nem csak 2 percre kéne holtan látnom téged. Most pedig induljunk!
Caroline testét a kocsiban hagyták, mivel már nem voltak messze a törzstől. Egyszercsak hangokat hallottak a fák közül. Mindketten támadóállásba álltak, és csak a hangra koncentráltak. Végül Klaus rugaszkodott el, és szélsebesen elindult valami vagy inkább valaki felé. Kezével elkapta a leselkedő férfi nyakát, és egy fának szorította.
-Ki vagy te? -üvöltötte egyenesen a képébe.
-Hé, kérlek ne bánts, én csak jöttem ellenőrizni a terepet, oké? Nem akarok balhét! -Klaus a szavak hallattán még erősebben szorította a férfit, azonban egyszercsak meglátott egy D betűt a férfi karján. -Honnan van ez? -tette fel a kérést idegesen Klaus.
-Ez a törzsünk jele. Na de ez téged miért érdekel, és ki vagy te egyáltalán? -Klaus letette a férfit, és eleresztette a nyakát. Feltűrte a pólója ujját, és a jobb karján egy ugyanolyan D betű díszelgett, mint a férfin.
-Hogy hívnak? -kérdezte Klaus.
-Sam.
-Sam, vezess a törzsedhez! Most!
-Rendben Mr. Titokzatos. Gyere utánam. -erre elindult. Klaus és Tyler egy kicsit lemaradva követték.
-Hé, mi a franc volt ez az egész Klaus? Mi ez a D betű? -kérdezte Tyler.
-Semmi közöd hozzá. -mondta közömbösen a hibrid.
-Ne szórakozz! Addig egy lépést sem teszek, amíg el nem mondod, hogy mi folyik itt! -erősködött a fiú.
-Rendben! Gondolom ismered a történetem. Anyám megcsalta apámat egy másik férfival, aki vérfarkas volt, és ebből a kis kalandból születtem én. Az apám vezetékneve Dewclaws volt, és mivel ő volt a falkájának törzsfőnöke, a falka összes tagján egy D betű található. Ez egyfajta jelölés.
-Szóval azt akarod mondani, hogy ez a fickó előttünk a családtagod?
-Fogalmam sincs Tyler. És most hagyj békén. Nincs kedvem cseverészni veled! -már messziről lehetett hallani a sikolyokat, ami a boszorkányok törzshelye felől jött. Klaus-ék erre gyorsan előrerohantak, és amint meglátták, hogy egy boszorkányt készülnek éppen máglyára dobni, közbeléptek.
-Állj! -üvöltötte teli torokból Klaus. Az emberi alakban lévő vérfarkasok teljesen lefagytak, mikor meglátták Klaust. Már hallottak róla, de nem gondolták, hogy valaha láthatják élőben is. -Eresszétek el őt!
-De hát ez a boszi varázsolt az engedéjünk nélkül! -üvöltötte egyszerre a klán.
-Nem érdekel. Hol a vezetőtök?
-Én lennék az. -előlépett egy magas, szőkésbarna hajú pasas.
-Mutasd a karod! -kérte Klaus. A férfi megmutatta a karját, amin ugyanolyan D betű volt látható, mint a hibrid karján. Erre Klaus is megmutatta a karját, mire mindenki elámult.
-Te is a Dewclaws falkához tartozol? -kérdezte a törzsfőnök. Erre Tyler közelebb lépett Klaushoz, és ezt súgta neki:
-Fantasztikus, hogy megtaláltad a falkádat, de ne felejtsd el, hogy miért jöttünk! Meg kell ölnünk ezeket a vérfarkasokat, hogy a boszorkányok segítsenek.
-Tudom Tyler, felesleges emlékeztetned. De előtte még meg akarok tudni egy dolgot, szóval csönd! -majd fejét újra a törzsfőnök felé fordította. -Ezek szerint igen.
-Hűha. Ez nagy megtiszteltetés ám! Klaus Mikaelson igazából Klaus Dewclaws. Halljátok srácok? Ugyanazt a nevet viseli, mint mi! -erre mindenki el kezdett újjongani. -Most pedig had vezesselek körbe a táborunkban és beszélgessünk. -Klaus örömmel fogadta a meghívást, és elsétált a férival. Tyler eközben az előbb majdnem feláldozott boszorkányhoz ment.
-Hé, jól érzed magad?
-Igen, mostmár. Köszönöm, hogy megmentettetek. Hé! Nem te vagy Tyler? Aki azt kérte, hogy mentsük meg a barátnőjét?
-De, én lennék az. Hoztam segítséget, hogy kivégezhessem ezeket a vérfarkasokat.
-Isten áldjon titeket, hogy végre megszabadítotok ezektől a zsarnokoktól!
Eközben Klausék:
-Egyébként mit keresel itt, Klaus? -kérdezte a férfi.
-Vérfarkasokat kerestem, hogy hibrideket csinálhassak belőlük. -hazudott Klaus.
-Mik azok a hibridek?
-Félig vámpír, félig vérfarkas lények. Olyanok, mint én. Szabályozhatják az átváltozásukat.
-Hogy mi?
-Egy hibridre nincs hatással a telihold.
-Hátha az a célod, hogy ilyen hibrideket teremts, akkor megtaláltad a megfelelő falkát. Hatelmas boldogság lenne, ha nem a telihold hatérozná meg az egész életünket.
-Ennek nagyon örülök. Majd beavatlak titeket a részletekbe. De előtte lehet egy kérdésem? Mi lett az apámmal. Ha jól tudom, ő volt a törzsfőnök. Joseph-nek hívták.
-Az apád volt Joseph? Már jó régen történt. Mikor megszálltuk ezt a boszorkánytörzset, az egyik boszi megölte Nagyon jó vezető volt.
-Értem. -jutott arra a szomorú felismerésre Klaus, hogy már sosem látja viszont a valódi apját.
-Csak ennyit akartam tudni. -erre Klaus megragadta férfi felső testét, és a mellkasába döfte kezét, és kitépte annak szívét. Ezután visszaindult megkeresni Tylert.
-Ideje elvégezni a tervet! -mondta Tylernek Klaus. Erre mindketten nekimentek a hozzájuk legközelebbi vérfarkashoz és végeztek velük. Amikor ezt a többiek látták, támadni kezdtek. Öldöklés vette kezdetét, amiben senkinek sem volt esélye Klaussal és Tylerrel szemben. Mikor az utolsó élő farkast is megölték, a boszorkányokhoz siettek.
-Szabadok vagytok! -kiáltotta Tyler. Mikor ezt a boszorkányok meghallották, vad ujjongásba kezdtek és meghajoltak a két férfi előtt.
-Köszönjük szépen! Köszönjük! -hangzott mindenhonnan. Végül egy idős boszorkány lépett elő.
-Az alku az alku. Hozzátok a lányt! -Tyler el is suhant, pár perc múlva már vissza is tért a lány holttestével. A boszorkány egy kőasztalra tette Caroline testét és körbeszórta mindenféle növénnyel.
-Azt tudnotok kell, hogy ennek a varázslatnak vannak következményei.
-Nem érdekelnek a következmények! Csinálja már! -kiáltotta izgatotsággal tellve Tyler.
-Most pedig testvéreim, álljuk körbe a lányt! -Klaus és Tyler kicsit messzebb ment, mindkettőjük szíve a nyakukban dobogott. Izgatottak voltak, hogy pár perc múlva újra láthatják az újjászületett Caroline-t. A boszorkányok elkezdtek mormolni egy varázsigét.
-Animae, ad corpus! Animae, ad corpus! -egyre hangosabban és gyorsabban mondogatták ezt, míg végül egy fehér fénycsóva hasított bele a lány szívébe. A boszorkányok abbahagyták a varázsige mormolását.
-Immáron visszatért a lélek eme lénybe! -Klaus és Tyler el sem hitték, hogy ezt hallják. Mindketten a lányhoz rohantak. Mikor Klaus látta, hogy a lány ébredezik, elérkezettnek látta az időt, hogy félreállítsa Tylert az útból. Megfogta a nyakát, és a kőasztalnak nyomta. Eközben Caroline felült. Klaus már éppen betört volna Tyler mellkasába, mikor a lány így szólt:
-Hé, azonnal engedd el Tylert! -Klaus erre a meglepődöttségtől eleresztette Tylert, aki azonnal a lányhoz sietett.
-Szerelmem! Végre újra életben vagy! -mondta a fiú.
-Mi történt velem Tyler? Arra emlékszem utoljára, hogy a kórházban fekszem, és te éppen otthagytál. Aztán minden csupa sötét. -Tyler fejéből ezt hallván az összes vér kifutott. Hisz ez Caroline vámpírrá változása előtt történt. Mikor Tyler hazament, Katherine pedig bement a lány kortermébe, és megölte őt vámpírvérrel a szervezetében. Klaus csak kívülről figyelte a jelenetet. Nem értette, hogy mi folyik itt. Caroline ránézett.
-Te meg kicsoda vagy? És miért akartad megölni Tylert?